2013. február 25., hétfő

23. fejezet

 Remélem tetszeni fog mindenkinek és komiztok is, mert így nem tudom mi a jó és a rossza történetben. Tudom, hogy nagyon rövidek ezek a részek, de megpróbálok sietni velük:)
Jó olvasást:D

  Zilálva riadtam fel és ültem fel az "ágyra". 
- Ez csak egy rossz álom - suttogtam magam elé. 
 Ekkor vettem észre, hogy patakokban folynak a könnyeim. Letöröltem, és megpróbáltam visszaaludni, de mindig ugyanoda kerültem, majd a zuhanás és végül felriadok. Egy idő után kezdtem unni, így inkább kimentem a konyhába, főztem egy kávét és egy meleg pokróccal együtt kiültem a teraszra. Megnéztem a napfelkeltét és már majdnem visszaszundítottam, amikor valaki megérintette a vállam. Annyira megijedtem, hogy nem sokon múlt, hogy leessek a székről.
- Minden rendben? Csak nem megijesztettelek? - kérdezte Josh aggódva.
- Nem csak viccből kaptam majdnem szívinfarktust. Amúgy minden oké - mondtam kissé hűvösen. - És te miért vagy fenn ilyen korán?
- Nem tudta aludni - válaszolta és közben vigyor kúszott a szájára - meg nem volt mellettem az alvókám.
- Bocs, hogy nem vagyok plüssmaci, ami mindig melletted van - mondta gúnyosan. Megláttam szemeiben a szomorúság eső jeleit és folytattam - Nem haragudj, csak nem jól aludta és ez rányomta a hangulatomra a bélyeget.
- Értem, ééés elmondod, hogy mi rosszat álmodtál? - faggatózott.
- Nem szeretnék erről beszélni - mondtam és lesütöttem a szemem.
 Ezután leült mellém és bebújt a takaró alá. Beszélgettünk, ám én eközben észrevétlenül kicsempéztem a telóját a zsebéből. Mivel egy idő múlva kifogytunk a beszédtémákból bementünk. Ő a konyhába, míg én a télikertbe mentem. Kihalásztam a zsebemből a mobilt és már tárcsáztam is Alyson számát. Pár csörgés után egy nagyon kómás hangú lány vette fel.
- Igen? - szólt bele álmosan Aly.
- Szia, Jázmin vagyok... - kezdtem, mire hatalmas koppanás, futás és végül ordibálás lett a vége.
- Végre! - hallottam Phil megkönnyebbült hangját - Nem is tudod mennyire aggódtunk érted. Minden rendben? Nem esett bajod? - kérdezte aggódva.
- Nem, semmi bajom. Phil beszélhetnénk? - kérdeztem.
- Természetesen - felelte, majd visszavette kihangosításból és már csak az ő hümmögését hallottam - Mi a baj?
- Én...nem is tudom, hogy mondjam.Embert öltem, amikor megpróbáltam megszökni, de nem akartam - magyaráztam.
- Kincsem én annyira sajnálom. Ha nem erőltetem az újabb testőröket, akkor ez nem történt volna meg- szabadkozott.
- Ne haragudj, hogy nem bíztam benned... - mondtam, majd megláttam Josht és azonnal kinyomtam.
- Ez mégis mi volt? - kérdezte ingerülten. Tudtam, hogy látta és mégsem akartam elhinni, hogy lebuktam.
 Hatalmas léptekkel átszelte a köztünk lévő távolságot, és épp előttem állta meg. Szemeiből sütött a düh, a csalódottság és az elfojtott indulat.
- Én...nem... - kezdtem magyarázkodni, de egy intéssel belém fojtotta a szavakat.
- Miért? - tette fel az első értelmes kérdést.
- Sajnálom. Én csak...hallani akartam a hangjuk - mondtam őszintén, de még véletlenül sem néztem rá.
- Miért nem bízol bennem? - kérdezte, majd mikor nem válaszoltam fogta magát és elviharzott.
 Egész délelőtt kerül és csak ha muszáj volt szólt hozzám. Ebéd után visszamentem a kertbe és segítettem Marynek. Beszélgettünk és megígérte, hogy ha lesz rá módja nekem adja az egyik fehér-vörös rózsát.
 Este felé valaki dörömbölt az ajtón. Mary kijelentette, hogy azonnal mennyek a nappaliba és addig ki ne jöjjek, míg nem szól. Vonakodva ugyan, de szót fogadtam és bementem a nappaliba, ahol egy dühös Joshsal találtam szembe magam. Kintről behallatszott minden amit beszéltek.
- Hol van a lány és a herceg? - kérdezte egy pasas, kissé sem kedvesen.
- Itt nincsenek, de még ha tudnám is, hogy hol vannak akkor sem mondanám el - jelentette ki határozottan.
- Állj el az útból kertész - parancsolta valaki más.
- Nem - mondta határozottan, majd egy hatalmas csattanás és vagy 5 ember lépett be a szobába.
 Megragadták a karom és ráncigálni kezdtek kifele, de ellenálltam. Erős taszítást éreztem, majd olyan lendülettel vágódtam el, hogy onnantól képszakadás.

Mikor felébredtem iszonyatosan fájt a fejem. Körbenézve nem láttam mást csak egy hatalmas fehér szobát. Kiugrottam sz ágyból, de a hirtelen mozdulattól megszédültem és visszazuhantam. Mikor újra felkeltem odaosontam az ajtóhoz. Megpróbáltam kinyitni, de az be volt zárva. Hallottam, hogy valaki mászkál az ajtó túloldalán, ám nem mertem megszólalni. Ekkor hirtelen elfordult a zár és meglepődve álltam szembe fogva tartómmal.
- Te...átkozott... - kezdte, majd teljes erőmből püfölni kezdtem a mellkasát. Megragadta a csuklóm és hátralökött sz ágyra.

- Mégis mit képzelsz magadról? – vont kérdőre, és mikor nem válaszoltam lekevert egy hatalmas pofont.
 Én válaszul újra nekiestem. Ütöttem, ahol értem, de nem nagyon hatotta meg, majd megunva ismét az ágyra lökött. Nem értettem semmit.
- Ki vagy? - kérdeztem meg mikor megtaláltam a hangom.
- Nem tudod ki vagyok? - kérdezte, mire válaszul megráztam a fejem.
 Elkezdett az ajtó felé hátrálni, majd kiszólt. - Valaki hívja ide Dr. Leninget! - ordított ki, majd nem sokkal később zilálva megjelent az orvos.
- Felség, minden rendben? - kérdezte aggódva.
- Velem igen, de a hercegnővel már van némi probléma - magyarázta.
 Megvizsgált a doki, majd megkérte a srácot, hogy menjen ki vele. Nem tudom mi lehet a baj velem, hisz mindenre emlékszem, csak van ami kissé ködös.

2013. február 23., szombat

Díj

 


Nem hiszem, hogy megérdemli a bog ezt a címet, de nagyon meghatott az, hogy F. rám is gondolt. Nagyon szépen köszön és hatalmas örömmel tölt el ez a cím :)

Szabályok:

  1. tedd ki a blogodra!
  2. írj magadról 5 dolgot!
  3. válaszolj a kérdésekre, amit feltettek neked
  4. tegyél fel 5 kérdést
  5. küldd tovább 5 blognak
1.- megvolt
2. - Nem szeretem, ha hazudnak nekem.
    - Sokat hallgatok zenét és ebből is merítek néha ihletet.
    - Nagyon ügyesen színészkedek :)
    - Hiszek a szellemekben és a boszorkányokban. 
    - Nehezen tudok megbízni másokban.

3. - November óta írok.

    - Általánosságban magamról és a barátaimról.
    - Sajnos igen, mégpedig az, hogy úgy kezelnek, mint egy 5 évest.
    - Néha megbeszélem a legjobb barátnőmmel.
    - Szoktam táncolni, szinte minden stílusban, de csak otthon.

