16.fejezet

Remélem, mindenkinek tetszeni fog az új rész!
A történetről annyit, hogy van benne meglepi meg fény derül néhány dologra.

Jó olvasást kívánok hozzá:)

Jázmin szemszöge:
 Rémálom és rémálom között nincs sok különbség, mégis éjjel éreztem, hogy ez más, mint az eddigiek voltak. Nem értettem mi történhetett AKKOR éjjel a családommal, de egyben biztos voltam: Nem balesetben haltak meg. És kié az a hang?- gondolkodtam el ezen, miközben átöltöztem, majd lementem a többiekhez "reggelizni".
- Sziasztok!- köszöntem vidáman.
- Szia! milyen volt  az éjszaka?- kérdezte Will felhúzott szemöldökkel.
- Nem tudom. Rémálmaim voltak, de összességében tudtam valamennyit aludni- válaszoltam, majd Damon felé fordulva kérdeztem- Te tudtál aludni?
- Igen, csak aggaszt, hogy mi bánthatott álmodban- mondta aggodalmasan.
- Semmi csak egy rossz álom volt- mondtam komoran- Alexa beszélhetnénk?
- Igen, de nem kéne enned valamit- jött a válasz, mire bólintottam.
 Tettem egy tálba müzlit, öntöttem rá tejet és magammal vittem a szobába. Alexa nem szólt semmit, de jött utánam. Miután felértünk megettem a reggelim és beszélgetni kezdtünk.
- Szerinted mit jelenthet az, hogy "nem sokára mindenre fény derül"?- kérdeztem.
- Nem tudom, de hol hallottad?
- Álmomban ez hajtogatja valaki, de nem tudom azt se hogy mit jelen és azt se hogy ki mondhatja- mondtam őszintén.- Amúgy tegnap megtaláltam a láncom, amikor kutattam a zenedoboz után. Még a 2. születésnapomra kaptam apáéktól.
- Szép, de mi köze ennek az álmaidhoz?
- Nem tudom, de menjünk vissza a fiúkhoz, Oké?- kérdeztem, mire bólintott.
 Drága barátnő már levitte az ajándékokat és a fa alá tette őket. Nagyon örültem neki, hogy nem került szóba többé az éjszaka, mert nem tudtam volna válaszolni. Átadtuk az ajándékokat: a fiúk pólót, órát és hasonlókat kaptak, míg mi plüss macit, ékszert és órát.
- Jázmin beszélhetnénk?- kérdezte Damon.
- Persze, mondd.
- Négyszemközt, ha lehet- kérte, bólintottam, majd kimentünk az erkélyre.- Ezt neked szeretném adni- nyújtott felém egy kisebb dobozt. Elvettem,de nem mertem kinyitni.- Nyugodtan nyisd ki, nem bomba van benne.- biztatott. Kinyitottam és megláttam benne az eddig látott legszebb nyakláncot.
- Ezt nem fogadhatom el- mondtam.
- Dehogynem! Ezt még anyámtól kaptam a halála előtt és azt kérte annak adjam akit teljes szívemből szeretek és én neked szeretném adni- mondta végig a szemembe nézve. Nem tudtam mit mondani, de Ő közeledni kezdett és végül megcsókolt. Ez más volt, ebben benne volt minden érzése, minden amit nem tudott szavakba önteni. Levegőhiány miatt váltunk szét és várakozásteljesen nézett a szemembe.
- Én is szeretlek, de nem hiszem, hogy működne- mondtam szomorúan.
- De működe, mivel nem sokban különbözünk. Te hercegnő vagy én pedig...-kezdte, de én félbeszakítottam.
- Honnan tudod vagyis veszed?- kezdtem faggatni.
- Megérzés, én herceg vagyok és mint mondtam nem különbözünk sokban-fejezte be, nekem meg az állam a havat ütötte meglepetésembe.
- Te hazudtál nekem- jelentettem ki kissé dühösen.
- Te sem mondtad meg ki vagy- közölte.
- Mert szerettem volna, ha úgy kezelnek, mint egy átlagos lányt, akinek se rangja se hatalma nincs- fakadtam ki.
- Megértelek. Lenne kedved sétálni?- kérdezte.
- Igen, megkérdezzük a többieket is ?- válaszoltam.

 Bementünk, megkérdeztük őket és a válasz hatalmas igen lett. Csináltunk szendvicseket és forró teát, amit termoszokba öntöttünk, majd bepakoltuk a táskákba, felvettük a kabátokat és már indultunk is. Nekivágtunk a hegynek, szerencsénk volt mivel még nem kezdett el havazni, így minden út járható volt. Hógolyóztunk, aminek a vége az lett, hogy szerencsésen felborítottam valakit, majd rendesen meg is lett fürdetve. Mikor megláttam ki az gyorsan Dimitri mögé bújtam nehogy észrevegyen, de nem jártam sikerrel.
- Jázmin, gyere csak ide! nem akarlak bántani- mondta gonosz vigyorral a képén.
- Én aztán nem megyek innen sehova. Ugye nem árulsz el?- kérdeztem Dimitrit.
- Nem semmiképp- jött a válasz, majd beszélgetni kezdtünk.
 Damon ugyan nem adta fel a bosszúhadjáratát, de Eric valamiért előre hívta, így hátul maradtam Dimitrivel. Egyszer csak megbotlottam valamiben és elvágódtam, majd csúszni kezdtem, de megragadtam Dimitri lábát.

Dimitri szemszöge:
 Miközben beszélgettünk, megcsúszhatott, mert hirtelen eltűnt a látóteremből. Pár másodperccel később éreztem egy erős rántást a lábamnál, majd én is eltanyáltam. Csúszni kezdtem lefele, és hallottam egy halk sikítást is, ami végül nagyon hamar abba maradt. Miután leértem, egy szakadék szerűségben találtam magam. Meghallottam egy halk sikítást, majd egy kisebb puffanást. Közelebb mentem, de a hó miatt nem tudtam mi vagy ki lehet.
- Hol vagyok?- jött egy ijedt kérdés, aminek a tulajdonosát egyből felismertem.
- Jázmin jól vagy? Szerintem egy szakadékba estünk, de arra látok egy kiutat- mutattam egy ösvényszerűség felé.
- Szerintem rendben vagyok, csak tele vagyok kisebb horzsolásokkal, meg sebekkel- válaszolta.
- Akkor induljunk arrafelé- mutattam ismét a "kijárat" felé és már indultunk is.
- Te rendben vagy?- kérdezte aggódva.
- Persze- vágtam rá.- Szerintem keressünk valami fedett helyet, mert nemsokára sötétedik és én még nem látok éjjel. Te igen?- kérdeztem .
- Nem de attól még hideg lesz. Gyűjtsünk fát és rakjunk tüzet- ajánlotta.
- Oké!
 Elkezdünk fát gyűjteni, majd találtunk egy barlangot ahol lepakoltunk. Tüzet raktunk és leültünk mellé, ekkor a barlang mélyéről egy cseppet sem bizalomgerjesztő hang tört elő.
- Ez mi volt?- kérdezte.
- Nem tudom, de bármi is az ne mutasd ki a félelmed- magyaráztam, de inkább közelebb jött.

