16.fejezet

Remélem, mindenkinek tetszeni fog az új rész!
A történetről annyit, hogy van benne meglepi meg fény derül néhány dologra.

Jó olvasást kívánok hozzá:)

Jázmin szemszöge:
 Rémálom és rémálom között nincs sok különbség, mégis éjjel éreztem, hogy ez más, mint az eddigiek voltak. Nem értettem mi történhetett AKKOR éjjel a családommal, de egyben biztos voltam: Nem balesetben haltak meg. És kié az a hang?- gondolkodtam el ezen, miközben átöltöztem, majd lementem a többiekhez "reggelizni".
- Sziasztok!- köszöntem vidáman.
- Szia! milyen volt  az éjszaka?- kérdezte Will felhúzott szemöldökkel.
- Nem tudom. Rémálmaim voltak, de összességében tudtam valamennyit aludni- válaszoltam, majd Damon felé fordulva kérdeztem- Te tudtál aludni?
- Igen, csak aggaszt, hogy mi bánthatott álmodban- mondta aggodalmasan.
- Semmi csak egy rossz álom volt- mondtam komoran- Alexa beszélhetnénk?
- Igen, de nem kéne enned valamit- jött a válasz, mire bólintottam.
 Tettem egy tálba müzlit, öntöttem rá tejet és magammal vittem a szobába. Alexa nem szólt semmit, de jött utánam. Miután felértünk megettem a reggelim és beszélgetni kezdtünk.
- Szerinted mit jelenthet az, hogy "nem sokára mindenre fény derül"?- kérdeztem.
- Nem tudom, de hol hallottad?
- Álmomban ez hajtogatja valaki, de nem tudom azt se hogy mit jelen és azt se hogy ki mondhatja- mondtam őszintén.- Amúgy tegnap megtaláltam a láncom, amikor kutattam a zenedoboz után. Még a 2. születésnapomra kaptam apáéktól.
- Szép, de mi köze ennek az álmaidhoz?
- Nem tudom, de menjünk vissza a fiúkhoz, Oké?- kérdeztem, mire bólintott.
 Drága barátnő már levitte az ajándékokat és a fa alá tette őket. Nagyon örültem neki, hogy nem került szóba többé az éjszaka, mert nem tudtam volna válaszolni. Átadtuk az ajándékokat: a fiúk pólót, órát és hasonlókat kaptak, míg mi plüss macit, ékszert és órát.
- Jázmin beszélhetnénk?- kérdezte Damon.
- Persze, mondd.
- Négyszemközt, ha lehet- kérte, bólintottam, majd kimentünk az erkélyre.- Ezt neked szeretném adni- nyújtott felém egy kisebb dobozt. Elvettem,de nem mertem kinyitni.- Nyugodtan nyisd ki, nem bomba van benne.- biztatott. Kinyitottam és megláttam benne az eddig látott legszebb nyakláncot.
- Ezt nem fogadhatom el- mondtam.
- Dehogynem! Ezt még anyámtól kaptam a halála előtt és azt kérte annak adjam akit teljes szívemből szeretek és én neked szeretném adni- mondta végig a szemembe nézve. Nem tudtam mit mondani, de Ő közeledni kezdett és végül megcsókolt. Ez más volt, ebben benne volt minden érzése, minden amit nem tudott szavakba önteni. Levegőhiány miatt váltunk szét és várakozásteljesen nézett a szemembe.
- Én is szeretlek, de nem hiszem, hogy működne- mondtam szomorúan.
- De működe, mivel nem sokban különbözünk. Te hercegnő vagy én pedig...-kezdte, de én félbeszakítottam.
- Honnan tudod vagyis veszed?- kezdtem faggatni.
- Megérzés, én herceg vagyok és mint mondtam nem különbözünk sokban-fejezte be, nekem meg az állam a havat ütötte meglepetésembe.
- Te hazudtál nekem- jelentettem ki kissé dühösen.
- Te sem mondtad meg ki vagy- közölte.
- Mert szerettem volna, ha úgy kezelnek, mint egy átlagos lányt, akinek se rangja se hatalma nincs- fakadtam ki.
- Megértelek. Lenne kedved sétálni?- kérdezte.
- Igen, megkérdezzük a többieket is ?- válaszoltam.