4. - Mit tartsz fontosnak az írásban?
 - Mi ad ihletet?
 - Milyen típusú zenét hallgatsz?
 - Szeretsz olvasni?
 - Van kedvenc filmed?

5. Eszkii Stein-http://onelovewith1d.blogspot.hu/
   Azy-http://onedirectionfanfictionazy.blogspot.hu/
   Fannii-http://onceuponasongbarbi.blogspot.hu/
   boo :)-http://onetriptolondon-1d.blogspot.hu/ 

2013. február 21., csütörtök

22. fejezet

 Másnap reggel a telefonom csipogására ébredtem. Kihalásztam a zsebemből, majd megnéztem a kijelzőt. Egy számomra ismeretlen számtól, jött egy SMS. Megnyitottam és amit benne találtam minden dühömet a felszínre hozta.
- Erre magyarázatot akarok - suttogtam magam elé.
 Óvatosan kimásztam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt. Köszöntem Marynek, aki elém tolt egy tányér palacsintát és végül juharszirupot öntött rá. Megettem, majd elmosogattam magam után és visszamentem a még szundikáló lányhoz. Ránéztem az órára és megállapítottam, hogy 8 óra korán van még nekem is.
 Kb. 9 fele kelt fel. Nyújtózkodott, kidörzsölte a szeméből az álmot, majd ránézett. Mosolya most őszinte volt, még mikor meglátott lehervadt szájáról a mosoly.
- Jó reggel! - köszönt vidáman.
- Neked is. - mondtam egyáltalán nem kedvesen. - Megmagyaráznád, hogy ez mi? - kértem és eltoltam a mobilt, megnyitva rajta az SMS-t.
- Egy SMS. Szerintem Alexától, de nem látom a számot - állapította meg.
- Mégis hogy lehet ez?
- Mikor a parton voltam, küldtem neki egy üzit, hogy jól vagyok - mondta magától értetődően. - Szeretnél, még valamit, vagy mehetek enni?
- Nem ennyi lesz - mondtam és egy bájmosoly kíséretében útjára engedtem.
 Ezt nem hiszem el. Miért kell folyton hazudnia? Miért nem érti meg, hogy aggódom érte?- mondtam magamnak. Miután megreggelizett, visszajött és leült velem szembe. Farkasszemet néztünk, amiben én vesztettem. Kis idő múltán bejött Mary és megkért mindet, hogy kövessük őt a télikertbe.
 Követtük, majd egy fedett és meleg helyre értünk. Meglepődtem, amin Jázmin és Mary is jót nevetett. Leültünk az asztalhoz, majd Mary töltött mindenkinek egy csésze forró teát.
- Ez milyen tea? - érdeklődött Jázmin.
- Eper és kis mentával - mondta mosolyogva a házigazda. - Te még nem láttál ilyet Herceg?
- Nem, de nagyon tetszik - válaszoltam őszintén.
 Beszélgettünk és Mary elmesélte, hogy van két lány és, hogy mennyire egyedül van. Mi meg megígértük neki, hogy gyakran fogjuk látogatni. Olyan 11 körül visszament a házba, magamra hagyva Vele. Felállt és körbenézett a kertben.
- Te láttál már ilyet? - kérdeztem tőle.
- Igen, otthon nekem is van egy hasonló, tele rózsával - válaszolta kissé elvarázsoltan. - Ezt nézd - mutatott egy fehér rózsára, aminek a széle vörös volt. - Gyönyörű - mondta meghatottan.
- Hát persze, de van ami annál sokkal szebb - mondtam, mire kíváncsian felém fordult.
- Mi? - kérdezte.
- Te - jelentettem ki határozottam, majd közelebb léptem hozzá. Így már csak pár centi volt köztünk, amit pár másodperc alatt sikeresen le is küzdöttem. Megcsókoltam, majd levegőhiány miatt szétváltunk.
- Ezt miért kaptam? Azt hittem haragszol rám - mondta ártatlanul.
- Igen haragszom, de ha már itt vagyunk - húztam ismét közelebb - megpróbálhatsz kiengesztelni.
- Kedveskéim, meghoztam az ebédet - jelent meg Mary az ajtóba, mire szétrebbentünk és segítségére siettünk.
 Megebédeltünk, segítettünk elmosogatni, majd megmutatta mit hol találunk. Egész délután kertészkedtünk és beszélgettünk, este megvacsorázunk, majd kártyáztunk. Hát mondhatni nem szerepeltem valami fényesen, mivel mindegyikben kikaptam. Ezután inkább elmentem zuhanyozni, majd lefeküdtem a kihúzott kanapéra.

Jázmin szemszöge:
 Miután reggel kérdőre vont nem sok kedvem volt vele beszélgetni. Egész nap inkább Maryvel beszélgettem, majd mikor Joshsal kettesben hagyott, kénytelen voltam vele kommunikálni. Szóba került a családom és idővel a rózsakertem is. Beszélgettünk, majd megcsókolt és éreztem, hogy ugyan megbántottam mégis valamit akar. Mikor rákérdeztem és válaszolni akart Mary lépett be a kertbe, így inkább segítettünk neki. Este beszélgettünk és kártyáztunk és rendre megvertük Maryvel.
 Egy idő után fáradtságra hivatkozva elment zuhanyozni, majd ledőlt a kanapéra. Nem sokkal később én is követtem a példáját és aludni mentem.
  Álomban ismét a családi kastélyban jártam és mindent vér borított. Bementem a trónterembe, ahol megláttam a szüleim és 3 nővérem holtestét. Megijedtem és elkezdtem a hatalmas ajtó felé futni, amikor további 3 lövésre lettem figyelmes. Megtorpantam, majd hátrálni kezdtem. Elestem és zuhanni kezdtem lefelé.

2013. február 20., szerda

21. fejezet

 Remélem mindekinek tetszeni fog és véleményket is kapok.
Sajnálom, hogy ennyire rövid lett, de cserébe megpróbálok még feltenni a héten 1-2 részt.
Jó olvasást és valamilyen formába jelezzétek, hogy itt jártatok :)

"A labirintus olyan, akár az élet. Bármelyik úton indulsz el, sohasem tudhatod, célhoz vezet-e, vagy zsákutcába jutsz."
 Futottam, ahogy az egy magassarkúban lehetséges, majd elértem a labirintus bejáratát. Beléptem, és elindultam jobbra. Soha nem értettem a lényegé, mégis viszonylag hamar kitaláltam szinte mindegyikből. Azonban ez más volt. Egy ideig bolyongtam, majd kezdtem bepánikolni, mivel sehol sem találtam a kiutat. Mikor beértem a közepére furcsa hangfoszlányokat sodort felém a szél.
- Itt kell lennie. Nem juthatott messzire - hallottam meg valakinek a hangját.
 Megijedtem és inkább folytattam az utam, mígnem beértem a labirintus közepére. Megtorpantam. Egy hatalmas szökőkút és padok vették körbe a kis teret. Csodálkoztam, hogy hogy lehet ennyire szép, de újra közeledő léptek zaját hallottam. Elindultam balra és újfent csak futottam, majd nekimentem valakinek. Minden ami a kezében volt szétszóródott a földön.
- Elnézést. - szabadkoztam - Segítek összeszedni.
- Nem kell kedveském - mondta kissé rekedtem az idős néni. - Manapság, mindenki, úgy rohan - magyarázta, majd fenézett rám. - Nahát, Hercegnő! Maga mit keres kinn ilyenkor? - érdeklődött.
- Én...csak...nem szeretem a bezártságot - mondtam és folytattam - ne haragudjon, de most mennem kell.
 Bólintott, és már utamra is engedett. Talán két sarkon fordulhattam be, mikor valaki visszarántott és nekiszorított a sövénynek. Amikor megláttam a támadóm, minden bátorságom és erőm elszállt.
- Miért? Miért tetted, hisz' megígérted, hogy ott maradsz - vont kérdőre Josh.
- Sajnálom, csak...- kezdtem el, de ez iménti idős hölgy félbeszakított.
- Kedveskéim, nem lenne jobb megbeszélni valami meleg helyen? - kérdezte kedvesen, mire mindketten bólintottunk.
 Elindultunk arra amerre, mutatta az utat, ám ezalatt az idő alatt egyikünk sem szól egyetlen szót sem a másikhoz.Mikor elértünk a kunyhóhoz teljesen átfáztam. Belépve viszont éreztem, ahogy kezdek "kiolvadni".
- Elnézést. Mégis ki maga? - kérdeztem meg.
- Ő Mary, a kertészünk - magyarázta Josh.
- Kedvesem, a név nem minden. Joshua hercegnek igaza van, tényleg Mary vagyok, de nagyon ritkán szólítanak a nevemen - mondta szomorúan. - Tessék - nyújtott át egy bögre gőzölgő valamit.
- Mi ez? - kérdeztük egyszerre.
- Tea, mégpedig zöld tea, jázminnal - mondta kedvesen.
 Megittuk a teákat, majd Mary adott egy kényelmesebb ruhát és elküldött fürdeni, addig Joshsal beszélt. Lezuhanyoztam, majd lemostam magamról a "vakolatot". Óvatosan visszasétáltam a többiekhez, leültem a kanapéra és hallgattam a beszélgetésüket, míg el nem nyomott az álom.