Ezután kiballagott egy medvebocs, aki mit sem törődve velünk egyenesen a táskánkhoz cammogott. Gyorsan a csomagok után nyúltam, amit bundás barátunk nem igazán díjazott. Jázmin viszont kivett egy szendvicset a táskából és közelebb csalogatta vele a kis bestiát.
- Nem tedd, mi lesz ha bántani fog?- aggódtam érte, de Ő egy "nem lesz semmi gond" pillantással elhallgattatott. Megetette, majd simogatni kezdte.
- Látod nem fog bántani, amíg te se bántod!- magyarázta, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog.
- És, ha visszajön a mamája?
- Nem fog meghalt és egyedül van, akárcsak én- mondta szomorúan.
- Mi történt?- kérdeztem.
- Vele vagy velem- értetlenkedett.
- Veled- mondtam minden gondolkozás nélkül.
- Ha nem gond nem szeretnék erről beszélni- válaszolta, majd ennyivel lezártnak tekintette az ügyet.
 A meleg ellenére rettenetesen vacogott, ezért felajánlottam, hogy bújjon hozzám. Ő és a bocs is mellém jött, majd el is aludtak mind a ketten. Éjjel többször riadt fel és mondogatott valamit, de nem értettem mit. Miért nem veszi észre, hogy tetszik nekem? Mitől lehetnek rémálmai? Mi történhetett vele? Vajon megtalálnak minket?- ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
 Reggel arra ébredtem, hogy valami szőrös izé belemászik az arcomba, majd egy halk nevetésre lettem figyelmes. Rögtön tudtam ki az és reméltem, hogy jól szórakozik a kis medvével. Felkeltem, de nem vett észre, így hátulról megijesztettem. Halk sikítás és egy mély morgás lett a "jutalmam".
- Ez mire volt jó?- kérdezte.
- Semmire, csak nem tudtam, hogy ennyire ijedős vagy- mosolyogtam rajta.
- Éjjel hóvihar volt, ezért nem hiszem, hogy egyhamar megtalálnak minket- vázolta a helyzetet.- Megnézem van-e térerő, mert ha igen be tudom mérni a GPS koordinátánk és tudok üzenni Alexának.
- Oké, de addig ki vigyáz rá?- mutattam a macira.
- Nem hinném, hogy szeretnél vele kettesben maradni, tehát jön velem- közölte vidáman.
Kiment a barlang el és örömmel tudatta velem, hogy van térerő, és már hívott is segítséget. Azt mondta olyan 2-3 óra múlva érnek ide. Kerestünk még fát és újra beizzítottuk az egyetlen meleg forrást, a maci pedig befészkelte magát közénk. Meg tudtam érteni a rajongását iránta. Mindenkivel törődik, szeretetre méltó és ODA VAGYOK ÉRTE.
- Valami gond van? Olyan szomorúnak tűnsz- mondta.
- Nem nincs semmi baj, de valamit szeretnék elmondani- néztem mélyen a szemeibe- Én szeretlek!
- Én is te butus, olyan vagy számomra, mintha a tesóm lennél- válaszolta vidáman.
- Nem érted! Én SZERELMES vagyok beléd- közöltem vele, majd minden további nélkül megcsókoltam.
 Érezem, ahogy könny csorog végig az arcán. Elváltak ajkaink és könnyes szemével találtam magam szembe. Nem értettem miért ilyen, de válaszolt fel nem tett kérdésemre.
- Sajnálom, én.. nem tudok...én testvéremként tekintek rád.. és nem érzek többet ennél- mondta könnyes szemmel és a új kis kedvenccel együtt kiment a barlang biztonságos rejtekéből.
 Nem tudom mennyi idő telhetett el, de ránk találtak. Jázmin kinn csitította a srácokat a medve miatt, míg Alexa bejött megnézni. Nem mondott semmit, csak biztatóan elmosolyodott, majd maga után kirángatott a külvilágba. Hazafele követett minket Jack (így nevezte el a bocsot), és a többiekkel elkönyveltük, hogy ő már velünk fog élni. Soha nem gondoltam arra, hogy lehet egy medvebocs valaha is "házi kedvenc", de nekünk lett. Jázmin minden nap játszott vele.

Szilveszter napján / Damon szemszöge:
 Reggel mindenki izgatottan kelt fel, hisz ez volt 2012 utolsó napja. A lányok kijelentették, hogy bulizni akarnak, így eldöntöttük, hogy este bemegyünk Genfbe. Egész nap tomboltak és készültek estére. Olyan 6 körül már mindenki kész volt csak a lányok nem. Nem sokkal később lejött Alexa, utána Jázmin és valamin nagyon vitatkoztak, de nem értettem min.
- Értsd meg nem bírom ki egész este ebben a cipőben- mondta Jázmin, miközben az igen magassarkú cipőre mutatott.
- Ne nyavalyogj már annyit. Különben is nem szoktál te hordani ilyen cipőt?
- De, de nem akkor amikor tél és hideg van- jelentette ki
- Csajok ha nem indulunk most azonnal, oda sem fogunk érni-közölte Will és ezzel lezártnak tekintettük a "válságot".
 Útközben Alexa és Jázmin azt találgatta, hogy mi lehet Írországban, de egyikük sem akarta felhívni Philipet vagy A többi lány közül valakit. Mikor beértünk Genf belvárosába, leparkoltunk, majd bementünk a szórakozóhelyre. Rengetegen voltak és mindenki táncolt, vagy éppen részegre itta magát. Elfoglaltunk egy asztalt és mi is beszálltunk a táncoló tömegbe. Sokat ittunk, majd éjfél előtt elkezdett mindenki visszaszámolni. Új év első perceiben koccintottunk és ezután folytattuk tovább a bulizást.

