20. fejezet

- Hát jó...... - mondta kicsit szomorúan. - De tudod mit nem árulom el, csak annyit mondok, hogy ismersz.

- Ez nem éri! Te tudod ki vagyok, de én nem hogy te ki vagy.

- Az, hogy tudom a neved az nem jelenti azt, hogy ismerlek is. Régen ismertelek, de te is és én is sokat változtunk az évek során - mondta.

- Még mindig nem tudom ki vagy és kezdek kissé tartani tőled - vallottam be.

- Nem kell. Talán a csók rémlik még a partról.

- Te vagy az - esett le végre, hogy kivel is fekszek egy ágyban. - Miért? Miért jöttél? - kérdeztem.

- Mert fáj látni, hogy szenvedsz a múltad miatt. Sajnálom, hogy nem mondtam el eddig, de nem tehettem - mondta Josh keserűen, ám én inkább közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. - Akkor nem haragszol?

- Nem - feleltem és most ő húzott közelebb.

 Érzékien csókolt, majd áttért a nyakamra, közben a ruhám szélével kezdett játszani. Egy idő után meguntam, hogy én vagyok alul, így fordítottam a helyzetünkön. Immár én voltam felül és a csípőjén ölve folytattuk, amit elkezdtünk. Kicsit szenvedtem a pólójával, de végül sikerült levarázsolnom róla. Ezután ismételten én kerültem alulra és a hasamat borította be apró puszikkal. Egyszer csak kicsit eltoltam magamtól. Megtorpant és érdeklődve fürkészte az arcom.
- Sajnálom, ez nekem nem megy. Nem bízom meg még benned ennyire - mondtam a vállába fúródva.
- Értem, akkor beszéljünk. Vagy nagyon fáradt vagy? - kérdezte.
- Nem beszéljünk, hátha jobban megismerjük egymást - ajánlottam fel.
 Bólintott, majd felültünk az ágyon és elkezdtünk beszélgetni. Elmondta mennyire nem szívleli az apját, amivel egyet is értettem, hisz nekem sem szimpi a fazon. Majd elmesélte, milyen jóban van a fiúkkal és néha elejtett néhány információt magáról. Miután befejezte én kezdtem ecsetelni az életem. Már hajnalodott mire elaludt.
 Óvatosan és gyorsan kimásztam mellőle. Elvégeztem reggeli teendőm, kerestem valami ruhát és hozzá egy fölsőt, majd átkutattam a zsebeit a mobilja után. Tudom nem szép dolog, de tudatni akartam a barátaimmal, hogy nem esett bajom. Mire megtaláltam már hajnali 4 óra volt. Kiosontam a szobából és furcsa mód senki sem állt az ajtóban. Elindultam a kijárat felé, amikor valaki hirtelen visszarántott. Olyan sebességgel fordultam meg, hogy elvesztettem az egyensúlyom.
- Mégis hova készül Hercegnő? - kérdezett egy őr.
- Sétálni akarok a  parton. Tudtommal nem kell ahhoz az engedélye - világosítottam fel.
- Oké, de Önnel megyek - mondta.
- Nem szükséges - jelentettem ki túlságosan is hirtelen, ami feltűnt neki is.
- Aha persze. Na ki vele, mire készül? - kérdezte.
- Semmire, csak szeretnék gondolkodni, anélkül, hogy a nyomomba lenne bárki is - mondtam határozottan.
 Elengedett, így már minden gond nélkül folytattam az utam a partra. Kerestem egy nyugodt és térerővel ellátott helyet és üzentem Alexának.

Alexa szemszöge:
 Reggel arra ébredtem, hogy csipog a telefonom. Felkeltem az ágyból és megnéztem az üzenetet.

Sziasztok! 

 Bocsánat, hogy nem tudtam eddig jelentkezni. Velem minden rendben, csak nem tudom helyileg, hogy merre vagyok. Annyi már világos, hogy Charles Delon raboltatott el, csak nem árulta el az okait. Annyi kérésem lehetne, hogy lenyomozzátok a koordinátákat és küldtök nekem egy válasz SMS-t.

Sajnálom, ha gondot okoztam. Remélem meg tudtok bocsátani.

xoxo Jázmin

Köpni-nyelni nem tudtam meglepetésembe. Villámsebességgel megkerestem a többieket és együtt néztünk tovább az üzit. A reakciók hasonlóak voltak az enyémhez.
- Ez most tényleg ő? - kérdezte Lilly reménykedve.
- Szerintem igen. Amúgy nekem ismerős ez a Delon név - morfondírozott Philip. - Á meg is van, ő ölette meg a szüleit. Maryon le tudjuk hívni a koordinátákat?
- Igen - és már nyomkodta is a számítógépet. Néhány perc múlva megszólalt. - Meg is van. Ukrajna, Lastivchyne hnizdo. Egy kastély a Jalta mellett.
 Gyorsan elküldtük a koordinátákat, majd csak reménykedni mertünk, hogy nem esik baja.