Josh szemszöge:
 Még haragudtam rá egy kicsit, amiért elszökött. Fájt az, hogy megbíztam benne, mégis becsapott.
- Fiam, min gondolkozol ennyire? - kérdezte Mary.
- Semmin - mondtam, de olyan mélyen szuggerált, hogy inkább - Vagyis azon, hogy egyik pillanatban még veszekszünk a másikban pedig már tök jól elvagyunk egymással.
- Értem, de nem gondolod, hogy nem szereti, ha minden lépését figyelik? - mondta kedvesen.
- Megértem én, de... - kezdtem bele, ám Ő ekkor belépett a helységbe.
 Leült a  kanapéra, majd néhány perc múlva elaludt. Maryvel még beszélgettem egy ideig, de mindig elbambultam, amit ő is észre vett. Ezután keresett nekem is valami ruhát és leküldött fürdeni, majd miután végeztem visszaballagtam és bemásztam mellé a kihúzott kanapéra. Gondolkodtam csukott szemmel, majd valamikor apró nyöszörgésre lettem figyelmes. Kinyitottam a szemem és megállapítottam, hogy az a valaki Jázmin. Láttam, hogy szeméből könny szökik ki, és olyan hirtelen ült fel, hogy kissé megszédült.
- Minden rendben? - kérdeztem aggódva.
- Igen - mondta válaszul egy erőltetett mosoly kíséretében.
- Engem nem versz át ezzel - mutattam a mosolyára. - Mondd el, ha valami bánt.
- Félek. - jelentette ki olyan, halkan, mintha tiltott szó lenne. - Félek attól, hogy mi történt a  múltamba. Az apád szavára ugyan nem sokat adok, de akkor is.... Nem akarok elveszíteni senkit. Soha.
- Értelek. Gyere ide - tártam szét előtte a karom.
  Szinte villám sebességgel húzódott hozzám, majd légzése ismét egyenletessé vált és elaludt.

2013. február 16., szombat

20. fejezet



- Hát jó...... - mondta kicsit szomorúan. - De tudod mit nem árulom el, csak annyit mondok, hogy ismersz.
- Ez nem éri! Te tudod ki vagyok, de én nem hogy te ki vagy.
- Az, hogy tudom a neved az nem jelenti azt, hogy ismerlek is. Régen ismertelek, de te is és én is sokat változtunk az évek során - mondta.
- Még mindig nem tudom ki vagy és kezdek kissé tartani tőled - vallottam be.
- Nem kell. Talán a csók rémlik még a partról.
- Te vagy az - esett le végre, hogy kivel is fekszek egy ágyban. - Miért? Miért jöttél? - kérdeztem.
- Mert fáj látni, hogy szenvedsz a múltad miatt. Sajnálom, hogy nem mondtam el eddig, de nem tehettem - mondta Josh keserűen, ám én inkább közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. - Akkor nem haragszol?
- Nem - feleltem és most ő húzott közelebb.
 Érzékien csókolt, majd áttért a nyakamra, közben a ruhám szélével kezdett játszani. Egy idő után meguntam, hogy én vagyok alul, így fordítottam a helyzetünkön. Immár én voltam felül és a csípőjén ölve folytattuk, amit elkezdtünk. Kicsit szenvedtem a pólójával, de végül sikerült levarázsolnom róla. Ezután ismételten én kerültem alulra és a hasamat borította be apró puszikkal. Egyszer csak kicsit eltoltam magamtól. Megtorpant és érdeklődve fürkészte az arcom.
- Sajnálom, ez nekem nem megy. Nem bízom meg még benned ennyire - mondtam a vállába fúródva.
- Értem, akkor beszéljünk. Vagy nagyon fáradt vagy? - kérdezte.
- Nem beszéljünk, hátha jobban megismerjük egymást - ajánlottam fel.
 Bólintott, majd felültünk az ágyon és elkezdtünk beszélgetni. Elmondta mennyire nem szívleli az apját, amivel egyet is értettem, hisz nekem sem szimpi a fazon. Majd elmesélte, milyen jóban van a fiúkkal és néha elejtett néhány információt magáról. Miután befejezte én kezdtem ecsetelni az életem. Már hajnalodott mire elaludt.
 Óvatosan és gyorsan kimásztam mellőle. Elvégeztem reggeli teendőm, kerestem valami ruhát és hozzá egy fölsőt, majd átkutattam a zsebeit a mobilja után. Tudom nem szép dolog, de tudatni akartam a barátaimmal, hogy nem esett bajom. Mire megtaláltam már hajnali 4 óra volt. Kiosontam a szobából és furcsa mód senki sem állt az ajtóban. Elindultam a kijárat felé, amikor valaki hirtelen visszarántott. Olyan sebességgel fordultam meg, hogy elvesztettem az egyensúlyom.
- Mégis hova készül Hercegnő? - kérdezett egy őr.
- Sétálni akarok a  parton. Tudtommal nem kell ahhoz az engedélye - világosítottam fel.
- Oké, de Önnel megyek - mondta.
- Nem szükséges - jelentettem ki túlságosan is hirtelen, ami feltűnt neki is.
- Aha persze. Na ki vele, mire készül? - kérdezte.
- Semmire, csak szeretnék gondolkodni, anélkül, hogy a nyomomba lenne bárki is - mondtam határozottan.
 Elengedett, így már minden gond nélkül folytattam az utam a partra. Kerestem egy nyugodt és térerővel ellátott helyet és üzentem Alexának.

Alexa szemszöge:
 Reggel arra ébredtem, hogy csipog a telefonom. Felkeltem az ágyból és megnéztem az üzenetet.
Sziasztok! 
 Bocsánat, hogy nem tudtam eddig jelentkezni. Velem minden rendben, csak nem tudom helyileg, hogy merre vagyok. Annyi már világos, hogy Charles Delon raboltatott el, csak nem árulta el az okait. Annyi kérésem lehetne, hogy lenyomozzátok a koordinátákat és küldtök nekem egy válasz SMS-t.
Sajnálom, ha gondot okoztam. Remélem meg tudtok bocsátani.
xoxo Jázmin
Köpni-nyelni nem tudtam meglepetésembe. Villámsebességgel megkerestem a többieket és együtt néztünk tovább az üzit. A reakciók hasonlóak voltak az enyémhez.
- Ez most tényleg ő? - kérdezte Lilly reménykedve.
- Szerintem igen. Amúgy nekem ismerős ez a Delon név - morfondírozott Philip. - Á meg is van, ő ölette meg a szüleit. Maryon le tudjuk hívni a koordinátákat?
- Igen - és már nyomkodta is a számítógépet. Néhány perc múlva megszólalt. - Meg is van. Ukrajna, Lastivchyne hnizdo. Egy kastély a Jalta mellett.
 Gyorsan elküldtük a koordinátákat, majd csak reménykedni mertünk, hogy nem esik baja.

