Remélem tetszeni fog mindenkinek és komiztok is mert kíváncsi vagyok a véleményekre.
Szerintem kicsit lapos lett, de azért jó olvasást mindenkinek
- Hát ti mikor jöttetek?- kérdeztem Eric.
- Ma éjjel, olyan 2-3 óra körül- adta a választ álmosan Alexa.- Ezt mind te csináltad?- mutatott a reggelire.
- Igen- válaszoltam szégyellősen és a padlót kezdtem el fixírozni.- Remélem jó lett.
- Csak egyféleképpen tudjuk meg- mondták vidáman és nekiláttak velem együtt elpusztítani az ételt.
- Hát ez...valami fantasztikus. Nem is tudtam..., hogy tudsz főzni- mondta Alexa és srácok egyetértően bólintottak.
- Néha szoktam főni, mert nem kell amit elém raknak- válaszoltam.- Mit csinálunk délelőtt?
- Arra gondoltunk, hogy jó lenne síelni, majd délután fát díszítenénk és holnap reggel lenne az ajándékozás- vázolta a tervüket Dimitri.
- Mi benne vagyunk- mondtuk egyszerre Alexával.
Reggeli után elpakoltam, majd felrohantam a szobánkba, ahol Alexa tanácstalan tekintete fogadott.
- Mit vegyek fel?- érkezett a kérdés, amikor beléptem az ajtón.
- Szerintem olyat amibe nem fogsz megfázni- mondtam majd kiválasztottuk a ruháját ezt követően az enyémet is.
Mire leértünk a fiúk már teljes "harci díszben" álltak az ajtóban. Odamentünk hozzájuk és velük együtt kiléptünk a házból. Csak most tűnt fel, hogy milyen gyönyörű az épület, mivel éjjel semmit sem láttunk. Megkeresték a léceket, majd segítettek felvenni és már indultunk is a hegyre. Ha nem borultam bele kb. 10-szer akkor egyszer sem (nem lehet mit tenni ez nem az én sportom). Nagy nehezen sikerült valahogy visszacsúszni a házhoz és kijelentettem, hogy én soha többet nem síelek. Ezzel kb. ez el is ment a délelőtt. Miután megebédeltünk feldíszítettük a fát, rendeltünk több, mint 3 napra elegendő kaját és beszélgetni kezdtünk.
- Milyen bemutató?- kérdeztem vissza.
- Hát az amelyiknek a táncát vele tanultad meg- mutatott Damonre.
- Ja az Angyalok táncára gondolsz? Szerintem jó buli volt megtanulni, de nem lesz bemutató, mert nem szeretem a feltűnést- magyaráztam, de olyan kutyaszemekkel nézett, hogy inkább folytattam- de ha szeretnétek felőlem mehet, csak kéne hozzá jégpálya vagy egy befagyott tó- mondtam beletörődve, hogy nem lesz más választásom.
- Az nem akadály, mivel van a közelben egy kivilágított tó és oda lemehetünk. Egyébként ilyenkor már nincs senki a jégen- mondta, majd összeszedtük magunkat és a szükséges dolgokat és lementünk a pályára.
Alexa elindította a zenét és mi örömmel táncoltuk végig a koreográfiát. Éreztem, hogy néha megremegek a kezei alatt, de nem volt időm ezzel foglalkozni, mert nagyon pontosnak kellet lennem, nehogy elessek. Mikor a szám véget ért mindenki tátott szájjal nézett bennünket. Odacsúsztunk hozzájuk és vártuk a reakciójukat.
- Hát ez fantasztikus volt- lelkendezett Alexa.
- Csodálatos! és ezt nem akartad megmutatni nekünk- értetlenkedett Dimitri.
- Nagyon tehetséges illetve tehetségesek vagytok- mondta Alex, mire Will és Eric csak hevesen bólogatott beleegyezésük jeléül.
Miután hazaértünk Alexával a konyhába mentünk. Mivel semmilyen magyarázatot nem adtunk a fiúknak, ezért jöttek utánunk.
- Mit csináltok?- kérdezte Eric.