Jázmin szemszöge
 Egy idő után éreztem, ahogy az alkohol a fejembe száll, így éjfél után inkább kimentem a friss levegőre. Hideg volt és havazott, de nem érdekelt, így elindultam felfedezni a környéket. Mindenhol tömeg volt és szórakoztak.
- Nem sokára mindenre fény derül- suttogta mellettem valaki, de nem mertem megfordulni.
- Ki vagy és mit akarsz tőlem?- kérdeztem kétségbeesetten.
 Nem válaszolt, de éreztem, hogy a reakciómra vár. Futni nem tudtam a magassarkú miatt, de azért meg tudom magam védeni, ezért orrbavágtam és elkezdtem rohanni (már amennyire a lábbeli engedte). Hallottam, ahogy kiáltott valakinek vagy valakiknek, de nem törődtem vele. A következő sarkon befordulva nekimentem valakinek, aki nekinyomott a falnak és valamit a számhoz tartott. Küzdeni már nem volt erőm, de nem hagytam elkábítani magam egykönnyen. Sajnos egy idő után kezdtem laposakat pislogni, de még meghallottam a hangját.
- Vigyétek minél előbb a szállásra. A többi az én dolgom- közölte ellentmondást nem tűrő hangnemben, majd onnantól se kép, se hang. Vajon mi történhetett velem? Ki a hang tulajdonosa és mit akarnak tőlem?-ezekkel a gondolatokkal küzdöttem, míg teljesen el nem vesztette az eszméletem.

15. fejezet

 Remélem tetszeni fog mindenkinek és komiztok is mert kíváncsi vagyok a véleményekre.

Szerintem kicsit lapos lett, de azért jó olvasást mindenkinek

 Reggel arra ébredtem, hogy valakinek a lába a hátam közepében van. Megnéztem, hogy hol vagyok és örömmel konstatáltam, hogy nem álmodtam a szökést. Óvatosan kimásztam az ágyból, nehogy felkeltsem, majd elvégeztem a reggeli teendőim, átöltöztem és leosontam a földszintre. Megkerestem a konyhát, majd reggelit kezdtem készíteni. Szerintem a csodás illatokra,-de aztán ki tudja miért-a többiek is leszállingóztak. Dimitri, Will és Eric nagyot nézett amikor meglátott, majd észrevették Alexát is.

- Hát ti mikor jöttetek?- kérdeztem Eric.

- Ma éjjel, olyan 2-3 óra körül- adta a választ álmosan Alexa.- Ezt mind te csináltad?- mutatott a reggelire.

- Igen- válaszoltam szégyellősen és a padlót kezdtem el fixírozni.- Remélem jó lett.

- Csak egyféleképpen tudjuk meg- mondták vidáman és nekiláttak velem együtt elpusztítani az ételt.

- Hát ez...valami fantasztikus. Nem is tudtam..., hogy tudsz főzni- mondta Alexa és srácok egyetértően bólintottak.

- Néha szoktam főni, mert nem kell amit elém raknak- válaszoltam.- Mit csinálunk délelőtt?

- Arra gondoltunk, hogy jó lenne síelni, majd délután fát díszítenénk és holnap reggel lenne az ajándékozás- vázolta a tervüket Dimitri.

- Mi benne vagyunk- mondtuk egyszerre Alexával.

 Reggeli után elpakoltam, majd felrohantam a szobánkba, ahol Alexa tanácstalan tekintete fogadott.

- Mit vegyek fel?- érkezett a kérdés, amikor beléptem az ajtón.

- Szerintem olyat amibe nem fogsz megfázni- mondtam majd kiválasztottuk a ruháját ezt követően az enyémet is.

 Mire leértünk a fiúk már teljes "harci díszben" álltak az ajtóban. Odamentünk hozzájuk és velük együtt kiléptünk a házból. Csak most tűnt fel, hogy milyen gyönyörű az épület, mivel éjjel semmit sem láttunk. Megkeresték a léceket, majd segítettek felvenni és már indultunk is a hegyre. Ha nem borultam bele kb. 10-szer akkor egyszer sem (nem lehet mit tenni ez nem az én sportom). Nagy nehezen sikerült valahogy visszacsúszni a házhoz és kijelentettem, hogy én soha többet nem síelek. Ezzel kb. ez el is ment a délelőtt. Miután megebédeltünk feldíszítettük a fát, rendeltünk több, mint 3 napra elegendő kaját és beszélgetni kezdtünk.

- Szóóóval... mikor lesz a bemutató?- érdeklődött Dimitri.

- Milyen bemutató?- kérdeztem vissza.

- Hát az amelyiknek a táncát vele tanultad meg- mutatott Damonre.

-  Ja az Angyalok táncára gondolsz? Szerintem jó buli volt megtanulni, de nem lesz bemutató, mert nem szeretem a feltűnést- magyaráztam, de olyan kutyaszemekkel nézett, hogy inkább folytattam- de ha szeretnétek felőlem mehet, csak kéne hozzá jégpálya vagy egy befagyott tó- mondtam beletörődve, hogy nem lesz más választásom.

- Az nem akadály, mivel van a közelben egy kivilágított tó és oda lemehetünk. Egyébként ilyenkor már nincs senki a jégen- mondta, majd összeszedtük magunkat és a szükséges dolgokat és lementünk a pályára.
 Alexa elindította a zenét és mi örömmel táncoltuk végig a koreográfiát. Éreztem, hogy néha megremegek a kezei alatt, de nem volt időm ezzel foglalkozni, mert nagyon pontosnak kellet lennem, nehogy elessek. Mikor a szám véget ért mindenki tátott szájjal nézett bennünket. Odacsúsztunk hozzájuk és vártuk a reakciójukat.
- Hát ez fantasztikus volt- lelkendezett Alexa.
- Csodálatos! és ezt nem akartad megmutatni nekünk- értetlenkedett Dimitri.
- Nagyon tehetséges illetve tehetségesek vagytok- mondta Alex, mire Will és Eric csak hevesen bólogatott beleegyezésük jeléül.
 Miután hazaértünk Alexával a konyhába mentünk. Mivel semmilyen magyarázatot nem adtunk a fiúknak, ezért jöttek utánunk.
- Mit csináltok?- kérdezte Eric.
- Majd meglátod- válaszoltam.- Amúgy van tejszínhab és pillecukor?- kérdeztem
- A tejszínhab a hűtőben, a pillecukor a felső szekrényen balról a második ajtó mögött- válaszolta Damon.- Egyébként minek az nektek?
- Majd meglátod, csak legyetek már kicsit türelmesebbek- puffogtam, majd míg megkerestem a pillecukrot, addig Alexa kivette a hűtőből a tejszínt. Miután minden előkészülettel megvoltunk, megtöltöttük a poharakat forró csokival, és megkérdeztük ki mit szeretne bele.
 éppen Alexáékat figyeltem, amikor valaki szól, de nem értettem mit szeretne, így inkább odafordultam.
- Mi a baj? Nem ízlik?- kérdeztem Damont, aki válaszul csak finoman megpuszilta a szám sarkát. Nem értettem a miértjét és ez valószínűleg ki is ülhetett az arcomra, mert azonnal válaszolt.
- De nagyon finom, habár a tied sokkal finomabb- válaszolt.
- A te poharadba is ugyanaz van, mint az enyémben..-nem hagyta, hogy befejezzem, mivel közbevágott.
- Csak neked az arcodon volt és nem a pohárban- magyarázta, mire elpirultam, majd letettem a poharat és felrohantam a szobámba.