Jázmin szemszöge:
 Már egy ideje ültem a parton mire visszajelzett a mobil. Megnéztem az SMS-t és immár bizonyos tudás birtokában, tudtam cselekedni. Még ültem a parton és néztem a napfelkeltét. Hirtelen megcsörrent a telefon és meg sem nézve a hívó személyét felvettem.
- Josh hol vagy? - érdeklődött Kevin.
- Szerintem még a szobámban alszik - feleltem.
- Jázmin te vagy az? És mit keres nálad Josh mobilja? - faggatózott tovább.
- Beszélgettünk, majd elaludtunk.
- Aha, persze. Akkor te most hol vagy?
- A parton, de amúgy nem mindegy? - kérdeztem vissza, majd meg se várva a választ kinyomtam.
 Már felkelt a Nap, mikor úgy döntöttem, hogy ideje lenne megmártózni a hűs habokban. Gyorsan levettem a felesleges ruhát és már mentem volna be, amikor ismét megszólalt a telefon. Átkozódva visszavettem a felsőm, majd felvettem a készüléket.
- Mit akarsz már megint Kevin? - kérdeztem kissé dühösen.
- Nem Kevin vagyok, hanem Josh. Megtudhatnám mégis mit keres nálad a mobilom? - kérdezte morcosan. Szerintem nem rég keltették fel és most szembesítették néhány dologgal.
- Hát....mivel nincs zenék lejátszására alkalmas készülékem, így kölcsönvettem a tied. Ugye nem haragszol nagyon? - kérdeztem ártatlanul.
- Ami azt illeti, de. Ha lehet akkor ne menj sehova, mert pár perc és ott vagyunk - közölte, majd letette, én pedig visszaöltöztem.
 Igaza volt, hiszen kb. 5 perc múlva megláttam őket felém közeledni. Miután odaértek hozzám kaptam egy alapos fejmosás, hogy miért nem szóltam senkinek. Visszamentünk a kastélyba, majd ott Charlestól is megkaptam a magamét. Ugyan kénytelen voltam velük reggelizni, de azután már ismét enyém volt a napom. Délelőtt beszéltem Joshsal, hátha kaphatok valami laptop vagy egyéb technika eszközt. És sikerrel is jártam (részben), mivel kaptam egy laptopot és egy MP5 lejátszót. Ezeknek csak annyi lett részemről az ára, hogy meg kellett jelennem valami nagyszabású rendezvényen.
 A délután folyamán benézett Aaron és megkérdezte segítsen-e kiválasztani a ruhámat. Sokat beszélgettünk, vitatkoztunk a ruháról és a végére már szinte bátyámként tekintette rá. Mikor végeztünk behívott két szobalányt, akik segítettek felvenni, megcsinálták a hajam és a sminkem, végül egy diadémot tettek a fejemre. Mire végeztünk éppen kopogtak az ajtón, majd belépett Ő. Annyira bámult, hogy attól féltem megállt a szíve és kiugrik a szeme a helyéről.
- Ennyire szörnyű? - kérdeztem
- Nem, csak...hát..elképesztő vagy benne - mondta zavartan. - Akkor indulhatunk?
- Nem igazán van kedvem ehhez, de különben mehetünk - válaszoltam.
 Elindultunk, majd hirtelen megállt és maga felé fordított. Értetlenül néztem rá. Megkért, hogy csukjam be a szemem, majd mögém lépett és valamit a nyakamba akasztott. Ezután kinyitottam a szemem és megláttam magam a tükörben. Egy egyszerű holdas lánc volt, amit kaptam.
- Ezt nem fogadhatom el - mondtam és már vettem volna le, de megállított.
- Kérlek - mondta, közelebb húzott magához és megcsókolt.
 Ezután folytattuk utunkat a bálterem felé. A teremből halk zene szűrődött ki, majd két ember kinyitotta előttünk az ajtót és beléptünk. Mint áldozati bárány a farkasok előtt- gondoltam, ahogy odamentünk a királyhoz. Éreztem, amikor kicsit féltékenyen és csodálkozva bámultak minket. Mire odaértünk már mindenki rólunk beszélt.
- Annyira örülök, hogy eljöttél kedvesem - mondta negédesen Charles.
- Én köszönöm a meghívást - mondtam némi iróniával a hangomban, amitől rögtön lefagyott a mosoly az arcáról.
- Csak figyelmeztetlek, ha megpróbálsz elszökni nagyon megbánod - suttogta a fülembe, majd elsétált mellettünk.
 Odamentünk Aaronékhoz és beszélgetni kezdtünk. Egyszer csak valaki közelebb jött, majd felkért táncolni. Vonakodva ugyan, de belementem. Táncoltunk, beszélgettünk, majd a zene véget ért és visszakísért a többiekhez.
- Nagyon fura alak. Ki volt ez? - kérdeztem őket.
- Edward Baltimoor. Apám egyik emberének a fia - adta a választ Kevin. - De igazad van, nagyon fura fazon. Valami bajban? Olyan sápadt vagy, mint a telihold.
- Semmi bajom, csak ki szeretnék menni a levegőre - magyaráztam nekik. Josh bólintott, majd kikísért az erkélyre. Megláttam egy labirintusszerűséget és egyből jobb lett a kedvem. ez feltűnt neki is.
- Min mosolyogsz ennyire? - kérdezte vidáman.
- Áh, semmin - mondtam és megkértem, hogy hozzon valamit inni, mert nagyon szomjas lettem.
 Mielőtt bement volna a lelkemre kötötte, hogy ne mozduljak sehova. De nekem más volt a tervem. Amint kikerültem a látószögéből leosontam a lépcsőn és már futottam is a labirintus felé.

2013. február 12., kedd

19. fejezet

 


