4. fejezet

- Mi az valami baj van?- kérdeztem ijedten miközben kibontakoztam az öleléséből.

- Nem, dehogy- válaszolta vidáma- csak azt szeretném kérdezni, hogy lenne-e kedved találkozni velem?- érdeklődött, mire csodálkozva néztem rá.

- Szívesen találkoznék veled, de holnap nem jó. Este 8 kor lesz a szálloda megnyitója és egész nap el leszek havazva- válaszoltam, ám észrevettem szemeiben a csalódottságot és inkább folytattam.- Lenne kedvetek eljönni, mert annak nagyon örülnék és szeretnék látni pár ismerős arcot a sok idegen között- kértem őt.

- Örömmel elmegyünk- válaszolta ragyogó szemekkel.- És hol lesz?- kérdezte.

- Ha kapok valami elérhetőséget akkor később átküldöm a címet. Neked úgy rendben?- kérdeztem, erre elkérte a telefonom és beírta a számát, majd utána én is megadtam az enyémet. Miután végeztünk ezzel elbúcsúzott és visszament a többiekhez, én ugyan így tettem és elindultunk a szállodához.

 Éjfél volt mire megérkeztünk, ezért mindenki a saját szobájába ment és azonnal elaludt.

~ * ~ * ~ * ~

 Másnap reggel 6 kor keltem és miután elvégeztem reggeli teendőim illetve felvettem valami kényelmes ruhát szép sorban felkeltettem a lányokat. Megreggeliztünk és a többiek gyors elkészülése után lementünk a hallba.

- Szép jó reggelt mindenkinek!- köszöntött minket Louis és Sandy a recepciósok.

- Jó reggelt!- üdvözöltük őket egyszerre- A bálterem kész van?- kérdeztem kíváncsian.

- Természetesen- válaszolta Louis- Nyugodtan nézzék meg.

- Rendben- mondtam lelkesen.

 Mikor beértünk a terembe és szinte elakadt a lélegzetünk. A látvány lenyűgöző volt. Egy hatalmas terem volt vörös szőnyeggel, barokk beütéssel, a plafonról pedig egy kristály csillár lógott.
- Ez egyszerűen bámulatos- mondta Lin és Alexa egyszerre.- Ezt mind ti csináltátok?- kérdezték még mindig ámuldozva.
- Én semmit nem csináltam, de Alysonék annál többet- válaszoltam.
- Ez nem igaz, mert te választottad ki a színeket,- mondta Maryon- de szerintem is csodás lett- és ezzel mindenki egyet is értett.
 Miután kibámészkodtuk magunk, megebédeltünk majd felmentünk a lakosztályokba és kiválasztottuk a ruhákat a megnyitóra.