- Majd meglátod- válaszoltam.- Amúgy van tejszínhab és pillecukor?- kérdeztem
- A tejszínhab a hűtőben, a pillecukor a felső szekrényen balról a második ajtó mögött- válaszolta Damon.- Egyébként minek az nektek?
- Majd meglátod, csak legyetek már kicsit türelmesebbek- puffogtam, majd míg megkerestem a pillecukrot, addig Alexa kivette a hűtőből a tejszínt. Miután minden előkészülettel megvoltunk, megtöltöttük a poharakat forró csokival, és megkérdeztük ki mit szeretne bele.
éppen Alexáékat figyeltem, amikor valaki szól, de nem értettem mit szeretne, így inkább odafordultam.
- Mi a baj? Nem ízlik?- kérdeztem Damont, aki válaszul csak finoman megpuszilta a szám sarkát. Nem értettem a miértjét és ez valószínűleg ki is ülhetett az arcomra, mert azonnal válaszolt.
- De nagyon finom, habár a tied sokkal finomabb- válaszolt.
- A te poharadba is ugyanaz van, mint az enyémben..-nem hagyta, hogy befejezzem, mivel közbevágott.
- Csak neked az arcodon volt és nem a pohárban- magyarázta, mire elpirultam, majd letettem a poharat és felrohantam a szobámba.
Damon szemszöge:
Nem értettem azt, hogy mi történhetett, így inkább megkérdeztem Alexát.
- Mi rosszat tettem, hogy így reagált?
- Semmit sem csak, áhh ezt nem értenéd- mondta.
- Mit nem értenék?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel
- Fél, hogy elveszti a szeretteit és nem mer másokat közel engedni magához. Néha megfeledkezik erről és közel lehet hozzá kerülni, de nem karácsonykor- magyarázta, de nem értettem.
- Miért mi történt?- faggattam tovább.
- Karácsony környékén haltak meg a szülei. Nem most mielőtt megkérdeznéd, de én is csak annyit tudok, hogy nagyon rég történt- mondta kissé szomorúan- De ha érdekel, akkor kérdezd ŐT.
- Oké- ezzel otthagytam mindenkit és utána mentem.
Kopogtam az ajtón, de nem jött válasz, ezért óvatosan benyitottam. Furcsa látvány fogadott amikor beléptem. A bőröndje fel volt túrva, Ő az ablakpárkányon ült és valamivel babrált. Közelebb mentem, de még mindig nem vett észre, ezért leültem vele szemben és figyelni kezdtem. Egy idő után felnézett, ám szeme nem vidámságtól volt csillogó. Sírt. Láttam már sírni de ez mist más volt. Annyi szomorúság tükröződött a szemében, hogy nem tudtam mit csinálni, ezért inkább szorosan megöleltem. Nem húzódott el, hanem kis idő múltán viszonozta az ölelést.
- Semmi baj, minden rendben van- mondtam miközben a haját simogattam.
- Nem,... semmi sincs rendben- válaszolta és újra sírni kezdett.
Nem sokkal később kibontakozott az ölelésemből és a fürdő felé vette az irányt. Utána mentem, mert féltem, hogy valami baja eshet, de az ajtóban megvártam míg végez. Miután megfürdött visszamentünk a szobájukba és leült az ágyra én meg vele szemben. Ismét azzal a kis zenedobozzal babrált, mint mikor feljöttem.
- Mi az?- kérdeztem meg, de tudtam jól, hogy mi.
- Egy zenedoboz, amit még a szüleimtől kaptam mielőtt meghaltak. Még mindig fáj az emléke- mondta és láttam, hogy ismételten könny szökik a szemébe.
- Mi történt?- kérdeztem tovább.
- Ha nem gond nem szeretnék erről beszélni- mondta miközben rám emelte gyönyör mélykék szemeit.
- Rendben, akkor mesélj egy kicsit magadról- kértem, amire picit bólintott.
- Hát, a nagybátyám nevel mióta a szüleim meghaltak, nagyon félt csak nem tudom miért,...- kezdte és én figyelmesen hallgattam. - Nagyon untatlak?- kérdezte kb. 1 óra múlva.