 Reggel iszonyatos fejfájással és izom lázzal ébredtem. Kimásztam az ágyból és bementem a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe és egy fáradt lány nézett vissza rám. Ezután elvégeztem reggeli teendőim, majd visszaballagtam a szobába. Kerestem valami kényelmes ruhát, majd elindultam az ajtó felé. "Óvatosan" kivágtam az ajtót és ezzel sikerült leütnöm egy őrt. Gyorsan elvettem a fegyverét, majd jobbra indultam. Lépteket hallottam, ezért gyorsítottam a tempómon. Időközben a pisztolyt becsúsztattam a cipőm szárába, hogy ne legyen túl feltűnő, de nem jártam sikerrel. Aki csak megpróbált megállítani lelőttem.
 Már majdnem kiértem az épületből amikor az utolsó töltényt is elhasználtam, így elvettem az utolsó embertől az íját. Behúzódtam az egyik fal tövébe és megvártam, míg elrohannak az emberek. Kerestem egy nyitott ajtót és berontottam rajta. Amint észrevettem valamiféle mozgást, azonnal felajzottam az íjat és a nekem háttal álló srácnak szegeztem. Megfordult és torkán akadt a falat. Miután nagy nehezen lenyelte, akkora szemekkel nézet, hogy azt hittem kiesnek a helyükről.
- Te meg mit csinálsz azzal? - kérdezte Josh, miközben a fegyverre mutatott.
- Semmit, de ha közelebb jössz nem hinné, hogy életben hagylak - mondtam hűvösen, de éreztem, hogy megremeg a kezem.
- Ne butáskodj, tedd le szépen és nem esik bajod. Esküszöm - mondta nyugodtan.
- Nem! - ordítottam - nekem senki sem parancsolhat, világos? - kérdeztem.
- Kérlek és nem lesz semmi baj - mondta még mindig nyugodtan.
 Nem vettem észre, de egyre közelebb jött. Megállt közvetlenül a nyíl előtt és merőn nézett. Látta rajtam, hogy tétovázok, így megszólalt.
- Ha szeretnéd, tedd meg. Lőj vagy ereszd le, nekem mindegy csak hallgass a szívedre.
 Könnyű azt mondani, de egyáltalán nem az. Hátráltam egy lépést, majd leengedtem végül pedig elejtettem. Odajött hozzám és átölelt. Hallottam, hogy szíve ugyanúgy kalapál, mint az enyém. Remegtem és éreztem, hogy szorosabban kezd ölelni. El akartam húzódni, de nem ment.
 Ekkor néhány ember bejött, majd hirtelen megtorpant. Josh elengedett és ellépett tőlem. Hátranéztem és több nekem szegezett fegyver nézett vissza rám. Nem sokkal később a király is megjelent.
- Itt mégis mi folyik? - kérdezte ingerülten - Mit képzelsz magadról? - nézett rám, ám helyettem más válaszolt.
- Kérlek, apám, hagyd! Nem csinált semmit, de ezt ne itt beszéljük meg - mondta Josh hűvösen.
- Rendben. Hozzátok a lányt és ha lehet ne kerüljön fegyver közelébe - dühöngött tovább.
 Ezzel elvittek egy olyan szobába, amit teljes mértékben a sötét színek birtokoltak. A hatalmas ablakon bejövő fénytől sem lett sokkal világosabb, így inkább volt nyomasztó mintsem vidám. Charles leült a dolgozó asztala mögé, míg Josh mellette állt.
- Mégis, hogy képzelted, hogy mészárlásba kezdesz? Eddig vendégként bántunk veled, de ha erre nem adsz magyarázatot, ezen változtatni fogok - mondta Charles.
- Te embert ölté? - hüledezett Josh.
- Kikérem magamnak. Nem öltem embert legalábbis nem szándékosan tettem - adtam választ.
- Akkor mégis miért tetted? - kérdezett a király.
- Mert be vagyok zárva és már nem bírom. Csak ki szerettem volna menni a szabadba. Különben is nem szükséges a maga engedélye ahhoz, hogy bármit tegyek. És miért nem tud nekem senki sem válaszolni egyenesen? - fakadtam ki.
- Ide figyelj! Tudom, hogy nem válaszolnak neked, mivel én ezt kértem, hisz néhány dologra magadnak kell rájönnöd - mondta.
- Akkor mondja meg, hogy mi történt aznap éjjel, amikor a szüleim meghaltak? - kérdeztem.
- Emlékszel valamire? - jött a válaszkérdés, mire egy nemleges fejrázás volt a válaszom. - Aznap mi is ott voltunk - mutatott magára és a fiára. - A szüleiddel volt némi nézet eltérésem a neveltetéseddel kapcsolatban. Az okok nem lényegesek. Apáddal annyira összekaptam, hogy majdnem lelőttem. Ekkor jöttek be a nővéreid, majd nem sokkal később édesanyád... - kezdett bele.
Mindent elmondott, amit tudatni akart velem. Mire a végére ért teljes mértékben a düh kerített hatalmába. Üvölteni tudtam volna a benne elhatalmasodó ködtől.
- Minden rendben? - kérdezte Josh kissé bizonytalanul.
 Ránéztem és ha szemmel ölni tudtam volna mindenki halott lett volna a szobába rajtam kívül.
- Persze, de ha megbocsátanak mennék - jelentettem ki, majd távoztam.
 Kinn őrök hada fogadott. Mindenki azt kérdezte, hogy visszakísérjen-e a szobámba, de én inkább megkértem az egyiket, hogy olyan helyre vigyen ahol ki tudom magamból adni a dühömet. Lekísért egy edzőterem szerűségbe, ahol két felé lehetett menni. Egyik részen voltak bokszzsákok, súlyzók fegyverek és különböző botok, míg a másik felén a teremnek gerendák, labdák, botok és egyéb táncos cuccok.
 Odamentem a bokszzsákokhoz, felvettem a kesztyűt és már püföltem is a zsákot. Idővel Ben (az őr aki kísérte) is csatlakozott, így már volt kivel ténylegesen küzdenem. Egy ideig hagyta magát aztán bekeményített, de így is simán levertem. Nem sokkal később feladta, így áttértem a lazább módszerre.
 Kerestem egy ütősebb számot, majd beindítottam és táncolni kezdtem. Először csak az ütemre mozogtam később pedig már komplett koreográfiává alakult. Imádtam táncolni és a végtelenségi folytattam volna, ha a lábaim nem fáradnak el. Visszamentem a szobámba és elmentem zuhanyozni. Gyorsan kész lettem és már indultam is a szobába, de valamin vagy inkább valakin megakadt a szemem.
- Damon? - kérdeztem, mire felém fordult az illető. Nem láttam az arcát, de tisztán éreztem, hogy bámul.
- Damon... te vagy az? - kérdeztem kissé kétségbeesetten, mikor nem válaszolt.
 Közelebb jött és átölelt. Nem tudtam ki az, de nem is ismertem fel. Ellöktem magamtól, majd hátrálni kezdtem és elestem valamiben. Mire újra felálltam és felnéztem senki sem volt rajtam kívül a szobába. Bemásztam az ágyba és sírni kezdtem. Gyűlöltem itt lenni és azt az ember is aki felelős a szüleim haláláért. Eldöntöttem, hogy ha lehet minél előbb megszökök és eltűnök a szemük elől.

Másnap:
 Arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hátam. Ekkor vettem észre egyrészt, hogy még sötét van, másrészt, hogy sírtam álmomba.
- Csssss.... nyugodj meg. Nem lesz semmi baj, nem vagy egyedül - mondta.
- Damon én nem akarok itt lenni - mondtam reményeim szerint Damonnek.
- Gyere ide, kis butus - mondta és felhúzott ölő helyzetbe. Átölelt, majd megcsókolt.
 Éreztem, hogy egyre jobban kívánom a közelségét. Fölém mászott, miközben visszanyomott az ágyra. egyre hevesebben kezdett csókolni és már áttért a nyakamra mikor hirtelen megállítottam. Felnézett rám,  értetlenség és vágy csillogott a szemében.
- Előbb áruld el ki vagy? - kértem.
- De ha megteszem elküldesz. - mondta határozottan.
- Nem, dehogy - biztattam.
- Hát jó.....

2013. február 6., szerda

18.fejezet

Remélem tetszeni fog mindenkinek és kommentárokat is kapok. Iszonyatosan örülnék nekik és nem baj ha rossz vagy jó mert akkor tudnál min változtassak. Lehetne egy hatalmas kérésem? szeretném, ha jeleznétek, hogy itt jártatok, ha nem gond.
A történetről annyit, hogy szerintem jó lett és olvasható, tehát várom a komikat és egyéb véleményeket :)

Josh szemszöge:
 - Miért kell folyton kérdezned? - kérdeztem kissé ingerülten, amit egy pofonnal jutalmazott, majd fogta magát és kiszáguldott az erkélyre.
 Nem értettem, a miértjét, így inkább kiviharoztam a szobából. Egyben azonban biztos lettem amikor kiléptem a szobájából. A srácok mindent hallottak. Érdeklődő tekintetük végett intettem, hogy kövessenek a szobámba. Miután mindannyian leültünk ahova tudtunk elkezdtek kérdezősködni.
- Na mi a baj? - kérdezte Aaron.
- Semmi, csak nagyon sokat kérdez - mondtam őszintén.
- Akkor mond meg neki, hogy nem mondasz semmit- kezdett bele Kevin. - Különben sem tartozol neki számadással.
- Tudom, de fáj, hogy semmit sem tud a múltjáról.
- Várj, te szereted ŐT - jelentette ki David.
- Nem, dehogy - kezdtem azonnal tiltakozni, de ezzel elástam magam. - Na jó, talán tetszik egy kicsit, de mit számít ez, ha nem viszonzott.
- Erre csak egy gyógymód van, haver - kezdte Kevin - Este lesz egy tengerparti buli és ott el tudod dönteni, mit is akarsz valójában.
- Oké, akkor este bulizni megyünk - egyeztem bele.
 Még beszélgettünk, majd lementünk lőni egy párat. Jól szórakoztam azon, amikor Aaron nem bírta a röhögéstől felhúzni az íjat. Alkonyatkor mindenki visszament a szobájába. Este 9 fele indultunk, de még előtte közölte néhány őrrel, hogy vigyázzanak, nehogy kiszökjön a szobájából.
 Mikor leértünk a partra a hangulat és az alkohol azonnal megcsapott. Valahogy eljutottunk a bárpultig és ittunk némi piát, majd az első szóba jöhető lányt lekaptam. Először nem tudta mi történt vele, majd mikor rájött készségesen viszonozott. Táncoltunk, majd idővel kerestem egy másik lány és vele is ugyanezt játszottam le. Egyszer csak megszólalt a mobilom, megnézte és egy SMS-t kaptam. Megnéztem:
A LÁNY ELSZÖKÖTT, VALÓSZÍNŰLEG A PARTON LESZ
Ezután megláttam ŐT, jeleztem a srácoknak és elindultunk felé.

