18.fejezet

Remélem tetszeni fog mindenkinek és kommentárokat is kapok. Iszonyatosan örülnék nekik és nem baj ha rossz vagy jó mert akkor tudnál min változtassak. Lehetne egy hatalmas kérésem? szeretném, ha jeleznétek, hogy itt jártatok, ha nem gond.

A történetről annyit, hogy szerintem jó lett és olvasható, tehát várom a komikat és egyéb véleményeket :)

Josh szemszöge:

 - Miért kell folyton kérdezned? - kérdeztem kissé ingerülten, amit egy pofonnal jutalmazott, majd fogta magát és kiszáguldott az erkélyre.

 Nem értettem, a miértjét, így inkább kiviharoztam a szobából. Egyben azonban biztos lettem amikor kiléptem a szobájából. A srácok mindent hallottak. Érdeklődő tekintetük végett intettem, hogy kövessenek a szobámba. Miután mindannyian leültünk ahova tudtunk elkezdtek kérdezősködni.

- Na mi a baj? - kérdezte Aaron.

- Semmi, csak nagyon sokat kérdez - mondtam őszintén.

- Akkor mond meg neki, hogy nem mondasz semmit- kezdett bele Kevin. - Különben sem tartozol neki számadással.

- Tudom, de fáj, hogy semmit sem tud a múltjáról.

- Várj, te szereted ŐT - jelentette ki David.

- Nem, dehogy - kezdtem azonnal tiltakozni, de ezzel elástam magam. - Na jó, talán tetszik egy kicsit, de mit számít ez, ha nem viszonzott.

- Erre csak egy gyógymód van, haver - kezdte Kevin - Este lesz egy tengerparti buli és ott el tudod dönteni, mit is akarsz valójában.

- Oké, akkor este bulizni megyünk - egyeztem bele.

 Még beszélgettünk, majd lementünk lőni egy párat. Jól szórakoztam azon, amikor Aaron nem bírta a röhögéstől felhúzni az íjat. Alkonyatkor mindenki visszament a szobájába. Este 9 fele indultunk, de még előtte közölte néhány őrrel, hogy vigyázzanak, nehogy kiszökjön a szobájából.

 Mikor leértünk a partra a hangulat és az alkohol azonnal megcsapott. Valahogy eljutottunk a bárpultig és ittunk némi piát, majd az első szóba jöhető lányt lekaptam. Először nem tudta mi történt vele, majd mikor rájött készségesen viszonozott. Táncoltunk, majd idővel kerestem egy másik lány és vele is ugyanezt játszottam le. Egyszer csak megszólalt a mobilom, megnézte és egy SMS-t kaptam. Megnéztem:

A LÁNY ELSZÖKÖTT, VALÓSZÍNŰLEG A PARTON LESZ. 

Ezután megláttam ŐT, jeleztem a srácoknak és elindultunk felé.

