13.fejezet

 Remélem tetszeni fog mindenkinek ez a rész és komikat is kapok

Pussz: Ildi

Alexa szemszöge:

 Miután Philip otthagyott az előszobába, küldtem egy SMS-t Kimnek, hogy megérkeztem. Nem kellet hozzá sok idő mindannyian kijöttek üdvözölni.

- Alexa, de jó hogy itt vagy- mondta Kim- Jázmin reggel óta ki sem jött a szobájából.

- Miért mi történt?- érdeklődtem.

- Phil új testőröket nevezett ki mellé Tristanékon kívül és ezen kiborult. Csak Lilly tudott bejutni hozzá, még mi sem mehettünk be hozzá- vázolta a helyzetet Alyson.- Viszont nem tudja, hogy ma jöttél ezért...

- Értem nem beszélek vele, és még véletlenül sem hívom vagy veszem fel ha hív. Ugye?

- Aha. Gyere berendeztünk neked egy szobát. Lilly kérésére pont az övé melletti a tiéd-mondta Maryon.

 Felmentünk az emeletre, ahol a szobám kapott helyet. Amikor beléptem, még a lélegzetem is elállt. Elképesztően gyönyörű volt, az ágy fölött a plafon lila és a kilátás pedig meseszép. Megállapítom, hogy mostantól ez a kedvenc helyem- gondolkoztam el. Elmélkedésemből Alyson hangja rántott vissza.

- Este 7kor lesz vacsi. Eszel velünk vagy itt eszel fent?- érdeklődött.

- Veletek, de addig kipakolok és berendezkedek. Lillyvel mikor tudok beszélni?- kérdeztem.

- Vacsoránál lehet, de nem biztos. Viszont Philip szeretne veled beszélni-mondta Maryon.- A dolgozószobában van, gyere lekísérlek.

- Oké- válaszoltam.

 Lementünk a földszintere, ahol megmutatta az ebédlőt, a nappalit, a könyvtárat, és a zeneszobát. Miután mindent láttam elkísért Philhez. Bekopogtam, majd egy 'Tessék' után beléptem a szobába.

- Mi a baj?- tértem egyből a lényegre.

- Semmi, csak... Áh miket beszélek igen baj van.- kezdte- Jázmin haragszik rám, mert újabb testőröket helyeztem mellé. Féltem, de nagyon. Megígértem Lucynak, a nővéremnek, hogy vigyázok rá, de ez egyre nehezebb. Alexa szerinted mivel tudnám kiengesztelni vagy legalább elérni, hogy egy kicsit is megbocsájtson?- kérdezte.

- Szerintem egy kiskutya jó lenne. Talán egy husky, de nem nekem lesz...bár említette, hogy szeretne egyet- válaszoltam.

- Akkor holnap eljössz velem kiválasztani a megfelelő kutyust? Velünk eszel ugye?-kérdezte.

- Igen, hogyne.- mondtam, majd távoztam egyenesen a szobámba.

Jázmin szemszöge:

 Miután feljöttem megállás nélkül potyognak a könnyeim. Egy idő után viszont valaki bejött hozzám, és leült az ágy szélére, majd simogatni kezdte a hátam. Ez némileg megnyugtatott, majd megfordultam és Lilly aggódó pillantásával találtam szembe magam.
- Mi történt?
- Semmi, csak Phil még mindig úgy kezel, mint egy 5 évest akire folyton vigyázni kell- kezdtem el kiönteni a szívemet neki.