Jázmin szemszöge:
 Miután elment még álltam egy ideig kint. Észrevettem, hogy valamit a parton, talán egy buli előkészületei lehettek. Egy idő után bementem, és TV-ni kezdtem. Megnéztem, hogy milyen magasan vagyunk és eldöntöttem, hogy ha szükséges le tudok mászni. Este 8-9 felé elkezdtem készülődni, átöltöztem(táska nélkül) és már indultam is az ajtó felé, amikor meghallottam, hogy valaki őröket állít a szobám elé. Gyorsan megfordultam és az erkély felé vettem az irány. Viszonylag hamar lemásztam a sziklafalon, majd a bulizó tömeg felé indultam.
 Meglepett, hogy mennyi ember van, de nem nagyon érdekelt. Ha észre is veszik, hogy eltűntem nehéz lesz megtalálni ennyi ember között. Sokat ittam, táncoltam, majd ismét ittam. Talán icipicit becsiccsentettem, de nem zavart. Egyszer csak észrevettem, hogy valaki merőn néz, odafordultam, bár nem kellet volna.  Megláttam Josht aki éppen felém indult. Hirtelen visszafordultam és elindultam az ellenkező irányba. Néha - néha elcsíptem egy-egy mondatfoszlányt.
- Nem menekülhet.... - mondta valaki.
- Nem juthat messzire.... - mondta másvalaki.
 A többire nem igazán figyeltem, mert valaminek teljes erőből nekivágódtam. Felnéztem, majd rájöttem, hogy egy sziklafalnak mentem neki. Megfordultam, de ekkor Josh már mögöttem állt. Nekinyomott a falnak és mélyen a szemembe nézett.
- Muszáj mindig elszöknöd? - érdeklődött, habár megállapításom szerint Ő sem volt már józan.
- Nem szöknék el, ha az lenne, amit én akarok - adtam rá választ.
- Nem engedem, hogy ez többet megtörténjen - közölte és láttam rajta, hogy vágy csillan a szemében.- Akarlak - mondta, amitől kissé megijedtem.
- Eresze el! Most azonnal- üvöltöttem vele, ám ekkor még jobban nekiszorított a falnak.
 Nem tudtam szabadulni. Egyre közelebb jött, majd végül megcsókolt. Harcoltam ellene, de Ő erősebbnek bizonyult. Gondoltam, ha már játék, akkor belemegyek, hisz holnap úgy sem fog rá emlékezni. Egyre mélyítette a csókot, míg végül rossz helyre nem tévedt a keze. Óvatosan csúsztatta a kezét a fölsőm alá, ám érintése áramütésként ért.
 Gyorsan fordítottam a helyzetemen, így már ő volt a falnak háttal. Sikerült észrevétlenül lefejtenem a kezét magamról és futni kezdte a csillogó vízesés felé. Behúzódtam a tövébe, ám ekkor egy kéz ért a vállamhoz. Azonnal megfordultam és sikítani próbáltam, de valaki betapasztotta a szám. Kijjebb jött és most már láttam, hogy Aaron az.
- Nyugi, nem történt semmi - mondta halkan. - Hogy találtál rám?
- Mi van? -kérdeztem értetlenül. - Te mit keresel itt?
- Én pihenni próbálok, de te...elszöktél. Igaz?- érdeklődött, mire bólintottam. - Akkor most szépen visszajössz velem.
- Nem, kizárt -adtam a választ, de megragadta a karom és a elkezdett elrángatni a vízeséstől.
 Visszakísért a szobámba és közölte, hogy legközelebb nem lesz ilyen aranyos. Hát nem egós egy kicsit? - kérdeztem magamtól. Éjjel szinte semmit sem aludtam, így az alvást áttettem nappalra. Néha bejött egy-egy ember megnézni, hogy nincs-e semmi bajom, de ezen kívül békén hagytak.

Eközben Alexa és Alyson közelében:
Alexa szemszöge:
Már hetek óta nem tudunk Jázminról semmit. Ezidő alatt Alysonnal is beszéltem, aki ki volt akadva, hogy eltűntünk. Sajnos Írországba nem ment, ezért mindenki Londonba repült. Damon tiszta ideg, amit meg is értek, hisz szerelmes belé. A szállodába tapintható volt a feszültség. Egyik este leültünk beszélgetni a srácokkal.
- Nyugi előkerül - próbálta nyugtatni Damont, nem sok sikerrel.
- És ha valami baja esett, akkor mi van? - aggodalmaskodott.
- Nagylány és tud magára vigyázni - bizonygattam. - Különben, ha baja lenne biztos szólt volna - mondtam és biztatóan rámosolyogta. Bár én sem hittem benne, de legalább legyen valaki optimista.
 Próbáltuk telefonon elérni, GPS koordinátákkal bemérni, de nem sikerült. Lilly és én is érezzük, hogy semmi baja, de bizonyítani nem tudjuk. Alysonék minden pillanatban a mobiljukat lesik, mindhiába.

Jázmin szemszöge:
 - Ideje lenne felkelned - jött be ezzel a mondattal Josh.
- Nem akarok felkelni - hisztiztem.
- Kérlek, ez nem megoldás és enned is kéne valamit - kötötte az ebet a karóhoz. - Kérlek szépen!!
- Jó, de csak azért, mert éhes vagyok - jelentettem ki. - Az mi? - kérdeztem, miközben a kezében lévő bögrére mutattam.
- Ezt neked hoztam. Káva van benne - mondta vidáman, mire kis mosoly kúszott az
arcomra.
- Amúgy mi a mai program? - kérdeztem.
- Gondoltam elviszlek egy kicsit kirándulni -mondta sejtelmes mosollyal.
 Miután kiment megreggeliztem, átöltöztem és megvártam míg visszajön. Sokat nem kellet várnom, de nem egyedül jött értem. Aaron, Kevin és David is közölte, hogy velünk jönnek, ha tetszik, ha nem.

 Már órák óta sétáltunk az erdőben, amikor egy szakadékhoz értünk. Ugyan volt rajta egy függőhíd, de nem épp bizalomgerjesztően nézett ki. A fiúk mentek előre, Josh lett volna közülük az utolsó, majd én, de látta rajtam, hogy tétovázok.
- Gyere, nem lesz semmi baj - mondta.
- Én itt át nem megyek. Mi lesz ha leszakad vagy tudom is én? - aggodalmaskodtam.
- Nyugi! Fogjam a kezed, hogy ne félj? - kérdezte, mire alig észrevehetően bólintottam.
 Nyújtotta a kezét, amit óvatosan meg is fogtam, majd átmentünk. Még sétáltunk egy darabig, majd megálltak és közölték, hogy csukjam be a szemem. Vonakodva ugyan, de belementem. Kis idő múlva kijelentették, hogy kinyithatom. A látvány amit akkor láttam egyből magával ragadott. Egy sziklaperemen álltunk és ameddig  a szem ellátott csak az óceán kéklő felszínét láttam. Gyönyörű volt. Megfordultam, és 4 pár kíváncsi szempárral találtam szembe magam.
- Tetszik? - kérdezte Josh.
- Igen, meseszép - adtam meg a válasz és a nyakába borultam. Éreztem ahogy a szíve gyorsabban kezd dobogni, de nem értettem miért.
- Örülünk, hogy tetszik - mondta Aaron - Azért engem is megölelhetsz nyugodtam.
- Oké - majd őt is és a többieket is megöleltem.
 Nem tudom mennyi idő telhetett el, de visszaindultunk. Még épp naplemente előtt értünk a kastélyhoz, így még láttam, hogy milyen is valójában. Szép volt, de számomra inkább börtön. Miután ismét az épületben voltunk, elvittek vacsorázni, majd visszakísértek a szobámba. Elköszöntem, majd bementem. Letusoltam, felvettem a pizsim, majd bebújtam az ágyba. Bekapcsoltam a TV-t, de gondolkozni kezdtem, mivel nem kötött le az épp aktuális műsor. Örültem, hogy elvittek, e szomorú is volta, hisz így már éreztem, hogy olyan vagyok, mit egy kalitkába zárt madár.





