3. fejezet

 A délután folyamán elmentünk szétnézni a városban és vásárolni. Alexa mindenáron egy piros turistabuszra akart felülni, ezért kibéreltünk egyet és felszálltunk rá. Rengeteg képet csináltunk és sokat hülyültünk, aminek az lett a következménye, hogy folyton minket bámulta.

 Miután meguntuk a városnézést beültünk a Starsbuckba egy kakaó-kávé párosra, amiről képet is csináltunk. Alexa és Lin egy-egy habos kakaót ivott, Alyson, Kimmel és Maryonnel egyetemben egy erős fekete kávéban egyeztek meg míg én egy tejeskávét rendeltem. Ezután elmentünk vásárolni, ahol mindenki vett magának valamit (pl.: cipő, ruha, nadrág, póló, stb.). Bár már későre járt elmentünk a Hyde Parkba, ahol Kim unszolására elkezdtünk énekelni szép kis tömeget magunk köré toborozva. Már este 8 volt mire sikerült a London Eyehoz eljutnunk. Elképesztően sokan voltak akik meg akarták nézni a kivilágított Londont. Lassan mi is sorra kerültünk, csakhogy túl sok kíváncsi szempárral találtuk szembe magunk. Hiába próbáltuk leplezi magunk nem jártunk sikerrel, mert így is ránk ismertek. Ekkor,- mintha megmentésünkre sietett volna- megérkezett az óriáskerék következő kabinja, mire nagyon gyorsan szálltunk be, de valaki meglökött, minek következtében elvesztettem az egyensúlyom.

 Éreztem, ahogy a fülke alja egyre közelebb kerül hozzám, amikor valaki elkapott és olyan erősen tartott, mintha attól félne, ha elenged azon nyomban elesek. Féltem felnézni. Vajon miért nem enged már el? Miért érzem magam biztonságban az idegen karjaiban?- kérdeztem magam, ám ekkor valakinek az aggódó hangja rántott vissza a valóságba.

- Jól vagy? Nem esett bajod?- kérdezte nem tudom hányadjára.- Annyira sajnálom- mondta szomorúan.

- Nem, nincs semmi bajom. Minden rendben és köszönöm, hogy elkaptál- válaszoltam anélkül, hogy a szemébe néztem volna. Gondolom őt ez nagyon zavarhatta, mert hirtelen az állam alá nyúlt és megemelte a fejem, így kénytelen voltam a szemébe nézni.

- Tényleg? Olyan sápadtnak tűnsz!- mondta még mielőtt elengedett volna.
- Igen, tényleg- válaszoltam még mindig a szemébe nézve.- Ha nem vagyok túl indiszkrét te ki vagy?- kérdeztem kíváncsian.
- Ah, bocsánat. Még be sem mutatkoztam... Damon Hell vagyok. És te?- kérdezte érdeklődve.
- Jázmin Alexia Song her.... vagyok- válaszoltam sikeresen elharapva azt, hogy hercegnő vagyok.
- Mi volt ez a felhajtás körülöttetek az előbb?- kérdezte egy szőke hajú és kék szemű srác.
- Semmi, csak felismertek minket pontosabban Jázmint. Azt még nem tudjuk, hogy hogyan történhetett, de már dolgozunk rajta- válaszolt Kim és a többiekkel elkezdték a telefonjukat bújni.
- Mért kik vagytok?- érdeklődött Damon.
- Én Alexa vagyok a vörös hajú lány Kim, az egyik barna hajú lány Alyson a másik pedig Maryon és Jázmin meg már bemutatkozott- válaszolt Alexa készségesen- Hát ez csodálatos kép. Annyira gyönyörű vagy rajta Jáz- lelkendezett és közben odajött hozzánk megmutatni a képet.
- Nem is vagyok szép- mondtam grimaszolva.- Akkor el lehet tüntetni a képet egyszer és mindenkorra?- kérdeztem Alysont.- Persze- válaszolta.
- Szerintem is nagyon gyönyörű vagy mind a képen mind élőben- mondta Damon-
- Köszönöm, de nem igaz. Ti még be sem mutatkoztatok nekünk!-  mondtam kicsit elpirulva.
- Ne haragudjatok. A szőke srác Dimitri, mellette William. A kabin másik végében Eric tőlem balra pedig Alex- mutatta be sorba a fiúkat akik egy biccentéssel vagy egy "sziával" köszöntek nekünk.
 Még beszélgettünk egy ideig a fülkében miközben 2-szorra is körbe ért, majd kiszálltunk és elindultunk immár a srácokkal együtt a városközpont felé. Sokat megtudtunk róluk és ők is rólunk- de azért mélyen elhallgattuk azt a picike infó, hogy hercegnő vagyok. Időközben beértünk a központba, ahol elbúcsúztunk tőlük és a szálloda felé vettünk az irányt. Ekkor hirtelen valaki utánam szólt és szorosan magához ölelt. Meglepődve fordultam meg
- Jázmin... kérlek.. várj- pihegte Damon- kérdezni szeretnék valamit.