Jázmin ruhája

Alexa ruhája

Alyson ruhája

Lin ruhája

Kim ruhája

Maryon ruhája

 Ezután elküldtem Damonnek a címet amire nagyon hamar válaszolt. Még beszéltünk egy kicsit és megbeszéltük, hogy 8-ra jönnek a szállodához.  Később a lányok átjöttek és megcsináltuk egymás haját illetve sminkjét. Sokat szerencsétlenkedtem Kim hajával aki ezt megunva inkább megcsinálta magának. Szerencsémre én voltam az utolsó ezért velem hamarabb kellet végezniük, mert egyikőjük sem akart elkésni. Mikor leértünk az előcsarnokba, akkor láttuk, hogy még csak most szállingóztak be a bálterembe  az emberek. Megláttak minket a fiúk és odajöttek hozzánk és üdvözöltük egymást.
- Sziasztok! Elképesztően jól néztek ki lányok- mondta Dimitri és mindannyiunkat végig mért tetőtől-talpig.
- Dimitrinek igaza van bámulatosak vagytok- mondta Damon és közben engem figyelt aminek az lett a következménye hogy elpirultam.
- Köszönjük srácok, de szerintem menjünk be mert Jázminnak el kellene kezdeni a beszédét- parancsolta Maryon.
- Oké- válaszoltuk kórusban.
 Bementünk majd egyből a színpadra tereltek. Elmondtam a beszédet amivel megnyitottnak tekintettem a szállodát, majd visszamentem a többiekhez, de útközben sokan megállítottak gratulálni. Először Alexa jött oda hozzám.
- Nagyon ügyes voltál- lelkendezett- el sem tudom hinni, hogy ugyan az az ember vagy, mint aki a beszédet mondta.
- Ugyan ez semmiség volt. Mikor Philippel utazgattam rengeteget ilyet kellet csinálom így van már benne némi gyakorlatom- válaszoltam szégyenlősen- egyébként láttad, hogy hova tűntek a fiúk?- kérdezetem kíváncsian.
- Nem, de az biztos itt vannak valahol- kötötte az ebet a karóhoz Alexa és eközben a többi lány is odajött hozzánk. Ekkor valakik hirtelen mögénk léptek, amivel a szívinfarktust hozták ránk. Megfordultunk és a srácok ott álltak előttünk
- Ez most mire volt jó?- kérdeztem vádlóan őket.
- Sajnáljuk, csak gondoltuk, hogy ennyire megijedtek- mondta bűnbánóan Alex.
- Nem ijedtünk meg csak...nem szeretjük a meglepetéseket- vágta ki magát Alexa.
- Lenne kedvetek táncolni?- kérdezte Damon.
- Persze- feleltük kórusban, majd a fiúk egyesével felkértek minket táncolni.
- Lenne kedved a tánc után sétálni a kertben vele?- kérdezte suttogva Damon én pedig válaszképp bólintottam. A tánc végeztével kimentünk a kertbe, amit szintén feldíszítettek, káprázatosan nézett ki.
- Lehetne egy kérdésem?- törte meg Damon a csendet.
- Természetesen- válaszoltam.- Valami gond van?- kérdeztem aggódva.
- Nem, csak hát... olyan más vagy mint a többi lány. Kedves vagy mindenkivel és segítőkész és olyan visszahúzódó- kezdte- és.. és te vagy az első lány aki ilyen rövid idő alatt a szívemhez nőtt- folytatta ám itt megakadt- ....szóval érdekelni mit gondolsz rólam illetve rólunk- fejezte be a mondatát.
- Én nem értelek, olyan rendes és kedves srác vagy, mégis mintha valamit titkolnátok a fiúkkal- mondtam, de félbeszakított.
- De mi?- kérdezte idegesen.
- De a bizalmat azt ki kell érdemelni és én még nem tudom miben vagy kiben bízzak meg, de ha megbocsátasz szeretnék már visszamenni- fejeztem be a mondandómat, majd meg sem várva válaszát visszamentem a terembe ahol Alysonéktól és a fiúktól elbúcsúzva felmentem a lakosztályomba ahova Alexa is jött velem látva a zaklatottságom.

3. fejezet

 A délután folyamán elmentünk szétnézni a városban és vásárolni. Alexa mindenáron egy piros turistabuszra akart felülni, ezért kibéreltünk egyet és felszálltunk rá. Rengeteg képet csináltunk és sokat hülyültünk, aminek az lett a következménye, hogy folyton minket bámulta.

 Miután meguntuk a városnézést beültünk a Starsbuckba egy kakaó-kávé párosra, amiről képet is csináltunk. Alexa és Lin egy-egy habos kakaót ivott, Alyson, Kimmel és Maryonnel egyetemben egy erős fekete kávéban egyeztek meg míg én egy tejeskávét rendeltem. Ezután elmentünk vásárolni, ahol mindenki vett magának valamit (pl.: cipő, ruha, nadrág, póló, stb.). Bár már későre járt elmentünk a Hyde Parkba, ahol Kim unszolására elkezdtünk énekelni szép kis tömeget magunk köré toborozva. Már este 8 volt mire sikerült a London Eyehoz eljutnunk. Elképesztően sokan voltak akik meg akarták nézni a kivilágított Londont. Lassan mi is sorra kerültünk, csakhogy túl sok kíváncsi szempárral találtuk szembe magunk. Hiába próbáltuk leplezi magunk nem jártunk sikerrel, mert így is ránk ismertek. Ekkor,- mintha megmentésünkre sietett volna- megérkezett az óriáskerék következő kabinja, mire nagyon gyorsan szálltunk be, de valaki meglökött, minek következtében elvesztettem az egyensúlyom.

