14.fejezet

Remélem tetszeni fog nektek ez a rész, bár szerintem kissé összecsapott lett

Komiknak örülnék legyen az rossz vagy jó 

Jó olvasást!

- Hát te?- kérdeztem Alexát.

- Aggódtam érted és....- kezdte, de félbeszakítottam.

- Nem úgy értem, hanem hogy hogy kerülsz ide? Azt hittem hazautaztál a szüleidhez az ünnepekre.- mondtam.

- Nem, akkor este Linnél aludtam és tegnap délután érkeztem- válaszolta.

- Annyira örülök neked- közöltem vidáman, majd a nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem.

- Én is neked, de szerintem most már menjünk, mert nem szeretném ha megbetegednél- jelentette ki és elkezdett a kocsi felé húzni. Ekkor hirtelen valami neki ment a lábamnak és megálltam, majd lenéztem. Csak akkor vettem észre, hogy megfeledkeztem az én csöpp "megmentőmről".

- Phil, kié ez a kiskutya?- kérdeztem értetlenül a nagybátyám.

- A tiéd, amolyan sajnálom,hogynembíztambennedéskérlekbocsájtsmeg ajándék és komolyan gondolom. Tudod jól, hogy megígértem anyádnak, hogy vigyázok rád és tudom néha túlzásba viszem, de nagyon féltelek. Ugye megérted?- kérdezte Philip.

- Igen, de te még értsd meg, hogy nagylány vagyok és tudok magamra vigyázni. Egyébként van már neve?- kérdeztem.

- Még nincs- jött a válasz.

- Akkor Shasta legyen a neve- mondtam, majd beültem a kocsiba és hazamentünk.

 Corin készített nekünk forrócsokit és vacsorát amit Lillyvel és Alexával a szobámba fogyasztottunk el. Miután Lilly Visszament a szobájába megszólalt Alexa mobilja.

- Igen?- szólt bele.- Öhm... Várj egy kicsit kihangosítom. Na most már mondhatod- bátorított a hívót.

- Minden rendben Nálatok? Damon teljesen ki van akadva, hogy nem tudja mi van Jázminnal. Ugye azért már megtaláltátok már?

- Igen megvagyok és nincs semmi bajom Alex. Nyugodtan mond meg Damonnek, hogy csak lemerült a telefonom és ezért szakadt meg a vonal- válaszoltam a kérdésekre.

- Várjatok, én is kihangosítom.... Na, mi történt pontosan?- kérdezte Damon.

- Semmi csak elmentem sétálni, aztán lemerült a telóm és eltévedtem az erdőben, de most már itthon vagyok- válaszoltam. Beszélgettünk egy ideig, majd feltettem egy számomra igen fontos kérdést.- Ti most hol vagytok?

- A svájci Alpokban, miért kérdezed?-kérdezte Damon.

- Csak mert elegem van Philből és ha nem gond leutaznék illetve leutaznánk hozzátok, ha nem baj- mondtam.

- Dehogy baj. Örömmel várunk titeket. Mikor jöttök?- érdeklődött.

- Szerintem december 23-án. Akkor úgy se fog feltűnni senkinek, ha lelépünk.

- Már alig várom, hogy találkozzunk- jelentették ki egyszerre.
 Még beszélgettünk egy darabig, majd elköszöntek és letették. Alexával hülyültünk egy kis ideig, majd olyan éjfél körül elnyomott minket az álom.

1 héttel a szökés előtt:
 1 hét telt el azóta, hogy eltévedtem az erdőben és megkaptam álmaim kutyusát Shasta-t. A házból sem tudok úgy kilépni, hogy ne követne mindig egy testőr,de ha sétálni megyek akkor kb. az összes jön velem és a kutyával. Egyszer ezt szóvá is tettem nekik.
- Komolyan mondom, nem fogok eltévedni- magyaráztam már vagy 100-adszorra.
- Mi megértünk, de a biztonságod érdekében nem mehetsz el sehova kíséret nélkül. Érted?- kérdezte George.
- Persze, de akkor is- kezdtem el tiltakozni, ám hasztalan lett volna, így inkább csendben maradtam.
 Minden egyes nap számomra kínszenvedés volt, amit a lányok megpróbáltak feldobni. Többek közt elmentünk megvenni a báli ruhákat, ajándékot vettünk, hócsatáztunk, és besegítettünk a konyhán.