Damon szemszöge:
 Nem értettem azt, hogy mi történhetett, így inkább megkérdeztem Alexát.
- Mi rosszat tettem, hogy így reagált?
- Semmit sem csak, áhh ezt nem értenéd- mondta.
- Mit nem értenék?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel
- Fél, hogy elveszti a szeretteit és nem mer másokat közel engedni magához. Néha megfeledkezik erről és közel lehet hozzá kerülni, de nem karácsonykor- magyarázta, de nem értettem.
- Miért mi történt?- faggattam tovább.
- Karácsony környékén haltak meg a szülei. Nem most mielőtt megkérdeznéd, de én is csak annyit tudok, hogy nagyon rég történt- mondta kissé szomorúan- De ha érdekel, akkor kérdezd ŐT.
- Oké- ezzel otthagytam mindenkit és utána mentem.
 Kopogtam az ajtón, de nem jött válasz, ezért óvatosan benyitottam. Furcsa látvány fogadott amikor beléptem. A bőröndje fel volt túrva, Ő az ablakpárkányon ült és valamivel babrált. Közelebb mentem, de még mindig nem vett észre, ezért leültem vele szemben és figyelni kezdtem. Egy idő után felnézett, ám szeme nem vidámságtól volt csillogó. Sírt. Láttam már sírni de ez mist más volt. Annyi szomorúság tükröződött a szemében, hogy nem tudtam mit csinálni, ezért inkább szorosan megöleltem. Nem húzódott el, hanem kis idő múltán viszonozta az ölelést.
- Semmi baj, minden rendben van- mondtam miközben a haját simogattam.
- Nem,... semmi sincs rendben- válaszolta és újra sírni kezdett.
 Nem sokkal később kibontakozott az ölelésemből és a fürdő felé vette az irányt. Utána mentem, mert féltem, hogy valami baja eshet, de az ajtóban megvártam míg végez. Miután megfürdött visszamentünk a szobájukba és leült az ágyra én meg vele szemben. Ismét azzal a kis zenedobozzal babrált, mint mikor feljöttem.
- Mi az?- kérdeztem meg, de tudtam jól, hogy mi.
- Egy zenedoboz, amit még a szüleimtől kaptam mielőtt meghaltak. Még mindig fáj az emléke- mondta és láttam, hogy ismételten könny szökik a szemébe.
- Mi történt?- kérdeztem tovább.
- Ha nem gond nem szeretnék erről beszélni- mondta miközben rám emelte gyönyör mélykék szemeit.
- Rendben, akkor mesélj egy kicsit magadról- kértem, amire picit bólintott.
- Hát, a nagybátyám nevel mióta a szüleim meghaltak, nagyon félt csak nem tudom miért,...- kezdte és én figyelmesen hallgattam. - Nagyon untatlak?- kérdezte kb. 1 óra múlva.
- Nem egyáltalán- válaszoltam, majd elkezdtem én is mesélni az életemet. amit figyelmesen hallgatott.
 Olyan éjfél körül kezdett laposakat pislogni, így gondoltam hagyom aludni de visszarántott.
- Kérlek ne menj el. Nme szeretnék most egyedül maradni kérlelt.
- Csak nem félsz?- kérdeztem mosolyogva, mire bólintott, én pedig befeküdtem mellé az ágyba.
 Egy ideig csak simogattam a haját, amire valószínűleg elaludhatott, mert végre egyenletesen kezdte venni a levegőt. Erre én is elaludtam

Jázmin szemszöge:
 Miközben beszélgettünk, elnyomhatott az álom, mert csak egy üres szobában álltam egyedül. Féltem, majd megláttam anyát, amit nekitámaszkodik a falnak. Oda akartam hozzá futni, hogy megöleljem, de a lábaim nem engedték. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Mikor észrevett felém fordult, de nem mosolygott, mint mindig. Szomorú volt és VÉRES. Ekkor meghallottam egy hangot.
- Nem sokára mindenre fény derül- suttogta az ismeretlen.- Szenvedni fogsz és rettegni.
- Nem, de ki vagy?- kérdeztem meg újra és újra, de nem válaszolt. Ekkor anya összeesett és kiabálni kezdtem.

Damon szemszöge:
 Arra ébredtem, hogy mellettem kiabál és sikítozik valaki. Hirtelen észbe kaptam, hogy Jázmin van mellettem, de ő ekkor már ült az ágyon és zokogott. Elkezdtem csitítani és nyugtatni.
- Nincs semmi baj. Miért kiabálsz?- kérdeztem.
- Csak egy álom, csak egy nagyon rossz álom- hajtogatta, de éreztem, hogy remeg.
- Elmondod?- kérdeztem tovább.
- Nem..én erre képtelen vagyok- szipogta.- Talán később, de most jobb szeretnék aludni.
- Rendben gyere ide- mondtam, majd a karjaim közt újra álomra szenderül (hű de szépen fogalmaztam :D).

 Reggel mosollyal az arcomon keltem és ennek oka a mellettem fekvő lány volt. Ugyan az éjjel még egyszer kelt fel sikítva, de azután nyugodtan átaludtuk az éjszakát. Mikor ránéztem az órára az 10:30-at mutatott. Óvatosan keltegetni kezdtem, de nem értem el vele semmit, így apró puszikkal hintettem tele az arcát.
- Hagyjál békén, aludni akarok- mondta morcosan.
- Szerintem, meg ideje lenne felkelni, mivel fél 11 van- mondtam neki.
- Jól van akkor kérek még 5 ébredési percet- kérlelt.
- Hogy mit?
- 5 percet és kikelek az ágyból, amúgy itt maradtál egész éjjel?- kérdezte immár felém fordulva.
- Igen- mondtam büszkén, majd adott egy puszit az arcomra és letolt az ágyról.- ez mire volt jó?- kérdeztem tettetett  sértődöttséggel.
- Szeretnék átöltözni egyedül- mondta miközben kihangsúlyozta az EGYEDÜL szót.

14.fejezet

Remélem tetszeni fog nektek ez a rész, bár szerintem kissé összecsapott lett

Komiknak örülnék legyen az rossz vagy jó 

Jó olvasást!

- Hát te?- kérdeztem Alexát.

- Aggódtam érted és....- kezdte, de félbeszakítottam.

- Nem úgy értem, hanem hogy hogy kerülsz ide? Azt hittem hazautaztál a szüleidhez az ünnepekre.- mondtam.

- Nem, akkor este Linnél aludtam és tegnap délután érkeztem- válaszolta.

- Annyira örülök neked- közöltem vidáman, majd a nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem.