 Éreztem, ahogy a fülke alja egyre közelebb kerül hozzám, amikor valaki elkapott és olyan erősen tartott, mintha attól félne, ha elenged azon nyomban elesek. Féltem felnézni. Vajon miért nem enged már el? Miért érzem magam biztonságban az idegen karjaiban?- kérdeztem magam, ám ekkor valakinek az aggódó hangja rántott vissza a valóságba.

- Jól vagy? Nem esett bajod?- kérdezte nem tudom hányadjára.- Annyira sajnálom- mondta szomorúan.

- Nem, nincs semmi bajom. Minden rendben és köszönöm, hogy elkaptál- válaszoltam anélkül, hogy a szemébe néztem volna. Gondolom őt ez nagyon zavarhatta, mert hirtelen az állam alá nyúlt és megemelte a fejem, így kénytelen voltam a szemébe nézni.

- Tényleg? Olyan sápadtnak tűnsz!- mondta még mielőtt elengedett volna.
- Igen, tényleg- válaszoltam még mindig a szemébe nézve.- Ha nem vagyok túl indiszkrét te ki vagy?- kérdeztem kíváncsian.
- Ah, bocsánat. Még be sem mutatkoztam... Damon Hell vagyok. És te?- kérdezte érdeklődve.
- Jázmin Alexia Song her.... vagyok- válaszoltam sikeresen elharapva azt, hogy hercegnő vagyok.
- Mi volt ez a felhajtás körülöttetek az előbb?- kérdezte egy szőke hajú és kék szemű srác.
- Semmi, csak felismertek minket pontosabban Jázmint. Azt még nem tudjuk, hogy hogyan történhetett, de már dolgozunk rajta- válaszolt Kim és a többiekkel elkezdték a telefonjukat bújni.
- Mért kik vagytok?- érdeklődött Damon.
- Én Alexa vagyok a vörös hajú lány Kim, az egyik barna hajú lány Alyson a másik pedig Maryon és Jázmin meg már bemutatkozott- válaszolt Alexa készségesen- Hát ez csodálatos kép. Annyira gyönyörű vagy rajta Jáz- lelkendezett és közben odajött hozzánk megmutatni a képet.
- Nem is vagyok szép- mondtam grimaszolva.- Akkor el lehet tüntetni a képet egyszer és mindenkorra?- kérdeztem Alysont.- Persze- válaszolta.
- Szerintem is nagyon gyönyörű vagy mind a képen mind élőben- mondta Damon-
- Köszönöm, de nem igaz. Ti még be sem mutatkoztatok nekünk!-  mondtam kicsit elpirulva.
- Ne haragudjatok. A szőke srác Dimitri, mellette William. A kabin másik végében Eric tőlem balra pedig Alex- mutatta be sorba a fiúkat akik egy biccentéssel vagy egy "sziával" köszöntek nekünk.
 Még beszélgettünk egy ideig a fülkében miközben 2-szorra is körbe ért, majd kiszálltunk és elindultunk immár a srácokkal együtt a városközpont felé. Sokat megtudtunk róluk és ők is rólunk- de azért mélyen elhallgattuk azt a picike infó, hogy hercegnő vagyok. Időközben beértünk a központba, ahol elbúcsúztunk tőlük és a szálloda felé vettünk az irányt. Ekkor hirtelen valaki utánam szólt és szorosan magához ölelt. Meglepődve fordultam meg
- Jázmin... kérlek.. várj- pihegte Damon- kérdezni szeretnék valamit.

2. fejezet

A bejáratnál várt minket Alyson, aki már türelmetlen volt ugyan, de vidáman fogadott bennünket.