- Nem egyáltalán- válaszoltam, majd elkezdtem én is mesélni az életemet. amit figyelmesen hallgatott.
Olyan éjfél körül kezdett laposakat pislogni, így gondoltam hagyom aludni de visszarántott.
- Kérlek ne menj el. Nme szeretnék most egyedül maradni kérlelt.
- Csak nem félsz?- kérdeztem mosolyogva, mire bólintott, én pedig befeküdtem mellé az ágyba.
Egy ideig csak simogattam a haját, amire valószínűleg elaludhatott, mert végre egyenletesen kezdte venni a levegőt. Erre én is elaludtam
Jázmin szemszöge:
Miközben beszélgettünk, elnyomhatott az álom, mert csak egy üres szobában álltam egyedül. Féltem, majd megláttam anyát, amit nekitámaszkodik a falnak. Oda akartam hozzá futni, hogy megöleljem, de a lábaim nem engedték. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Mikor észrevett felém fordult, de nem mosolygott, mint mindig. Szomorú volt és VÉRES. Ekkor meghallottam egy hangot.
- Nem sokára mindenre fény derül- suttogta az ismeretlen.- Szenvedni fogsz és rettegni.
- Nem, de ki vagy?- kérdeztem meg újra és újra, de nem válaszolt. Ekkor anya összeesett és kiabálni kezdtem.
Damon szemszöge:
Arra ébredtem, hogy mellettem kiabál és sikítozik valaki. Hirtelen észbe kaptam, hogy Jázmin van mellettem, de ő ekkor már ült az ágyon és zokogott. Elkezdtem csitítani és nyugtatni.
- Nincs semmi baj. Miért kiabálsz?- kérdeztem.
- Csak egy álom, csak egy nagyon rossz álom- hajtogatta, de éreztem, hogy remeg.
- Elmondod?- kérdeztem tovább.
- Nem..én erre képtelen vagyok- szipogta.- Talán később, de most jobb szeretnék aludni.
- Rendben gyere ide- mondtam, majd a karjaim közt újra álomra szenderül (hű de szépen fogalmaztam :D).
Reggel mosollyal az arcomon keltem és ennek oka a mellettem fekvő lány volt. Ugyan az éjjel még egyszer kelt fel sikítva, de azután nyugodtan átaludtuk az éjszakát. Mikor ránéztem az órára az 10:30-at mutatott. Óvatosan keltegetni kezdtem, de nem értem el vele semmit, így apró puszikkal hintettem tele az arcát.
- Hagyjál békén, aludni akarok- mondta morcosan.
- Szerintem, meg ideje lenne felkelni, mivel fél 11 van- mondtam neki.
- Jól van akkor kérek még 5 ébredési percet- kérlelt.
- Hogy mit?
- 5 percet és kikelek az ágyból, amúgy itt maradtál egész éjjel?- kérdezte immár felém fordulva.
- Igen- mondtam büszkén, majd adott egy puszit az arcomra és letolt az ágyról.- ez mire volt jó?- kérdeztem tettetett sértődöttséggel.
- Szeretnék átöltözni egyedül- mondta miközben kihangsúlyozta az EGYEDÜL szót.
Alexa elindította a zenét és mi örömmel táncoltuk végig a koreográfiát. Éreztem, hogy néha megremegek a kezei alatt, de nem volt időm ezzel foglalkozni, mert nagyon pontosnak kellet lennem, nehogy elessek. Mikor a szám véget ért mindenki tátott szájjal nézett bennünket. Odacsúsztunk hozzájuk és vártuk a reakciójukat.
- Hát ez fantasztikus volt- lelkendezett Alexa.
- Csodálatos! és ezt nem akartad megmutatni nekünk- értetlenkedett Dimitri.
- Nagyon tehetséges illetve tehetségesek vagytok- mondta Alex, mire Will és Eric csak hevesen bólogatott beleegyezésük jeléül.
Miután hazaértünk Alexával a konyhába mentünk. Mivel semmilyen magyarázatot nem adtunk a fiúknak, ezért jöttek utánunk.