- Én is neked, de szerintem most már menjünk, mert nem szeretném ha megbetegednél- jelentette ki és elkezdett a kocsi felé húzni. Ekkor hirtelen valami neki ment a lábamnak és megálltam, majd lenéztem. Csak akkor vettem észre, hogy megfeledkeztem az én csöpp "megmentőmről".

- Phil, kié ez a kiskutya?- kérdeztem értetlenül a nagybátyám.

- A tiéd, amolyan sajnálom,hogynembíztambennedéskérlekbocsájtsmeg ajándék és komolyan gondolom. Tudod jól, hogy megígértem anyádnak, hogy vigyázok rád és tudom néha túlzásba viszem, de nagyon féltelek. Ugye megérted?- kérdezte Philip.

- Igen, de te még értsd meg, hogy nagylány vagyok és tudok magamra vigyázni. Egyébként van már neve?- kérdeztem.

- Még nincs- jött a válasz.

- Akkor Shasta legyen a neve- mondtam, majd beültem a kocsiba és hazamentünk.

 Corin készített nekünk forrócsokit és vacsorát amit Lillyvel és Alexával a szobámba fogyasztottunk el. Miután Lilly Visszament a szobájába megszólalt Alexa mobilja.

- Igen?- szólt bele.- Öhm... Várj egy kicsit kihangosítom. Na most már mondhatod- bátorított a hívót.

- Minden rendben Nálatok? Damon teljesen ki van akadva, hogy nem tudja mi van Jázminnal. Ugye azért már megtaláltátok már?

- Igen megvagyok és nincs semmi bajom Alex. Nyugodtan mond meg Damonnek, hogy csak lemerült a telefonom és ezért szakadt meg a vonal- válaszoltam a kérdésekre.

- Várjatok, én is kihangosítom.... Na, mi történt pontosan?- kérdezte Damon.

- Semmi csak elmentem sétálni, aztán lemerült a telóm és eltévedtem az erdőben, de most már itthon vagyok- válaszoltam. Beszélgettünk egy ideig, majd feltettem egy számomra igen fontos kérdést.- Ti most hol vagytok?

- A svájci Alpokban, miért kérdezed?-kérdezte Damon.

- Csak mert elegem van Philből és ha nem gond leutaznék illetve leutaznánk hozzátok, ha nem baj- mondtam.

- Dehogy baj. Örömmel várunk titeket. Mikor jöttök?- érdeklődött.

- Szerintem december 23-án. Akkor úgy se fog feltűnni senkinek, ha lelépünk.

- Már alig várom, hogy találkozzunk- jelentették ki egyszerre.
 Még beszélgettünk egy darabig, majd elköszöntek és letették. Alexával hülyültünk egy kis ideig, majd olyan éjfél körül elnyomott minket az álom.

1 héttel a szökés előtt:
 1 hét telt el azóta, hogy eltévedtem az erdőben és megkaptam álmaim kutyusát Shasta-t. A házból sem tudok úgy kilépni, hogy ne követne mindig egy testőr,de ha sétálni megyek akkor kb. az összes jön velem és a kutyával. Egyszer ezt szóvá is tettem nekik.
- Komolyan mondom, nem fogok eltévedni- magyaráztam már vagy 100-adszorra.
- Mi megértünk, de a biztonságod érdekében nem mehetsz el sehova kíséret nélkül. Érted?- kérdezte George.
- Persze, de akkor is- kezdtem el tiltakozni, ám hasztalan lett volna, így inkább csendben maradtam.
 Minden egyes nap számomra kínszenvedés volt, amit a lányok megpróbáltak feldobni. Többek közt elmentünk megvenni a báli ruhákat, ajándékot vettünk, hócsatáztunk, és besegítettünk a konyhán.

Szőkés előtt 1 nappal:
 Mindenki karácsonyi hangulatban égett. Feldíszítettük a fát, az udvart. Segítettünk sütit sütni, előkészíteni a fogadásra a kaját, majd elmentünk sétálni Shasta-val. Másnap korán keltünk Alexával és még bepakoltuk a kimaradt cuccainkat a bőröndökbe, majd elrejtettük őket, hogy ne legyenek szem előtt, majd lementünk a konyhába a többiekhez.
- Sziasztok! miden rendben?- érdeklődött Liz.- A fogadás 7-kor kezdődik. Jázmin te nyitod az estét és utána "szabad" vagy- tette idézőjelbe az szabad szót.
- Oké és addig mit csinálunk?- jött Lillytől egy értelmes kérdés.
- Hócsata- kiáltott fel mindenki egyszerre.

Az én ruhám

Maryon ruhája

Alexa ruhája

Alyson ruhája

Kim ruhája

 Elrohantunk a kabátokért, majd kivágódtunk az udvarra. Azonnal fedezéket kerestünk, hogy legyen honnan védekezni. Mindenki mindenki ellen volt, amiből a végén hóember építés lett. A hecc kedvéért fejjel lefele raktuk össze szegényt. Egész délelőtt ezt csináltuk, aminek az lett a következménye, hogy délutánra mindenki elfáradt, de készülni kellet a bálra. Megkajáltunk, majd mindenki felment a szobájába készülődni. Mivel megbeszéltük, hogy megcsináljuk egymás haját és sminkjét, így hozzám jött át mindenki (mivel az enyém a legnagyobb szoba). Maryon csinálta az én hajam, én Kimét, ő Alysonét, ő pedig Alexáét és Alexa Maryonét. A sminket azt csak és kizárólak Alyson csinálta, mert kijelentette "nem szeretné, ha hülyén néznénk ki". Kb. 6-ra mindannyian készen voltunk, ezért volt egy kis szabad elfoglaltság. Miután majdnem mindenki kiment a szobából Alexával összesúgtunk.
 - Akkor fél 10-re legyél indulás kész. Vagyis 9-kor fölmegyünk átöltözni és szépen csendben kiosonunk a hátsó bejárton. Taxit már hívtam, tehát semmi feltűnő nem lehet a viselkedésünkben. Vili?- kérdeztem.
- Aha- jött az értelmes válasz.
 A vendégek érkezése folyamatos volt, így egy perc nyugtom sem volt 7-ig. Pontban 7-kor Phil figyelmet kérve megköszönte mindenkinek, hogy eljött és velünk ünnepel, majd jöhetett a nyitótánc. Nagyon szeretem ezt a számot, mert kicsikért mindig ezt dúdolta nekem Liz. Mikor véget ért a szám még táncolnom kellet néhány "nagy és befolyásos" emberrel, majd szabad lettem. Mivel még volt egy kis időm küldtem a srácoknak egy SMS-t, hogy mikorra vagyunk várhatóak. Az idő csiga lassan vánszorgott, de a ruhára való tekintettel, jeleztem Alexának, hogy ideje lenne készülődni. Felmentünk a szobáinkba, átöltöztem , majd a megbeszélt találkozó pontra mentem a csomagjaimmal együtt. Nem sokkal később Alexa is megjött és már indultunk is kifelé a taxihoz. Gyorsan megvettük a jegyeket, fölszálltunk a gépre, ami Svájcba ment. Röpke 3 óra alatt elértük Genfet, ahol a fiúkkal találkozunk.  Leszálltunk a gépről és a csomagokat vártuk, amikor valaki hátulról átölelt. Hirtelen megfordultam, ezzel elvesztve az egyensúlyom, de még időben elkapott az illető, mielőtt eltanyáltam volna.
- Szia csak nem megijesztettelek- mosolygott édesen Damon.
- Nem, csak mostanában szokásom szívinfarktust kapni és egyensúlyt veszteni- mondtam kissé dühösen, majd látva szomorú arcát megöleltem.
- Akkor szedjük össze a csomagjaitokat és induljuk- ajánlotta Alex, akit szintén megöleltem.
- Ja majd' elfelejtettem, senki nem tudja, hogy eljöttünk, tehát ha lehetséges ti se mondjatok semmit- néztem rájuk kölyökkutya szemekkel
- Oké, de légyszi hagyd abba ezt- mutatott Alex rám, mire bólintottam.
 Kimentünk a reptér elé és beszálltunk a kocsijukba és elmentünk hozzájuk. Megmutatták a szobánkat, majd Jó éjt kívántunk neki és egyből elnyomott minket az álom. Reggel...