Alyson Wood

- De jó, hogy itt vagytok! Annyira örülök nektek, hogy VÉGRE itt vagytok- lelkendezett, de érződött a hangján a türelmetlenség amikor a limóhoz értünk
- Én is  örülök  neked- mondtam enyhe iróniával a hangomban.- Alyson szeretném bemutatni Alexa Degast. Alexa ő itt Alyson Wood. Ő intézi a személyemet érintő dolgok egy részét.-mutattam be őket egymásnak.
- Örülök, hogy megismerhetlek Alexa!-köszönt Alyson most már nyugodt hangnemben.- Indulhatunk?- kérdezte, mire én csak bólintottam.
- Nekem jelent örömöt, hogy személyesen is találkozhatok veled- mondta Alexa immár az autóban ülve.
 Az úton sokat beszélgettünk és hülyültünk a lányokkal. Alexa és én már tűkön ülve vártuk, hogy végre láthassuk a szállodát.
  Mikor odaértünk a szállodához szinte alig hittem a  szememnek. Ugyan láttam képen, azon elég lestrapált állapotban volt, de most rengeteg munka után úgy nézett ki, mint egy igaz angol szálloda. Mindenki kint várt minket az épület előtt. Megálltunk a bejárat előtt és meghatódva a sok ember láttán és csodálatommal irántuk szálltam ki a limuzinból.
- Üdvözöljük Őfelségét és kíséretét! Reméljük élvezni fogják az itt töltött időt- köszöntöttek mindhármunkat. Annyira meghatott ez a kis figyelmesség, hogy nem bírtam tovább utat engedtem a könnyeimnek.
- Én.... nem is tudom... mit mondjak- mondtam el-elakadó szavaimmal.- El sem tudják képzelni mekkora öröm számomra az, hogy ennyi kedves és figyelmes ember vesz körül- éreztem ahogy a londoni időjárás tükrözni kezdte a meghatódottságom és azon nyomban elkezdett esni az eső, ezért megkértem mindenkit, hogy menjünk be sz épületbe. Mire mindenki beért észrevettem, hogy 3 ember a hallban már csak ránk várt.

Kimberly Bloodrose

- Végre itt van a mi kis uralkodónk- mondta egy magas vörös hajú lány. Ő volt Kimberly Bloodrose.- Iszonyatosan hiányoztál nekem te lány- viccelődött és közben szorosan magához ölelt.
- Én is örülök, hogy látlak Kim, de azért nem kell kiszorítani belőlem a szuszt- mondtam neki, majd meghatódottan, de elengedett. Ezután mellénk lépett egy másik lány, akinek vállig érő barna haja volt. Ő volt Maryon Cheng.

Maryon Cheng

- Milyen sokat nőttél, mióta nem láttalak- mondta Maryon meglepődötten és olyan óvatosan ölelt magához, mintha attól félne, hogy összetör.- Soha sem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű lesz a mi kis hercegnőnk, de nagyon örülök a találkozásnak- mondta. Tény, ami tény 14 éves korom óta nem láttuk egymást.
- Számomra az öröm, hogy újra látjuk egymást.- öleltem vissza őt. Miután elengedett, odajött hozzánk Lin is és "diszkréten" a nyakamba ugrott.- Megfojtasz Lin!- szúrtam le mire engedett a szorításából.

Linett Watson

- Annyira sajnálom csak...- szabadkozott, de azért folytatta- örülök, hogy végre együtt tölthetünk egy kis időt, mint régen- mondta lelkesen.
- Nem felejtesz el valakit?- kérdeztem Lint. Ekkor vette észre a mögöttem álló Alexát, akinek egyből a nyakába ugrott és nevetve köszöntötték egymást. Maryon és Kim értetlenkedve nézett rám magyarázatot várva. Megköszörültem a torkom, mire a lányok elengedték egymást és felénk fordultak.
-Hadd mutassam be nektek Alexa Degast, ő is velünk fog lakni- hadartam el egy szuszra. Erre a lányok nyakába ugorva üdvözölték és árasztották el kérdésekkel, amikre ő készségesen válaszolt is.- Csajok, hadd kapjon már egy kis levegőt- mondtam nekik- Alexa, jól vagy?- kérdeztem ijedten, erre ő csak bólintott.- Ha minden oké akkor szeretném bemutatni neked a többieket.- Tőlem balra Kimberly  Bloodrose és jobbra pedig Maryon Cheng, de ahogy látom jól ki fogtok jönni- mutattam a lányokra.
- Ha nem haragszotok én elmegyek enni, mert mindjárt éhen halok- jelentettem ki erre mindenki elkezdett nevetni, amit nem értettem.
- Oké menjünk enni, mert már én is nagyon éhes vagyok- mondta Alyson, majd a többiekkel együtt bementünk a szálloda éttermébe megebédelni.
 Miután végeztünk megbeszéltük, hogy 2 óra múlva találkozunk a hallban és elmegyünk városnéző körútra Ezután mindenki felment a szobájába kipakolni és rendbe szedni saját magát, mielőtt elhagyjuk a hotelt. Délután 3-kor a hallban találkoztunk és elindultunk felfedezni Londont.