Jázmin szemszöge:
 Miután elment még álltam egy ideig kint. Észrevettem, hogy valamit a parton, talán egy buli előkészületei lehettek. Egy idő után bementem, és TV-ni kezdtem. Megnéztem, hogy milyen magasan vagyunk és eldöntöttem, hogy ha szükséges le tudok mászni. Este 8-9 felé elkezdtem készülődni, átöltöztem(táska nélkül) és már indultam is az ajtó felé, amikor meghallottam, hogy valaki őröket állít a szobám elé. Gyorsan megfordultam és az erkély felé vettem az irány. Viszonylag hamar lemásztam a sziklafalon, majd a bulizó tömeg felé indultam.
 Meglepett, hogy mennyi ember van, de nem nagyon érdekelt. Ha észre is veszik, hogy eltűntem nehéz lesz megtalálni ennyi ember között. Sokat ittam, táncoltam, majd ismét ittam. Talán icipicit becsiccsentettem, de nem zavart. Egyszer csak észrevettem, hogy valaki merőn néz, odafordultam, bár nem kellet volna.  Megláttam Josht aki éppen felém indult. Hirtelen visszafordultam és elindultam az ellenkező irányba. Néha - néha elcsíptem egy-egy mondatfoszlányt.
- Nem menekülhet.... - mondta valaki.
- Nem juthat messzire.... - mondta másvalaki.
 A többire nem igazán figyeltem, mert valaminek teljes erőből nekivágódtam. Felnéztem, majd rájöttem, hogy egy sziklafalnak mentem neki. Megfordultam, de ekkor Josh már mögöttem állt. Nekinyomott a falnak és mélyen a szemembe nézett.
- Muszáj mindig elszöknöd? - érdeklődött, habár megállapításom szerint Ő sem volt már józan.
- Nem szöknék el, ha az lenne, amit én akarok - adtam rá választ.
- Nem engedem, hogy ez többet megtörténjen - közölte és láttam rajta, hogy vágy csillan a szemében.- Akarlak - mondta, amitől kissé megijedtem.
- Eresze el! Most azonnal- üvöltöttem vele, ám ekkor még jobban nekiszorított a falnak.
 Nem tudtam szabadulni. Egyre közelebb jött, majd végül megcsókolt. Harcoltam ellene, de Ő erősebbnek bizonyult. Gondoltam, ha már játék, akkor belemegyek, hisz holnap úgy sem fog rá emlékezni. Egyre mélyítette a csókot, míg végül rossz helyre nem tévedt a keze. Óvatosan csúsztatta a kezét a fölsőm alá, ám érintése áramütésként ért.
 Gyorsan fordítottam a helyzetemen, így már ő volt a falnak háttal. Sikerült észrevétlenül lefejtenem a kezét magamról és futni kezdte a csillogó vízesés felé. Behúzódtam a tövébe, ám ekkor egy kéz ért a vállamhoz. Azonnal megfordultam és sikítani próbáltam, de valaki betapasztotta a szám. Kijjebb jött és most már láttam, hogy Aaron az.
- Nyugi, nem történt semmi - mondta halkan. - Hogy találtál rám?
- Mi van? -kérdeztem értetlenül. - Te mit keresel itt?
- Én pihenni próbálok, de te...elszöktél. Igaz?- érdeklődött, mire bólintottam. - Akkor most szépen visszajössz velem.
- Nem, kizárt -adtam a választ, de megragadta a karom és a elkezdett elrángatni a vízeséstől.
 Visszakísért a szobámba és közölte, hogy legközelebb nem lesz ilyen aranyos. Hát nem egós egy kicsit? - kérdeztem magamtól. Éjjel szinte semmit sem aludtam, így az alvást áttettem nappalra. Néha bejött egy-egy ember megnézni, hogy nincs-e semmi bajom, de ezen kívül békén hagytak.

Eközben Alexa és Alyson közelében:
Alexa szemszöge:
Már hetek óta nem tudunk Jázminról semmit. Ezidő alatt Alysonnal is beszéltem, aki ki volt akadva, hogy eltűntünk. Sajnos Írországba nem ment, ezért mindenki Londonba repült. Damon tiszta ideg, amit meg is értek, hisz szerelmes belé. A szállodába tapintható volt a feszültség. Egyik este leültünk beszélgetni a srácokkal.
- Nyugi előkerül - próbálta nyugtatni Damont, nem sok sikerrel.
- És ha valami baja esett, akkor mi van? - aggodalmaskodott.
- Nagylány és tud magára vigyázni - bizonygattam. - Különben, ha baja lenne biztos szólt volna - mondtam és biztatóan rámosolyogta. Bár én sem hittem benne, de legalább legyen valaki optimista.
 Próbáltuk telefonon elérni, GPS koordinátákkal bemérni, de nem sikerült. Lilly és én is érezzük, hogy semmi baja, de bizonyítani nem tudjuk. Alysonék minden pillanatban a mobiljukat lesik, mindhiába.

Jázmin szemszöge:
 - Ideje lenne felkelned - jött be ezzel a mondattal Josh.
- Nem akarok felkelni - hisztiztem.
- Kérlek, ez nem megoldás és enned is kéne valamit - kötötte az ebet a karóhoz. - Kérlek szépen!!
- Jó, de csak azért, mert éhes vagyok - jelentettem ki. - Az mi? - kérdeztem, miközben a kezében lévő bögrére mutattam.
- Ezt neked hoztam. Káva van benne - mondta vidáman, mire kis mosoly kúszott az
arcomra.
- Amúgy mi a mai program? - kérdeztem.
- Gondoltam elviszlek egy kicsit kirándulni -mondta sejtelmes mosollyal.
 Miután kiment megreggeliztem, átöltöztem és megvártam míg visszajön. Sokat nem kellet várnom, de nem egyedül jött értem. Aaron, Kevin és David is közölte, hogy velünk jönnek, ha tetszik, ha nem.