13.fejezet

 Remélem tetszeni fog mindenkinek ez a rész és komikat is kapok

Pussz: Ildi

Alexa szemszöge:

 Miután Philip otthagyott az előszobába, küldtem egy SMS-t Kimnek, hogy megérkeztem. Nem kellet hozzá sok idő mindannyian kijöttek üdvözölni.

- Alexa, de jó hogy itt vagy- mondta Kim- Jázmin reggel óta ki sem jött a szobájából.

- Miért mi történt?- érdeklődtem.

- Phil új testőröket nevezett ki mellé Tristanékon kívül és ezen kiborult. Csak Lilly tudott bejutni hozzá, még mi sem mehettünk be hozzá- vázolta a helyzetet Alyson.- Viszont nem tudja, hogy ma jöttél ezért...

- Értem nem beszélek vele, és még véletlenül sem hívom vagy veszem fel ha hív. Ugye?

- Aha. Gyere berendeztünk neked egy szobát. Lilly kérésére pont az övé melletti a tiéd-mondta Maryon.

 Felmentünk az emeletre, ahol a szobám kapott helyet. Amikor beléptem, még a lélegzetem is elállt. Elképesztően gyönyörű volt, az ágy fölött a plafon lila és a kilátás pedig meseszép. Megállapítom, hogy mostantól ez a kedvenc helyem- gondolkoztam el. Elmélkedésemből Alyson hangja rántott vissza.

- Este 7kor lesz vacsi. Eszel velünk vagy itt eszel fent?- érdeklődött.

- Veletek, de addig kipakolok és berendezkedek. Lillyvel mikor tudok beszélni?- kérdeztem.

- Vacsoránál lehet, de nem biztos. Viszont Philip szeretne veled beszélni-mondta Maryon.- A dolgozószobában van, gyere lekísérlek.

- Oké- válaszoltam.

 Lementünk a földszintere, ahol megmutatta az ebédlőt, a nappalit, a könyvtárat, és a zeneszobát. Miután mindent láttam elkísért Philhez. Bekopogtam, majd egy 'Tessék' után beléptem a szobába.

- Mi a baj?- tértem egyből a lényegre.

- Semmi, csak... Áh miket beszélek igen baj van.- kezdte- Jázmin haragszik rám, mert újabb testőröket helyeztem mellé. Féltem, de nagyon. Megígértem Lucynak, a nővéremnek, hogy vigyázok rá, de ez egyre nehezebb. Alexa szerinted mivel tudnám kiengesztelni vagy legalább elérni, hogy egy kicsit is megbocsájtson?- kérdezte.

- Szerintem egy kiskutya jó lenne. Talán egy husky, de nem nekem lesz...bár említette, hogy szeretne egyet- válaszoltam.

- Akkor holnap eljössz velem kiválasztani a megfelelő kutyust? Velünk eszel ugye?-kérdezte.

- Igen, hogyne.- mondtam, majd távoztam egyenesen a szobámba.

Jázmin szemszöge:

 Miután feljöttem megállás nélkül potyognak a könnyeim. Egy idő után viszont valaki bejött hozzám, és leült az ágy szélére, majd simogatni kezdte a hátam. Ez némileg megnyugtatott, majd megfordultam és Lilly aggódó pillantásával találtam szembe magam.
- Mi történt?
- Semmi, csak Phil még mindig úgy kezel, mint egy 5 évest akire folyton vigyázni kell- kezdtem el kiönteni a szívemet neki.