1. fejezet

 Régen voltam már Európában. Az elmúlt 2 és fél évben bejártam szinte az egész világot, de soha sem töltöttem 1-2 hónapnál többet sehol. Most Los Angelesből Párizsba repülök, hogy találkozhassak Alexával és onnan együtt utazzunk tovább a magángépen Londonba.
Már leszállt a gép, amikor a váróban valaki a nevemet kiabálja.
- Jázmin! Jázmin!- Mire odafordultam egy lány ugrott a nyakamba és úgy ölelt, mintha az élete múlna rajta.

Alexa Degas

- Jézusom, Alexa!- mondom miközben "lehámozom" magamról drága barátnőmet.- Már azt hittem, hogy valami riporter támadott le. Kérlek induljunk mert kezdünk a figyelem középpontjába lenni-könyörgök neki.
- Oké, de annyira örülök, hogy újra látlak és már nagyon vártam ezt a találkozót. Annyi mesélni valóm van- lelkendezett Alexa.
- Én is örülök a viszont látásnak. Képzeld kaptam egy magángépet és egy szállodát Philiptől szülinapomra,- mondtam enyhe gúnnyal a hangomban- de azért siessünk mert még a végén lekéssük a gépet.
- Kaptál egy szállodát és egy magángépet és ezt csak így mondod?- hüledezett- Ugye a magángéppel megyünk?Nem vagy te egy kicsit elkényeztetve? - kérdezte immár lelkendezve.
- NEM IS VAGYOK ELKÉNYEZTETVE!!-mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél- Igen és Alyson a szállodában már foglalt is nekünk szobát, így 5-en leszünk egy emeleten- mondtam neki.
- Ki az az 5?, mert te meg és az csak 2 ember- jelentette ki
- Az még egyenlőre titok, de majd úgyis megismered őket és biztosra veszem azt, hogy jól ki fogtok jönni egymással- cukkoltam és látva a reakcióját elkezdtem nevetni.
 Lassan de biztosan elsétáltunk a beszálló terminálhoz és egy kedves ismerős köszöntött minket.
-  Üdvözlöm Őfelsége! Már nagyon hiányzott ám nekünk- köszönt rám, majd észrevette Alexát és folytatta- üdvözlöm az ifjú hölgyet is. Kit tisztelhetek Önben?- kérdezte Litvah, az idősödő repülőgép pilóta.
- Litvah ő itt Alexa Degas és velünk utazik. Alexa ő itt Litvah Saan(szán) a repülő pilótája- mutattam be egymásnak őket.
 Ezután fölszálltunk a gépre és Alexa elkezdte elmesélni az utóbbi 2 és fél év történéseit. Megtudtam, hogy elköltözött és továbbtanult, de azt is elmondta amit már tudtam pl.: Lin kiköltözött Londonba és reméli, hogy tudunk majd találkozni. Ő ugyan nem tudja, de Lin is ott lesz a szállodánál mikor megérkezünk. Már landolni készültünk, mikor megszólalt a telefonom.
- Igen, tessék!- szóltam bele.
- Szia, Alyson vagyok! Most értem ki a reptérre és azt szeretném megtudni, hogy merre vagytok- hadarta el egy szuszra a mondandóját.
- Most szállt le a gépünk és a csomagoknál vagyunk. Te hol vagy?- kérdeztem Alysont.
- A bejáratnál a limuzinnál várlak titeket- közölte vidáman.
- Oké, mindjárt ott vagyunk!- letettem a telefont és egy kíváncsi szempárral találtam szembe magam.
- Ki volt az?- kérdezte Alexa, de nem válaszoltam neki csak intettem, hogy menjünk a bejárathoz.