 Már órák óta sétáltunk az erdőben, amikor egy szakadékhoz értünk. Ugyan volt rajta egy függőhíd, de nem épp bizalomgerjesztően nézett ki. A fiúk mentek előre, Josh lett volna közülük az utolsó, majd én, de látta rajtam, hogy tétovázok.
- Gyere, nem lesz semmi baj - mondta.
- Én itt át nem megyek. Mi lesz ha leszakad vagy tudom is én? - aggodalmaskodtam.
- Nyugi! Fogjam a kezed, hogy ne félj? - kérdezte, mire alig észrevehetően bólintottam.
 Nyújtotta a kezét, amit óvatosan meg is fogtam, majd átmentünk. Még sétáltunk egy darabig, majd megálltak és közölték, hogy csukjam be a szemem. Vonakodva ugyan, de belementem. Kis idő múlva kijelentették, hogy kinyithatom. A látvány amit akkor láttam egyből magával ragadott. Egy sziklaperemen álltunk és ameddig  a szem ellátott csak az óceán kéklő felszínét láttam. Gyönyörű volt. Megfordultam, és 4 pár kíváncsi szempárral találtam szembe magam.
- Tetszik? - kérdezte Josh.
- Igen, meseszép - adtam meg a válasz és a nyakába borultam. Éreztem ahogy a szíve gyorsabban kezd dobogni, de nem értettem miért.
- Örülünk, hogy tetszik - mondta Aaron - Azért engem is megölelhetsz nyugodtam.
- Oké - majd őt is és a többieket is megöleltem.

 Nem tudom mennyi idő telhetett el, de visszaindultunk. Még épp naplemente előtt értünk a kastélyhoz, így még láttam, hogy milyen is valójában. Szép volt, de számomra inkább börtön. Miután ismét az épületben voltunk, elvittek vacsorázni, majd visszakísértek a szobámba. Elköszöntem, majd bementem. Letusoltam, felvettem a pizsim, majd bebújtam az ágyba. Bekapcsoltam a TV-t, de gondolkozni kezdtem, mivel nem kötött le az épp aktuális műsor. Örültem, hogy elvittek, e szomorú is volta, hisz így már éreztem, hogy olyan vagyok, mit egy kalitkába zárt madár.





Ui.: Kaptam egy újabb díjat, és ha nem gond akkor csak a kérdésekre válaszolok, illetve kiírom kiknek küldöm.
1, Tudnál élni gép és telefon nélkül?- telefon nélkül semmiképp, de gép nélkül egy ideig meglennék, de aztán..
2,  Ha lenne időutazás , hova mennél ? - Vissza a reneszánszba és onnan tovább
3, Ha lehetne kijavítanád a múltad egy részét? - nem biztos, de lehet
4, Twitter vagy Facebook ? - Mindkettő van, tehát mindegy
5, Mit szeretsz a blogokban? - azt, hogy változatosak és nem majmoltak
6, Melyik ékszer, tárgy áll hozzád a legközelebb? Miért?- angyalos levélnehezék, mert olyankor úgy érzem vigyáznak rám; és az LB nyakláncom, mert azt egy barátnőmtől kaptam, akivel nagyon jóban vagyunk
7, Ki áll hozzád a legközelebb? - a családom, és a legjobb barátnőm
8, Álompasi? - van, de ha nem gond nem részletezem
9, körömlak vagy műköröm? - körömlakk, mert azt én csinálom :)
10,  Milyen háziállatot szeretnél? - alaszkai huskyt
11, Ha lehetne melyik könyv szerelőével cserélnél helyet?  Miért? - angyalsorsból a főszereplő, mert szerintem izgi lehet, ha segíthetsz másoknak, még akkor is ha ez néha nagyon nehéz