 Kibeszéltünk mindent és mindenkit. Délben megkérdezte, hogy lemegyek-e enni vagy itt eszek, de semmi kedvem nem volt találkozni Vele, ezért mindketten fent ettünk a szobába. Ebéd után felhozta a gitárom és énekelni, gitározni és hülyülni kezdtünk. Énekeltünk többek közt Hilary Duff-ot, Lucy Hale-t és One Directiont a kedvéért. Egész délután szórakoztunk, majd eljött a vacsora idő és megint nálam ettünk. Este megnéztünk egy filmet, ezután elköszönt és a szobájába ment. Még megkerestem az utolsó emlékem tőlük. Emlékszem, mikor anya nekem adta és azt kérte soha ne feledjem el őket bármi is történik. Habár már 14 éve annak, hogy meghaltak, még mindig nagyon fáj az emléke. Ha visszagondolok folyton egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Egy idő után elnyomott az álom és álomország legmélyére kerültem.
 - De szép lesz a karácsony- lelkendeztem anyának.
- Tudom és bár még nincs karácsony ezt szeretném neked átadni.  Arra szeretnélek megkérni, hogy bármi történik velünk, soha nem felejtesz el minket.
- Természetesen, de mindig mellettem maradtok. Hol van apa és a lányok?- kérdeztem.
- Ígérd meg hogy soha nem felejtesz el minket- kérte, de nem értettem miért.- Phil vidd kérlek magaddal nem szeretném ha látná.
- Rendben nővérkém, de ugye tudod, hogy nem tudom örökké titokban tartani, azt ami -válaszolta Philip.
- Tudom, de kérlek, addig ne mondj neki semmit, míg nem éri el azt a kort, amikor már megértené- kérlelte, megölelt, majd ellökött magától és Phil magával húzott.
- Én nem akarok menni. Kérlek ne küldj el anya- kérleltem őt, de nem hatotta meg.- Anya kérlek ne! Anya! ANYA! ANYA!- kiabáltam miközben elrángattak a családomtól.
- ANYA! ANYA!- ébredtem kiabálva és zokogva ültem fel az ágyra. Nem szeretem, ha ilyen álmaim vannak mindig szomorú leszek és soha nem tudom meg, hogy mi történt aznap este, hiába kérdezem a Nagybátyám. Ránéztem az órára, ami hajnali 4-et mutatott, így esélytelennek láttam, hogy bárkivel találkozhatok. Gondoltam lemegyek a konyhába fagyiért. Miután leértem megkerestem a fagyasztóban lévő fagyim, majd magamhoz vettem egy kanalat és visszamentem a szobámba. elkezdtem elpusztítani az édességet, de utána sem lett jobb a közérzetem, ezért elkezdtem zenét hallgatni. Időközben visszaaludhattam, mert a nap első sugarai már elérték a szobám. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendői, átöltöztem és lementem reggelizni. Mindenki megdöbbenve figyelt, ahogy leültem az asztalhoz, megreggeliztem, majd kimentem az előszobába. Felvettem a kabátom és elmentem sétálni. Nem tudom mennyi ideig lehettem távol, de gondolkodni akartam. Egyszer csak a mobilom csörgése rántott vissza a valóságba.
- Igen?- szóltam bele.
- Jázmin!, ugye semmi bajod? Hol vagy? Minden rendben?- árasztott el Philip kérdésekkel. Éreztem a hangján, hogy aggódik értem, de nem tudtam, hogy miért.
- Nincs semmi bajom, jól vagyok és nem tudom hol vagyok- válaszoltam.
- Mi az, hogy nem tudod? Most azonnal gyere haza- közölte szigorúan.
- Megyek amint ÉN úgy döntök és ne aggódj tudok magamra vigyázni- közöltem kissé rideg hangon.
- Jó rendben, de vigyázz magadra és kérlek siess.
- Én mindig vigyázok- mondtam, majd elköszöntem és letettem. Nem sokkal később ismét megszólalt a mobilom. Meg se néztem a hívót, felvettem.
- Jól vagyok, nem kell 5 percenként hívogatnod- szóltam bele kissé ingerülten.
- Oké.., neked is Szia! Jázmin..- szólt bele Damon- Valami baj van?
- Bocsi! Szia! nem nincs semmi baj- válaszoltam.
- Aha, persze. Na ki vele mis a gond?
- Semmi, csak Phil nem bízik bennem. És tegnap......- kezdtem el ecsetelni a tegnapi napom. Figyelmesen végig hallgatott, én pedig a magyarázás közben ne figyeltem merre megyek. Éppen válaszolni akart amikor  elnémul a telefonom.
 Megijedtem, mivel csak ekkor vettem észre, hogy egy erdős területen vagyok. Kezdett sötétedni és féltem, mert a hőmérséklet kezdett nagyon hűlni. "Remélem feltűnik valakinek, hogy nem értem haza időben"- gondolkodtam el rajta.