Ui.: Kaptam egy újabb díjat, és ha nem gond akkor csak a kérdésekre válaszolok, illetve kiírom kiknek küldöm.
1, Tudnál élni gép és telefon nélkül?- telefon nélkül semmiképp, de gép nélkül egy ideig meglennék, de aztán..
2,  Ha lenne időutazás , hova mennél ? - Vissza a reneszánszba és onnan tovább
3, Ha lehetne kijavítanád a múltad egy részét? - nem biztos, de lehet
4, Twitter vagy Facebook ? - Mindkettő van, tehát mindegy
5, Mit szeretsz a blogokban? - azt, hogy változatosak és nem majmoltak
6, Melyik ékszer, tárgy áll hozzád a legközelebb? Miért?- angyalos levélnehezék, mert olyankor úgy érzem vigyáznak rám; és az LB nyakláncom, mert azt egy barátnőmtől kaptam, akivel nagyon jóban vagyunk
7, Ki áll hozzád a legközelebb? - a családom, és a legjobb barátnőm
8, Álompasi? - van, de ha nem gond nem részletezem
9, körömlak vagy műköröm? - körömlakk, mert azt én csinálom :)
10,  Milyen háziállatot szeretnél? - alaszkai huskyt
11, Ha lehetne melyik könyv szerelőével cserélnél helyet?  Miért? - angyalsorsból a főszereplő, mert szerintem izgi lehet, ha segíthetsz másoknak, még akkor is ha ez néha nagyon nehéz

 

2013. február 3., vasárnap

17. fejezet

 Sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam a kövit, de összecsaptak a fejem felett a hullámok. Azért
 remélem tetszeni fog és örülnék, ha komikat is kapnék vagy legalább itt hagyná annak a jelét, hogy elolvasta a rész. 
A történetről annyit, hogy ez amolyan epizódszerű lett, de azért olvasható, tehát jó olvasást és komikat illetve más véleményt:)