Jázmin szemszöge:
 Már egy ideje ültem a parton mire visszajelzett a mobil. Megnéztem az SMS-t és immár bizonyos tudás birtokában, tudtam cselekedni. Még ültem a parton és néztem a napfelkeltét. Hirtelen megcsörrent a telefon és meg sem nézve a hívó személyét felvettem.
- Josh hol vagy? - érdeklődött Kevin.
- Szerintem még a szobámban alszik - feleltem.
- Jázmin te vagy az? És mit keres nálad Josh mobilja? - faggatózott tovább.
- Beszélgettünk, majd elaludtunk.
- Aha, persze. Akkor te most hol vagy?
- A parton, de amúgy nem mindegy? - kérdeztem vissza, majd meg se várva a választ kinyomtam.
 Már felkelt a Nap, mikor úgy döntöttem, hogy ideje lenne megmártózni a hűs habokban. Gyorsan levettem a felesleges ruhát és már mentem volna be, amikor ismét megszólalt a telefon. Átkozódva visszavettem a felsőm, majd felvettem a készüléket.
- Mit akarsz már megint Kevin? - kérdeztem kissé dühösen.
- Nem Kevin vagyok, hanem Josh. Megtudhatnám mégis mit keres nálad a mobilom? - kérdezte morcosan. Szerintem nem rég keltették fel és most szembesítették néhány dologgal.
- Hát....mivel nincs zenék lejátszására alkalmas készülékem, így kölcsönvettem a tied. Ugye nem haragszol nagyon? - kérdeztem ártatlanul.
- Ami azt illeti, de. Ha lehet akkor ne menj sehova, mert pár perc és ott vagyunk - közölte, majd letette, én pedig visszaöltöztem.
 Igaza volt, hiszen kb. 5 perc múlva megláttam őket felém közeledni. Miután odaértek hozzám kaptam egy alapos fejmosás, hogy miért nem szóltam senkinek. Visszamentünk a kastélyba, majd ott Charlestól is megkaptam a magamét. Ugyan kénytelen voltam velük reggelizni, de azután már ismét enyém volt a napom. Délelőtt beszéltem Joshsal, hátha kaphatok valami laptop vagy egyéb technika eszközt. És sikerrel is jártam (részben), mivel kaptam egy laptopot és egy MP5 lejátszót. Ezeknek csak annyi lett részemről az ára, hogy meg kellett jelennem valami nagyszabású rendezvényen.
 A délután folyamán benézett Aaron és megkérdezte segítsen-e kiválasztani a ruhámat. Sokat beszélgettünk, vitatkoztunk a ruháról és a végére már szinte bátyámként tekintette rá. Mikor végeztünk behívott két szobalányt, akik segítettek felvenni, megcsinálták a hajam és a sminkem, végül egy diadémot tettek a fejemre. Mire végeztünk éppen kopogtak az ajtón, majd belépett Ő. Annyira bámult, hogy attól féltem megállt a szíve és kiugrik a szeme a helyéről.
- Ennyire szörnyű? - kérdeztem
- Nem, csak...hát..elképesztő vagy benne - mondta zavartan. - Akkor indulhatunk?
- Nem igazán van kedvem ehhez, de különben mehetünk - válaszoltam.
 Elindultunk, majd hirtelen megállt és maga felé fordított. Értetlenül néztem rá. Megkért, hogy csukjam be a szemem, majd mögém lépett és valamit a nyakamba akasztott. Ezután kinyitottam a szemem és megláttam magam a tükörben. Egy egyszerű holdas lánc volt, amit kaptam.
- Ezt nem fogadhatom el - mondtam és már vettem volna le, de megállított.
- Kérlek - mondta, közelebb húzott magához és megcsókolt.
 Ezután folytattuk utunkat a bálterem felé. A teremből halk zene szűrődött ki, majd két ember kinyitotta előttünk az ajtót és beléptünk. Mint áldozati bárány a farkasok előtt- gondoltam, ahogy odamentünk a királyhoz. Éreztem, amikor kicsit féltékenyen és csodálkozva bámultak minket. Mire odaértünk már mindenki rólunk beszélt.
- Annyira örülök, hogy eljöttél kedvesem - mondta negédesen Charles.
- Én köszönöm a meghívást - mondtam némi iróniával a hangomban, amitől rögtön lefagyott a mosoly az arcáról.
- Csak figyelmeztetlek, ha megpróbálsz elszökni nagyon megbánod - suttogta a fülembe, majd elsétált mellettünk.
 Odamentünk Aaronékhoz és beszélgetni kezdtünk. Egyszer csak valaki közelebb jött, majd felkért táncolni. Vonakodva ugyan, de belementem. Táncoltunk, beszélgettünk, majd a zene véget ért és visszakísért a többiekhez.
- Nagyon fura alak. Ki volt ez? - kérdeztem őket.
- Edward Baltimoor. Apám egyik emberének a fia - adta a választ Kevin. - De igazad van, nagyon fura fazon. Valami bajban? Olyan sápadt vagy, mint a telihold.
- Semmi bajom, csak ki szeretnék menni a levegőre - magyaráztam nekik. Josh bólintott, majd kikísért az erkélyre. Megláttam egy labirintusszerűséget és egyből jobb lett a kedvem. ez feltűnt neki is.
- Min mosolyogsz ennyire? - kérdezte vidáman.
- Áh, semmin - mondtam és megkértem, hogy hozzon valamit inni, mert nagyon szomjas lettem.
 Mielőtt bement volna a lelkemre kötötte, hogy ne mozduljak sehova. De nekem más volt a tervem. Amint kikerültem a látószögéből leosontam a lépcsőn és már futottam is a labirintus felé.