Szőkés előtt 1 nappal:
 Mindenki karácsonyi hangulatban égett. Feldíszítettük a fát, az udvart. Segítettünk sütit sütni, előkészíteni a fogadásra a kaját, majd elmentünk sétálni Shasta-val. Másnap korán keltünk Alexával és még bepakoltuk a kimaradt cuccainkat a bőröndökbe, majd elrejtettük őket, hogy ne legyenek szem előtt, majd lementünk a konyhába a többiekhez.
- Sziasztok! miden rendben?- érdeklődött Liz.- A fogadás 7-kor kezdődik. Jázmin te nyitod az estét és utána "szabad" vagy- tette idézőjelbe az szabad szót.
- Oké és addig mit csinálunk?- jött Lillytől egy értelmes kérdés.
- Hócsata- kiáltott fel mindenki egyszerre.

Az én ruhám

Maryon ruhája

Alexa ruhája

Alyson ruhája

Kim ruhája

 Elrohantunk a kabátokért, majd kivágódtunk az udvarra. Azonnal fedezéket kerestünk, hogy legyen honnan védekezni. Mindenki mindenki ellen volt, amiből a végén hóember építés lett. A hecc kedvéért fejjel lefele raktuk össze szegényt. Egész délelőtt ezt csináltuk, aminek az lett a következménye, hogy délutánra mindenki elfáradt, de készülni kellet a bálra. Megkajáltunk, majd mindenki felment a szobájába készülődni. Mivel megbeszéltük, hogy megcsináljuk egymás haját és sminkjét, így hozzám jött át mindenki (mivel az enyém a legnagyobb szoba). Maryon csinálta az én hajam, én Kimét, ő Alysonét, ő pedig Alexáét és Alexa Maryonét. A sminket azt csak és kizárólak Alyson csinálta, mert kijelentette "nem szeretné, ha hülyén néznénk ki". Kb. 6-ra mindannyian készen voltunk, ezért volt egy kis szabad elfoglaltság. Miután majdnem mindenki kiment a szobából Alexával összesúgtunk.
 - Akkor fél 10-re legyél indulás kész. Vagyis 9-kor fölmegyünk átöltözni és szépen csendben kiosonunk a hátsó bejárton. Taxit már hívtam, tehát semmi feltűnő nem lehet a viselkedésünkben. Vili?- kérdeztem.
- Aha- jött az értelmes válasz.
 A vendégek érkezése folyamatos volt, így egy perc nyugtom sem volt 7-ig. Pontban 7-kor Phil figyelmet kérve megköszönte mindenkinek, hogy eljött és velünk ünnepel, majd jöhetett a nyitótánc. Nagyon szeretem ezt a számot, mert kicsikért mindig ezt dúdolta nekem Liz. Mikor véget ért a szám még táncolnom kellet néhány "nagy és befolyásos" emberrel, majd szabad lettem. Mivel még volt egy kis időm küldtem a srácoknak egy SMS-t, hogy mikorra vagyunk várhatóak. Az idő csiga lassan vánszorgott, de a ruhára való tekintettel, jeleztem Alexának, hogy ideje lenne készülődni. Felmentünk a szobáinkba, átöltöztem , majd a megbeszélt találkozó pontra mentem a csomagjaimmal együtt. Nem sokkal később Alexa is megjött és már indultunk is kifelé a taxihoz. Gyorsan megvettük a jegyeket, fölszálltunk a gépre, ami Svájcba ment. Röpke 3 óra alatt elértük Genfet, ahol a fiúkkal találkozunk.  Leszálltunk a gépről és a csomagokat vártuk, amikor valaki hátulról átölelt. Hirtelen megfordultam, ezzel elvesztve az egyensúlyom, de még időben elkapott az illető, mielőtt eltanyáltam volna.
- Szia csak nem megijesztettelek- mosolygott édesen Damon.
- Nem, csak mostanában szokásom szívinfarktust kapni és egyensúlyt veszteni- mondtam kissé dühösen, majd látva szomorú arcát megöleltem.
- Akkor szedjük össze a csomagjaitokat és induljuk- ajánlotta Alex, akit szintén megöleltem.
- Ja majd' elfelejtettem, senki nem tudja, hogy eljöttünk, tehát ha lehetséges ti se mondjatok semmit- néztem rájuk kölyökkutya szemekkel
- Oké, de légyszi hagyd abba ezt- mutatott Alex rám, mire bólintottam.
 Kimentünk a reptér elé és beszálltunk a kocsijukba és elmentünk hozzájuk. Megmutatták a szobánkat, majd Jó éjt kívántunk neki és egyből elnyomott minket az álom. Reggel...