Mi történhetett velem? Mit akarnak tőlem? Hol vagyok és ki hozatott ide?- újra és újra csak ezek a gondolatok keringtek a fejem körül. Nem tudom mióta vagyok itt, miért vagyok itt. Napok, talán hetek telhettek el, mióta elfogtak, de nem tudom pontosan megállapítani mivel a szemem be van kötve valami sötét anyaggal. Időnként bejön egy fiú, majd egy hang alapján idősebb férfi.
- Nézz rá fiam! Soha nem gondoltam, hogy olyan lesz mint az anyja- mondja meghatottam a férfi.
- Apám, nem lenne jobb, ha végre látna is. Elég furcsa így látni- panaszkodik a fiú.
- Ne tévesszen meg az angyali külső- jelenti ki, majd valószínüleg távozik.
 Nem érzek mát, csak dühöt, félelmet és némi kíváncsiságot. Már épp kezdek beletörődni, hogy egyedül maradtam ismét, de meghallom valaki halk szuszogását. Hallom, ahogy nagy léptekkel közelebb jön, majd érzem, hogy óvatosan megérinti a szövetet. Félrehúzza. Nem láttam egyből, mert a szememnek újra hozzá kell szoknia a fényhez.
- Jól vagy?- kérdezi- A nevem Joshua Andrew Delon.
Joshua Andrew Delon
- Nem ismerlek és örülnék, ha kimásznál a képemből- közlöm, talán kissé hűvösen.
- Én nem beszélnék így a helyedben- mondta.
Próbáltam felállni és megütni az arroganciája miatt, de valami nem engedte. Ekkor nézek végig magamon először, és megakar a szemem egy apró bilincsen. Próbálom kiszabadítani a kezem, de hiába, mert az sokkal erősebb.
- Én nem tennék a helyedben semmi meggondolatlan mozdulatot, hacsak nem szándékozol elvérezni- közölte olyan rideg hangon, hogy az már szinte fájt.
- Mit akarsz tőlem?-kérdeztem TŐLE.
- Még semmit, csak tegyél mindent úgy, ahogy azt mondják neked- mondja kicsit gyengédebb hangon, majd a csuklómhoz nyúl és leszedi a bilincseket.
 Amint figyelme elkalandozik, egyből felállok és elindulok az ajtó felé, de elkapja a karom. Erősen tartja és egyből visszaránt maga elé. Fáj, de nem hagyom, hogy lássa így nem nézek rá.
- Ezt meg ne próbáld még egyszer- kezd fenyegetőzni- különben, mit gondoltál? Azt hitted hagyom, hogy elszökjön a foglyom, mert akkor nagyot tévedtél Hercegnő.
 Lefagyok. Mégis mit tud az rólam?
- Eressz el te bunkó - mondom lehajtott fejjel. - Mit tudsz te rólam vagy akár az életemről? - kérdezem ingerülten.
- Te nem emlékszel rám?- kérdezett vissza meglepetten.
- Nem illik kérdésre kérdéssel felelni. Miért kéne?
- Mindegy! Jázmin Alexia Song vagy, 16 éves és hercegnő. Eddig oké, nem?- kérdez, mire bólintok.- A szüleid meghaltak úgy 14 éve, a nagybátyád nevel és viszonylag rövid ideig maradtatok bárhol is...- mondta.
- Igen, de ezeket netről is tudhatja bárki- válaszoltam még mindig dühösen.
- Igen, de azt senki nem tudja, hogy a szüleidet megölték- mondta, majd kis szünet után folytatta.- Én tudom, hogy mi történt akkor éjjel.
- Hazudsz, mint mindenki más. Nem tudom ki vagy, de nem fogok olyasvalakinek hinni aki elrabolt- közöltem vele. Ezután éreztem ahogy könnyeim utat törnek maguknak, ezért elfordultam. Tudom nem szégyen sírni, de nem szeretem ha látják.
- Miért pont netről, hisz ismerlek születésed óta és te is engem- mondta, majd engem megkerülve elhagyta a termet.
 Egyedül maradtam, mint a szüleim halála után. Sírtam és sírtam, mert fájt, hogy talán igaza lehet. Nem tudom hova tenni őt és ez nagyon zavart. Talán el kellett volna hinnem neki amit mond, de nem ment. Egy idő után éreztem, hogy a fejemet szétmarcangolja a fájdalom, majd pár perccel később mindent elnyel egy sötét buborék.
 Mikor újra magamhoz tértem teljesen máshol voltam, mint eddig. A fehér, üres szobát felváltotta egy ízlésesen berendezett helység.  Óvatosan kikeltem az ágyból és hangtalanul a hatalmas ablakhoz siettem. Kinyitottam, majd kiléptem az erkélyre. Meglepően melegen sütött a nap, ahhoz képest, hogy még (számításaim szerint) tél volt. Hallottam, amikor több ember is belép a szobába, így gyorsan elbújtam az egyik fal tövébe.
- Hol a lány Aaron? Azt mondtad nincs elég ereje, ahhoz, hogy el tudjon menekülni- halottam meg Josh dühös hangon - Nem lennék a helyedben haver.
- Hahaha,.. én csak elláttam a sérüléseit, nem az én dolgom volt a Hercegnőre vigyázni- magyarázza valaki.
- Hé ahelyett, hogy egymást marjuk, inkább meg kéne keresni- javasolta másvalaki.
 Közelebb hajoltam az ablakhoz, hogy jobban lássam illetve halljam miről beszélnek, de az egyik kiszúrt.
- Nézzétek- mutat felém- ott van a mi kis drágánk- és ezzel sikerült buzis benyomást keltenie bennem.
 Joshua gyorsan átszelte a köztünk lévő távolságot, de mivel az erkélyen nem nagyon tudtam elfutni, így inkább meg sem mozdultam. Ahogy mellém ért, küldött egy elismerő bólintást és berángatott a többi emberhez. Mindenki úgy bámult rám, mintha nem láttak volna fehér embert.
- Kik vagytok és mit bámultok annyira?-bukott ki belőlem kis idő múltán egy értelmes kérdés.
- Ne haragudj, bemutatom őket. Az aki épp duzzog az Aaron, a barna hajú srác David és mellette pedig Kevin- mutatott az említettek felé.
- Szia!- köszönt Aaron.- Hát ilyen nincs vagyis van csak na... nem gondoltam, hogy ilyen vagy.
- Milyen?- kérdeztem rá.
- Hát gyönyörű és nem mondták, hogy szokásod eltűnni- magyarázta Josh. A fiúk beleegyezően bólogattak és kis idő múlva távoztak, ezzel egyedül hagyva Joshsal. Időközben behozott valaki, valamit, de nem figyeltem és nem is nagyon érdekelt mi az.
- Apám meghívott, hogy egyél velünk és ezt küldi neked. Ebben kell megjelenned- nyújtotta át a sifon ruhát.
- Én ezt fel nem veszem, se most , se semmikor-közöltem vele őszintén és ridegen.
- Ezt egyből gondoltam, így ezt választottam helyette- mondta komoran, ám érezni lehetett a hangján, hogy mosolyog. Átnyújtott egy dobozszerűséget, majd kibontottam és amit benne találtam az már inkább megnyerte a tetszésem, mint az előző.
- Ez már sokkal jobb, mint az a borzadály- intettem a fejemmel a másik felé.
- Ennek örülök, de akkor öltözz, mert a király nem szeret várakozni- mondta.
- Aha.. szóval kimennél, míg átöltözök vagy ha nem akkor legalább fordulj el- mondtam kicsit sem kedvesen.
- Ja, persze- pirult el, majd távozott. Gyorsan felvettem a ruhát és a hozzá kapott magassarkút, megnéztem a tükörképemet és késznek nyilvánítottam magam. Kopogtak az ajtón, majd benyitottak és hallani véltem, hogy "valami nagyot koppant". Megfordultam és Vele találtam szemben magam.
- Na milyen?- kérdeztem félénken.
- Csodás- mondta, majd kivezetett a szobámból és elindultunk valamerre.
 Miközben haladtunk a lehetséges kijáratot kerestem, de sehol sem leltem. Ez idő alatt elértünk egy olyan ajtóhoz ahonnan, számomra ismeretlen zajok szűrődtek ki. Kitárta az ajtót és beléptünk a terembe, ahol miután megláttak minket egyből csend lett. Egy idősebb férfi felállt és szólásra nyitotta száját.
- Üdvözöllek köreinkben, Hercegnő!- üdvözöl olyan negédesen, hogy kavarogni kezdett a gyomrom.- Látom nem azt a ruhát vetted fel amit küldtem, de sebaj. Kérlek ülj ide mellém- invitált, miközben a mellette szabadon lévő helyre mutatott.
William Charles Delon
- Engedd meg, hogy bemutatkozzak. A nevem William Charles Delon- mondta némi örömmel a hangjában.
- Jázmin Alexia Song - mondtam, habár a hátam közepére se kívántam a fazont.
- Tudom kedvesem, tudom. Pont olyan vagy, mint anyád volt ennyi idős korában- mondta boldogan.
- Nem is ismer, és én se magát- vágtam egyből a fejéhez, de nem hatotta meg kirohanásom.
- Ó, dehogy nem, de nem ezért vagyunk itt, hanem hogy együnk- mondta lelkesen, majd intett a komornyiknak és elkezdték behozni az ebédet.
 Egész idő alatt azon agyaltam, hogy honnan ismerhette a szüleim és én mégis mit keresek itt. Néha mikor kérdeztek válaszoltam, de nem igen figyeltem oda semmire. Ebéd után Josh visszakísért a szobámba és beszélgetni vagy inkább faggatni kezdtem.
- Miért vagyok itt és mit akartok tőlem?- vontam kérdőre.
- Azt nem tudom, hogy miért, de apám szeretne megismerni és én is- mondta komolyan.
- Csak hogy tudd, én nem akarok itt lenni és ha kell akkor teszek is ellene- közöltem vele halál komolyan.
- Én nem szeretném ha elmennél- mondta, majd egyre közelebb jött, és pár centire tőlem megállt mialatt mélyen a szemembe nézett.- Örülnék, ha nem próbálnál megszökni és hercegnő módjára viselkednél.
- Nem vagy az apám, hogy megmond mit és hogyan csináljak. Azt teszem ami nekem tetszik és ennek megfelelően fogok viselkedni- szinte ordítottam vele, de nem érdekelte. Mond mégis vagy nekem?
- Miért kell neked folyton kérdezned?- kérdezte ingerülten, amit egy hatalmas pofonnal díjaztam, majd sarkon fordultam és ki mentem az erkélyre. Még hallottam, ahogy távozik, de nem érdekelt.

2013. február 2., szombat

3.díj

Kaptam egy újabb díjat

 Szabályok:
  • Írj magadról 11 dolgot
  • Válaszolj 11 kérdésre
  • Tegyél fel 11 kérdést
  • Küld tovább 11 embernek

 11 dolog magamról:
  1. 16 vagyok
  2. ez az első mások számára is olvasható blogom
  3. szeretek rajzolni
  4. álmom eljutni Londonba és Párizsba
  5. németet és angolt tanulok suli időben
  6. általában őszinte vagyok
  7. szeretem a vöröset és árnyalatait
  8. sokat olvasok
  9. nem látom értelmét annak, hogy izguljak bármi miatt is 
  10. akiket a barátaimnak tartok azokért harcolni fogok
  11. nem szeretem, ha átvernek
Válaszolj 11 kérdésre:
  1. Van olyan személy az életedben, akiért bármit megtennél?-igen, a legjobb barátnőm
  2. Mi a kedvenc könyved címe?- Angyalsors trilógia, Benina könyvek és még sorolhatnám
  3. Ki a kedvenc színészed és színésznőd?-Színész: Josh Hutcherson;  Színésznő: Selena Gomez
  4. Kedvenc énekes?- Banda: 1D és Wanted;  Egyéni: Conor Maynard
  5. Kedvenc film?- Volt egyszer egy dal (Lucy Hale szereplésével)
  6. Szereted a horrort?-nem
  7. Sportolsz valamit?- régen táncoltam, most sajnos nincs rá időm :(
  8. Egy nap mennyit szoktál tanulni?- max fél,  3/4-órát
  9. Bántottak már meg úgy, hogy nem tudtad megbocsátani?- igen
  10. Sok blogot olvasol?- viszonylag sokat
  11. Volt már barátod /pasid/ ?- nem és nem is szeretnék egyenlőre:) 
 Tegyél fel 11 kérdést:
  1. Mióta blogolsz?
  2. Mi a kedvenc színed?
  3. Ki a példaképed (ha van)?
  4. Mi leszel ha nagy leszel?
  5. Van tesód?
  6. Van akire az életed rábíznád?
  7. Mi a kedvenc ételed?
  8. Mit nézel szívesen?
  9. Szoktál mások előtt sírni? (én ritkán) 
  10. Hol töltötted a legutóbbi szünetet?
  11. Ki lennél, ha mesehős lennél?:)
Küld tovább 11 valamennyi embernek:
  1. Ari:)
  2. F.  
  3.  
  4. Azy