Alexa szemszöge:
 Délelőtt elmentem Philippel kiválasztani a megfelelő kiskutyát. Sok fajtát megnéztünk, ám végül egy husky mellet döntöttünk. Megvettük a szükséges dolgokat az új jövevénynek, majd hazamentünk. Amikor beléptünk a házba valami nem stimmelt. Ugyan már jóval benne voltunk a délutánban, mégis hiányzott valami.
- Mi történt?- érdeklődött Philip
- Emlékszel, hogy reggel elment- kezdte Liz, mire mindannyian bólintottunk.- Azóta nem jött még haza és nem tudom elérni. Remélem nem esett baja.
- Megpróbálom és is elérni- mondta komoran Phil.- Kicsöng, kihangosítom, de ne szóljon senki semmit.
- Igen?- szólt bele.
- Jázmin!, ugye semmi bajod? Hol vagy? Minden rendben?- árasztott el Philip kérdésekkel. Éreztem a hangján, hogy aggódik érte, de nem tudtam, hogy miért.
- Nincs semmi bajom, jól vagyok és nem tudom hol vagyok- válaszolta.
- Mi az, hogy nem tudod? Most azonnal gyere haza- közölte vele szigorúan.
- Megyek amint ÉN úgy döntök és ne aggódj tudok magamra vigyázni- közölte kissé rideg hangon.
- Jó rendben, de vigyázz magadra és kérlek siess.
- Én mindig vigyázok- mondta, majd elköszönt és letette.

-  Remélem hamar visszajön. Nagyon aggódok miatta, és pont ezért kértem, hogy vigyázzatok rá- szúrta le az újdonsült testőröket.

- Philip nyugodj meg. Biztosan hamarosan itt lesz- nyugtattam őt.

- Legyen igazad- mondta, majd kiment a szobából.

 Beszélgettünk egy ideig, majd eszembe jutott a csöppség és elmentem megetetni. Lassan vánszorgott az idő, viszont egyre sötétebb és hidegebb lett. Mivel még nem jött meg, elindultunk megkeresni. Megszagoltattuk a kutyákkal a cuccait, hátha nyomot fognak és így is lett. Követtük őket és hamar egy erdős részhez értünk a kicsi is elindult velük megkeresni a gazdiját. Kb. fél óra múlva valaki jött kifelé az erdőből. Amint közelebb ért Phil háta mögé léptem nehogy meglásson.

Jázmin szemszöge:
 Nem tudom mennyi ideje lehettem a sötétben, de kezdtem nagyon fázni és félni. Leültem egy kidőlt farönkre és vártam, mivel jobb nem jutott az eszembe. Egyszer csak valami mozgásra lettem figyelmes az egyik fa mögül, majd nem sokkal később és tompa puffanásra nem messze tőlem. Megijedtem, de próbáltam nem kimutatni, hisz a vadállatok megérzik, ha fél valaki tőlük. Óvatosan közelebb mentem a fához és ekkor valami megmozdult a hó alatt. Amint megláttam, minden félelmem elszállt. Előttem állt az "én" kis "megmentőm". Kiszedtem a hó alól, majd ő hálából kivezetett az erdőből. Nem tudom mennyi telhetett el, csak arra lettem figyelmes, hogy rengeteg ember áll és várakozik, majd miután megláttak megkönnyebbültek és néhányan felém kezdtek rohanni.
- Te jó ég nem esett bajod?- kérdezett egyből Philip és olyan szorosan ölelt magához, mint még soha.
- Semmi bajom, csak egy kicsit fázok és éhes vagyok- válaszoltam
- Rendben, akkor...-kezdte mondani, ám nekem már másvalaki kötötte le a figyelmem.
- Hát te?- kérdeztem....