- Mit csináltok?- kérdezte Eric.
- Majd meglátod- válaszoltam.- Amúgy van tejszínhab és pillecukor?- kérdeztem
- A tejszínhab a hűtőben, a pillecukor a felső szekrényen balról a második ajtó mögött- válaszolta Damon.- Egyébként minek az nektek?
- Majd meglátod, csak legyetek már kicsit türelmesebbek- puffogtam, majd míg megkerestem a pillecukrot, addig Alexa kivette a hűtőből a tejszínt. Miután minden előkészülettel megvoltunk, megtöltöttük a poharakat forró csokival, és megkérdeztük ki mit szeretne bele.
éppen Alexáékat figyeltem, amikor valaki szól, de nem értettem mit szeretne, így inkább odafordultam.
- Mi a baj? Nem ízlik?- kérdeztem Damont, aki válaszul csak finoman megpuszilta a szám sarkát. Nem értettem a miértjét és ez valószínűleg ki is ülhetett az arcomra, mert azonnal válaszolt.- De nagyon finom, habár a tied sokkal finomabb- válaszolt.
- A te poharadba is ugyanaz van, mint az enyémben..-nem hagyta, hogy befejezzem, mivel közbevágott.
- Csak neked az arcodon volt és nem a pohárban- magyarázta, mire elpirultam, majd letettem a poharat és felrohantam a szobámba.
Damon szemszöge:
Nem értettem azt, hogy mi történhetett, így inkább megkérdeztem Alexát.
- Mi rosszat tettem, hogy így reagált?
- Semmit sem csak, áhh ezt nem értenéd- mondta.
- Mit nem értenék?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel
- Fél, hogy elveszti a szeretteit és nem mer másokat közel engedni magához. Néha megfeledkezik erről és közel lehet hozzá kerülni, de nem karácsonykor- magyarázta, de nem értettem.
- Miért mi történt?- faggattam tovább.
- Karácsony környékén haltak meg a szülei. Nem most mielőtt megkérdeznéd, de én is csak annyit tudok, hogy nagyon rég történt- mondta kissé szomorúan- De ha érdekel, akkor kérdezd ŐT.
- Oké- ezzel otthagytam mindenkit és utána mentem.
Kopogtam az ajtón, de nem jött válasz, ezért óvatosan benyitottam. Furcsa látvány fogadott amikor beléptem. A bőröndje fel volt túrva, Ő az ablakpárkányon ült és valamivel babrált. Közelebb mentem, de még mindig nem vett észre, ezért leültem vele szemben és figyelni kezdtem. Egy idő után felnézett, ám szeme nem vidámságtól volt csillogó. Sírt. Láttam már sírni de ez mist más volt. Annyi szomorúság tükröződött a szemében, hogy nem tudtam mit csinálni, ezért inkább szorosan megöleltem. Nem húzódott el, hanem kis idő múltán viszonozta az ölelést.
- Semmi baj, minden rendben van- mondtam miközben a haját simogattam.
- Nem,... semmi sincs rendben- válaszolta és újra sírni kezdett.
Nem sokkal később kibontakozott az ölelésemből és a fürdő felé vette az irányt. Utána mentem, mert féltem, hogy valami baja eshet, de az ajtóban megvártam míg végez. Miután megfürdött visszamentünk a szobájukba és leült az ágyra én meg vele szemben. Ismét azzal a kis zenedobozzal babrált, mint mikor feljöttem.
- Mi az?- kérdeztem meg, de tudtam jól, hogy mi.
- Egy zenedoboz, amit még a szüleimtől kaptam mielőtt meghaltak. Még mindig fáj az emléke- mondta és láttam, hogy ismételten könny szökik a szemébe.
- Mi történt?- kérdeztem tovább.
- Ha nem gond nem szeretnék erről beszélni- mondta miközben rám emelte gyönyör mélykék szemeit.
- Rendben, akkor mesélj egy kicsit magadról- kértem, amire picit bólintott.
- Hát, a nagybátyám nevel mióta a szüleim meghaltak, nagyon félt csak nem tudom miért,...- kezdte és én figyelmesen hallgattam. - Nagyon untatlak?- kérdezte kb. 1 óra múlva.