 Kibeszéltünk mindent és mindenkit. Délben megkérdezte, hogy lemegyek-e enni vagy itt eszek, de semmi kedvem nem volt találkozni Vele, ezért mindketten fent ettünk a szobába. Ebéd után felhozta a gitárom és énekelni, gitározni és hülyülni kezdtünk. Énekeltünk többek közt Hilary Duff-ot, Lucy Hale-t és One Directiont a kedvéért. Egész délután szórakoztunk, majd eljött a vacsora idő és megint nálam ettünk. Este megnéztünk egy filmet, ezután elköszönt és a szobájába ment. Még megkerestem az utolsó emlékem tőlük. Emlékszem, mikor anya nekem adta és azt kérte soha ne feledjem el őket bármi is történik. Habár már 14 éve annak, hogy meghaltak, még mindig nagyon fáj az emléke. Ha visszagondolok folyton egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Egy idő után elnyomott az álom és álomország legmélyére kerültem.
 - De szép lesz a karácsony- lelkendeztem anyának.
- Tudom és bár még nincs karácsony ezt szeretném neked átadni.  Arra szeretnélek megkérni, hogy bármi történik velünk, soha nem felejtesz el minket.
- Természetesen, de mindig mellettem maradtok. Hol van apa és a lányok?- kérdeztem.
- Ígérd meg hogy soha nem felejtesz el minket- kérte, de nem értettem miért.- Phil vidd kérlek magaddal nem szeretném ha látná.
- Rendben nővérkém, de ugye tudod, hogy nem tudom örökké titokban tartani, azt ami -válaszolta Philip.
- Tudom, de kérlek, addig ne mondj neki semmit, míg nem éri el azt a kort, amikor már megértené- kérlelte, megölelt, majd ellökött magától és Phil magával húzott.
- Én nem akarok menni. Kérlek ne küldj el anya- kérleltem őt, de nem hatotta meg.- Anya kérlek ne! Anya! ANYA! ANYA!- kiabáltam miközben elrángattak a családomtól.
- ANYA! ANYA!- ébredtem kiabálva és zokogva ültem fel az ágyra. Nem szeretem, ha ilyen álmaim vannak mindig szomorú leszek és soha nem tudom meg, hogy mi történt aznap este, hiába kérdezem a Nagybátyám. Ránéztem az órára, ami hajnali 4-et mutatott, így esélytelennek láttam, hogy bárkivel találkozhatok. Gondoltam lemegyek a konyhába fagyiért. Miután leértem megkerestem a fagyasztóban lévő fagyim, majd magamhoz vettem egy kanalat és visszamentem a szobámba. elkezdtem elpusztítani az édességet, de utána sem lett jobb a közérzetem, ezért elkezdtem zenét hallgatni. Időközben visszaaludhattam, mert a nap első sugarai már elérték a szobám. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendői, átöltöztem és lementem reggelizni. Mindenki megdöbbenve figyelt, ahogy leültem az asztalhoz, megreggeliztem, majd kimentem az előszobába. Felvettem a kabátom és elmentem sétálni. Nem tudom mennyi ideig lehettem távol, de gondolkodni akartam. Egyszer csak a mobilom csörgése rántott vissza a valóságba.
- Igen?- szóltam bele.
- Jázmin!, ugye semmi bajod? Hol vagy? Minden rendben?- árasztott el Philip kérdésekkel. Éreztem a hangján, hogy aggódik értem, de nem tudtam, hogy miért.
- Nincs semmi bajom, jól vagyok és nem tudom hol vagyok- válaszoltam.
- Mi az, hogy nem tudod? Most azonnal gyere haza- közölte szigorúan.
- Megyek amint ÉN úgy döntök és ne aggódj tudok magamra vigyázni- közöltem kissé rideg hangon.
- Jó rendben, de vigyázz magadra és kérlek siess.
- Én mindig vigyázok- mondtam, majd elköszöntem és letettem. Nem sokkal később ismét megszólalt a mobilom. Meg se néztem a hívót, felvettem.
- Jól vagyok, nem kell 5 percenként hívogatnod- szóltam bele kissé ingerülten.
- Oké.., neked is Szia! Jázmin..- szólt bele Damon- Valami baj van?
- Bocsi! Szia! nem nincs semmi baj- válaszoltam.
- Aha, persze. Na ki vele mis a gond?
- Semmi, csak Phil nem bízik bennem. És tegnap......- kezdtem el ecsetelni a tegnapi napom. Figyelmesen végig hallgatott, én pedig a magyarázás közben ne figyeltem merre megyek. Éppen válaszolni akart amikor  elnémul a telefonom.
 Megijedtem, mivel csak ekkor vettem észre, hogy egy erdős területen vagyok. Kezdett sötétedni és féltem, mert a hőmérséklet kezdett nagyon hűlni. "Remélem feltűnik valakinek, hogy nem értem haza időben"- gondolkodtam el rajta.

Alexa szemszöge:
 Délelőtt elmentem Philippel kiválasztani a megfelelő kiskutyát. Sok fajtát megnéztünk, ám végül egy husky mellet döntöttünk. Megvettük a szükséges dolgokat az új jövevénynek, majd hazamentünk. Amikor beléptünk a házba valami nem stimmelt. Ugyan már jóval benne voltunk a délutánban, mégis hiányzott valami.
- Mi történt?- érdeklődött Philip
- Emlékszel, hogy reggel elment- kezdte Liz, mire mindannyian bólintottunk.- Azóta nem jött még haza és nem tudom elérni. Remélem nem esett baja.
- Megpróbálom és is elérni- mondta komoran Phil.- Kicsöng, kihangosítom, de ne szóljon senki semmit.
- Igen?- szólt bele.
- Jázmin!, ugye semmi bajod? Hol vagy? Minden rendben?- árasztott el Philip kérdésekkel. Éreztem a hangján, hogy aggódik érte, de nem tudtam, hogy miért.
- Nincs semmi bajom, jól vagyok és nem tudom hol vagyok- válaszolta.
- Mi az, hogy nem tudod? Most azonnal gyere haza- közölte vele szigorúan.
- Megyek amint ÉN úgy döntök és ne aggódj tudok magamra vigyázni- közölte kissé rideg hangon.
- Jó rendben, de vigyázz magadra és kérlek siess.
- Én mindig vigyázok- mondta, majd elköszönt és letette.

-  Remélem hamar visszajön. Nagyon aggódok miatta, és pont ezért kértem, hogy vigyázzatok rá- szúrta le az újdonsült testőröket.

- Philip nyugodj meg. Biztosan hamarosan itt lesz- nyugtattam őt.

- Legyen igazad- mondta, majd kiment a szobából.

 Beszélgettünk egy ideig, majd eszembe jutott a csöppség és elmentem megetetni. Lassan vánszorgott az idő, viszont egyre sötétebb és hidegebb lett. Mivel még nem jött meg, elindultunk megkeresni. Megszagoltattuk a kutyákkal a cuccait, hátha nyomot fognak és így is lett. Követtük őket és hamar egy erdős részhez értünk a kicsi is elindult velük megkeresni a gazdiját. Kb. fél óra múlva valaki jött kifelé az erdőből. Amint közelebb ért Phil háta mögé léptem nehogy meglásson.

Jázmin szemszöge:
 Nem tudom mennyi ideje lehettem a sötétben, de kezdtem nagyon fázni és félni. Leültem egy kidőlt farönkre és vártam, mivel jobb nem jutott az eszembe. Egyszer csak valami mozgásra lettem figyelmes az egyik fa mögül, majd nem sokkal később és tompa puffanásra nem messze tőlem. Megijedtem, de próbáltam nem kimutatni, hisz a vadállatok megérzik, ha fél valaki tőlük. Óvatosan közelebb mentem a fához és ekkor valami megmozdult a hó alatt. Amint megláttam, minden félelmem elszállt. Előttem állt az "én" kis "megmentőm". Kiszedtem a hó alól, majd ő hálából kivezetett az erdőből. Nem tudom mennyi telhetett el, csak arra lettem figyelmes, hogy rengeteg ember áll és várakozik, majd miután megláttak megkönnyebbültek és néhányan felém kezdtek rohanni.
- Te jó ég nem esett bajod?- kérdezett egyből Philip és olyan szorosan ölelt magához, mint még soha.
- Semmi bajom, csak egy kicsit fázok és éhes vagyok- válaszoltam
- Rendben, akkor...-kezdte mondani, ám nekem már másvalaki kötötte le a figyelmem.
- Hát te?- kérdeztem....