Prológus

Jázmin Alexia Song

 10 éves voltam, amikor a nagybátyám (Philip) elárulta, hogy hercegnő vagyok. Először nem hittem neki, de miután elmagyarázta, hogy miért titkolta és miért csak akkor mondta el már elfogadtam azt aki vagyok. Megtanította, hogy hogyan kell egy hercegnőnek viselkednie és hogyan tudom titokban tartani kilétem, és még abban az évben beíratott a Song Akadémiára (szüleim alapították, hogy legyen hol tanulni ha majd eljön az idő).

 Hál' égnek gyorsan tanultam, így 3 év múlva 7 nyelven beszéltem folyékonyan, ügyesen bántam a fegyverekkel és tehetségesnek bizonyultam a művészetekben is. A nagybátyám 13 és fél éves koromban kivett az iskolából és el kellet kísérnem diplomáciai útjaira. Jártam Japánban ahol 2 csodás hónapot tölthettem el egy neves cukrász akadémián, de sajnos ott kellet hagyjam, mert tovább utaztunk. Ezután az Arab-Emirátusokban utaztunk, majd ezt követően Amerikába. jártam New Yorkban és Miamiban is iskolába, de csakhamar rájöttem arra, hogy nem jó az ha valaki havonta más és más iskolába jár, ezért magántanuló lettem. Ditroitban, San Francisoban és Los Angelesben töltöttük időnk nagy részét. Augusztusban töltöttem a 16-ot, de nem lehetett velem sem a nagybátyám, sem senki, mert mindenki elfoglalt volt.

 Mivel senki nem volt velem mikor 16 lettem, ezért rengeteg "engesztelési" ajándékot kaptam. Volt köztük magángép, szálloda, limuzin és még sok más, de szeretet sehol amit igazán kértem volna. Szeptember elején Londonba utaztam, hogy megnyissam a szállodát amit kaptam. Egy kikötésem volt, hogy bárkit meghívhatok, aki számomra fontos így Alexát és Linettet hívtam meg akiket már olyan rég nem láttam. Linett mér nyáron kiköltözött Londonba, mert ott tanul tovább, ezért Alexával Párizsban találkozok és onnan együtt megyünk tovább Londonba.

 Már nagyon várom a találkozást és hogy mindenkit viszont láthassak.

Szereplők

Főszereplők:

Jázmin Alexia Song: 16 éves hercegnő, csendes és visszahúzódó, tehetséges művész, szeret táncolni és jégkorizni

Alexa Degas: 16 éves cserfes lány, Jázmin legjobb barátnője, imád jégkorizni

Linett Watson: 16 éves, bolondos szőkeség, szeret olvasni és táncolni, Jázmin barátnője

Alyson Wood: 17 éves, kedves és figyelmes, Jázmin 1. udvarhölgye és legjobb barátnője

Kimberly Bloodrose:  15 éves ˝energiabomba˝, szeret lovagolni és udvarhölgynek tanul

Maryon Cheng: 18 éves, csendes, de szigorú, szeret énekelni és főzni

Damon Hell: 17 éves herceg, tisztelettudó, csendes és nagyon kedves

Alexander Raymond: 17 éves, kedves és rendes, rendkívül tisztelettudó

Eric Wender: 17 éves visszahúzódó, titokzatos srác

Dimitri Hougen: 17 éves, vicces, akaratos fiú

William Jespen: 17 éves, titokzatos, Dimitri barátja

Mellékszereplők:

Lukas és Tristan Devons: ikrek, 17 évesek, Jázmin testőrei

Philip Gerard Song: 30 éves, Jázmin nagybátyja

Elizabeth Wood: Alyson édesanyja, kedves és leleményes

Victoria "Tori" Lorely: tánctanár és koreográfus

Jacques "Jacq" ( ejtsd:Zsák): jégkorcsolya tanár