- Nem egyáltalán- válaszoltam, majd elkezdtem én is mesélni az életemet. amit figyelmesen hallgatott.
Olyan éjfél körül kezdett laposakat pislogni, így gondoltam hagyom aludni de visszarántott.
- Kérlek ne menj el. Nme szeretnék most egyedül maradni kérlelt.
- Csak nem félsz?- kérdeztem mosolyogva, mire bólintott, én pedig befeküdtem mellé az ágyba.
Egy ideig csak simogattam a haját, amire valószínűleg elaludhatott, mert végre egyenletesen kezdte venni a levegőt. Erre én is elaludtam
Jázmin szemszöge:
Miközben beszélgettünk, elnyomhatott az álom, mert csak egy üres szobában álltam egyedül. Féltem, majd megláttam anyát, amit nekitámaszkodik a falnak. Oda akartam hozzá futni, hogy megöleljem, de a lábaim nem engedték. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Mikor észrevett felém fordult, de nem mosolygott, mint mindig. Szomorú volt és VÉRES. Ekkor meghallottam egy hangot.
- Nem sokára mindenre fény derül- suttogta az ismeretlen.- Szenvedni fogsz és rettegni.
- Nem, de ki vagy?- kérdeztem meg újra és újra, de nem válaszolt. Ekkor anya összeesett és kiabálni kezdtem.
Damon szemszöge:
Arra ébredtem, hogy mellettem kiabál és sikítozik valaki. Hirtelen észbe kaptam, hogy Jázmin van mellettem, de ő ekkor már ült az ágyon és zokogott. Elkezdtem csitítani és nyugtatni.
- Nincs semmi baj. Miért kiabálsz?- kérdeztem.
- Csak egy álom, csak egy nagyon rossz álom- hajtogatta, de éreztem, hogy remeg.
- Elmondod?- kérdeztem tovább.
- Nem..én erre képtelen vagyok- szipogta.- Talán később, de most jobb szeretnék aludni.
- Rendben gyere ide- mondtam, majd a karjaim közt újra álomra szenderül (hű de szépen fogalmaztam :D).
- Hagyjál békén, aludni akarok- mondta morcosan.
- Szerintem, meg ideje lenne felkelni, mivel fél 11 van- mondtam neki.
- Jól van akkor kérek még 5 ébredési percet- kérlelt.
- Hogy mit?
- 5 percet és kikelek az ágyból, amúgy itt maradtál egész éjjel?- kérdezte immár felém fordulva.
- Igen- mondtam büszkén, majd adott egy puszit az arcomra és letolt az ágyról.- ez mire volt jó?- kérdeztem tettetett sértődöttséggel.
- Szeretnék átöltözni egyedül- mondta miközben kihangsúlyozta az EGYEDÜL szót.
A véleményem nagyát igaz , hogy már elmondtam suliban, de itt is leírom, mint szoktam íri( és ez tényleg így van fantasztikus lett, és aranyos is :) legalább volt miért begyakorolniuk a táncot, mert a barátaikat lenyűgözték :D és a kedvenc részem pedig a puszis , meg amikor aggódik érte és mellette alszik :$ annyira cuki lett ^^ amúgy belegondólva szegény lányok... 2en ennyi fiú közt :$ :DD és az álma miatt nagyon sajnálom Jázmint..:/ kíváncsi vagyok ki ölte meg őket :O (mert a dadus ugye már ki van zárva...pedig mien lett volna...:O juj csak egyek kérek ...csak bohóc ne >< azokat nem szeretem ...jó mondjuk nem mintha egy másik személy megnyugtatóbb lenne) a kép pedig találó :D pont illik oda , csak elfelejtetted megemlíteni, hogy Damon felső nélkül alszik :$ úú nálam is szokott leni ébredési perc :D a vége szerint emlékszik a múltkori esetre ...:) már alig várom a következő részt *.* fantasztikus vagy *.* ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥ ( látod mennyi szívet küldtem neked ? :D :$)
VálaszTörlésSietek 3>
Törlés