12. Fejezet

 Sziasztok!

Nem lett túl hosszú és szerintem borzalmas is lett, de remélem azért komikat majd kapok, mert nagy szükségem lenne rájuk, hogy tudjam érdemes-e folytatni

Pussz: Ildi

 Mikor beértünk a konyhába, megláttam egy igenis ismerős hajzuhatagot. Leblokkoltam, mert alig hittem a szemnek. Nem vett egyből észre minket, mivel háttal állt és Alysonnal beszélgetett. Óvatosan mögé lopóztam és a vállára tettem a kezem, mire akkorát sikított, hogy azt hittem helyben megsüketülök.

Elizabeth Wood

- Az ég szerelmére ez mire volt jó?-kérdezte Alyson anyukája, miután megfordult.

- Nem állt szándékomban csak...-kezdtem szabadkozni, de félbe szakított.

- Csak mi?- kérdezte ingerülten.

- Csak hiányzott nekem a 2. anyukám- mondtam megszeppenve, hisz Liz anya LB-je volt, és a szüleim halála óta ő nevelt fel Phillel együtt.

- Óóó, aranyom, nekem is nagyon hiányoztál, ugyan úgy, mint a lányom- intett a fejével Alyson felé.

- Jó reggelt mindenkinek- lépett be a konyhába Phil.- Liz, de jó újra látni- ölelte magához az említettet.- Áh Jázmin, majd' elfelejtettem, ha megreggeliztél gyere a dolgozó szobába. Megbeszélni valóm van veled- és ezzel távozott is, a reggelit magával víve. 

- Hát oké...- válaszoltam értetlenül- Te tudod miről beszélt?-érdeklődtem Liznél és Alysonnál.

-  Mi  aztán nem, de szerintem siess és megtudod- mondták egyszerre. Gyorsan megreggelizem, felrohantam a szobámba és átöltöztem, majd "levágtattam"  a földszintre. Megálltam a dolgozó szoba előtt, kifújtam magam, majd bekopogtam. Hallottam egy 'tessék'-et és benyitottam. Philen kívül még vagy 3 másik ember volt a szobában, mire kérdőn néztem rá.
- Bácsikám hívatott?- kérdeztem.

- Kedvesem, ők itt az új testőreid- közölte.- Ő Joe, mellette George, és végül Carlos- mutatta be őket.

- Mi van, Mi lesz az ikrekkel (utalás Lukasra és Tristanre)? Nekem különben sem testőr- jelentettem ki kissé dühösen.

- Természetesen a srácok maradnak, de a biztonságod érdekében...-kezdett bele.

- Nem, nem, nem és nem. Lukas és Tristan bőven elég nekem, mint testőr és mint mondtam MEG TUDOM MAGAM VÉDENI, ha kell- mondtam, szinte üvöltve.

- Őfelsége, kérem hallgasson a nagybátyjára, bizonyára nem akar rosszat- mondta Joe és közelebb jött.

- Tudjátok mit? Nem érdekel, de a közelembe ne jöjjön senki ezek után, világos?- erőltettem magam meg egy válasz erejéig, majd se szó se beszéd kiszáguldottam a helységből. Útközben találkoztam a lányokkal, akik aggódva figyelték dühkitörésem, de nem szóltak semmit. Felmentem a szobámba és az ágyra dőlve sírni kezdtem.

Phil szemszöge

 Miután reggel meghallottam Lilly és Jázmin kiáltozásait, mosoly kúszott az arcomra. Milyen jó, hogy vidám- gondolkoztam el ezen, miközben felöltöztem és kimentem a konyhába. Útközben sikításra lettem figyelmes, ezért meggyorsított a lépteim. A konyhába érve megpillantottam Liz-t.

- Jó reggelt mindenkinek- léptem be a konyhába.- Liz, de jó újra látni- öleltem magához az említettet.- Áh Jázmin, majd' elfelejtettem, ha megreggeliztél gyere a dolgozó szobába. Megbeszélni valóm van veled- és ezzel távoztam is, a reggelit pedig magammal vittem. 

- Hát oké...-jött a válasz.

 Az 'irodába' érve behívattam a Joe-t, George-ot és Carlost.

- Uraim, azt a feladatot kapják, hogy védelmezzék a hercegnőt-közöltem velük.- Egyébként nyugodtan tegeződjünk.

- Oké.. Philip, és mi van akkor, ha Őfelsége nem ért ezzel a döntéssel egyet?- érdeklődött George. Válaszolni már nem tudtam, mert valaki kopogtatott.

- Tessék!- majd nyílt az ajtó és belépett ő.

- Bácsikám, hívatott?-kérdezte.
-Kedvesem, ők itt az új testőreid- közöltem.- Ő Joe, mellette George, és végül Carlos- mutattam be őket.

- Mi van, Mi lesz az ikrekkel? (utalás Lukasra és Tristanre: szerk.) Nekem különben sem testőr, meg tudom magam védeni- jelentette ki kissé dühösen.

- Természetesen a srácok maradnak, de a biztonságod érdekében...-kezdtem bele.

- Nem, nem, nem és nem. Lukas és Tristan bőven elég nekem, mint testőr és mint mondtam MEG TUDOM MAGAM VÉDENI, ha kell- mondtam, szinte üvöltve.

- Őfelsége, kérem hallgasson a nagybátyjára, bizonyára nem akar rosszat- mondta Joe és közelebb ment hozzá.

- Tudjátok mit? Nem érdekel, de a közelembe ne jöjjön senki ezek után, világos?- erőltette meg magát egy válasz erejéig, majd se szó se beszéd kiszáguldott a helységből.
- Srácok, én nem is tudom mit mondjak... nem szokott így viselkedni- kezdtem el magyarázkodni.
- Semmi gond, csak biztos rosszul esik neki, hogy nem bízol meg benne- mondta Carlos.
 Még beszélgettünk egy ideid, majd távoztak. Nem sokkal később megszólalt a teleonom.
- Igen, tessék?- szóltam bele.
- Elnézést a zavarásért Philip Songot keresem!- mondta félénken Alexa.
- Szia! miben segíthetek Alexa?
- Most szállt le a gépem és el tudna értem jönni valaki, anélkül, hogy Jázmin tudna róla?

- Persze, azonnal indulok.
- Köszönöm. Szia!-köszönt el
- Szia!- majd én is letettem a mobilom és már indultam is érte a reptérre.
 Hamar kiértem elé és útközben sokat beszélgettünk. Megtudtam azt, hogy min  vesztek össze és én is elmondtam neki a mi kis vitánkat. Gyorsan "haza" értünk, majd elköszöntem tőle és visszamentem dolgozni. Gondolkoztam azon, hogy mivel tudnám kiengesztelni, de nem jutottam semmire. Majd holnap megkérdezem a többieket.