 Bementünk, megkérdeztük őket és a válasz hatalmas igen lett. Csináltunk szendvicseket és forró teát, amit termoszokba öntöttünk, majd bepakoltuk a táskákba, felvettük a kabátokat és már indultunk is. Nekivágtunk a hegynek, szerencsénk volt mivel még nem kezdett el havazni, így minden út járható volt. Hógolyóztunk, aminek a vége az lett, hogy szerencsésen felborítottam valakit, majd rendesen meg is lett fürdetve. Mikor megláttam ki az gyorsan Dimitri mögé bújtam nehogy észrevegyen, de nem jártam sikerrel.
- Jázmin, gyere csak ide! nem akarlak bántani- mondta gonosz vigyorral a képén.
- Én aztán nem megyek innen sehova. Ugye nem árulsz el?- kérdeztem Dimitrit.
- Nem semmiképp- jött a válasz, majd beszélgetni kezdtünk.
 Damon ugyan nem adta fel a bosszúhadjáratát, de Eric valamiért előre hívta, így hátul maradtam Dimitrivel. Egyszer csak megbotlottam valamiben és elvágódtam, majd csúszni kezdtem, de megragadtam Dimitri lábát.

Dimitri szemszöge:
 Miközben beszélgettünk, megcsúszhatott, mert hirtelen eltűnt a látóteremből. Pár másodperccel később éreztem egy erős rántást a lábamnál, majd én is eltanyáltam. Csúszni kezdtem lefele, és hallottam egy halk sikítást is, ami végül nagyon hamar abba maradt. Miután leértem, egy szakadék szerűségben találtam magam. Meghallottam egy halk sikítást, majd egy kisebb puffanást. Közelebb mentem, de a hó miatt nem tudtam mi vagy ki lehet.
- Hol vagyok?- jött egy ijedt kérdés, aminek a tulajdonosát egyből felismertem.
- Jázmin jól vagy? Szerintem egy szakadékba estünk, de arra látok egy kiutat- mutattam egy ösvényszerűség felé.
- Szerintem rendben vagyok, csak tele vagyok kisebb horzsolásokkal, meg sebekkel- válaszolta.
- Akkor induljunk arrafelé- mutattam ismét a "kijárat" felé és már indultunk is.
- Te rendben vagy?- kérdezte aggódva.
- Persze- vágtam rá.- Szerintem keressünk valami fedett helyet, mert nemsokára sötétedik és én még nem látok éjjel. Te igen?- kérdeztem .
- Nem de attól még hideg lesz. Gyűjtsünk fát és rakjunk tüzet- ajánlotta.
- Oké!
 Elkezdünk fát gyűjteni, majd találtunk egy barlangot ahol lepakoltunk. Tüzet raktunk és leültünk mellé, ekkor a barlang mélyéről egy cseppet sem bizalomgerjesztő hang tört elő.
- Ez mi volt?- kérdezte.
- Nem tudom, de bármi is az ne mutasd ki a félelmed- magyaráztam, de inkább közelebb jött.

Ezután kiballagott egy medvebocs, aki mit sem törődve velünk egyenesen a táskánkhoz cammogott. Gyorsan a csomagok után nyúltam, amit bundás barátunk nem igazán díjazott. Jázmin viszont kivett egy szendvicset a táskából és közelebb csalogatta vele a kis bestiát.
- Nem tedd, mi lesz ha bántani fog?- aggódtam érte, de Ő egy "nem lesz semmi gond" pillantással elhallgattatott. Megetette, majd simogatni kezdte.
- Látod nem fog bántani, amíg te se bántod!- magyarázta, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog.
- És, ha visszajön a mamája?
- Nem fog meghalt és egyedül van, akárcsak én- mondta szomorúan.
- Mi történt?- kérdeztem.
- Vele vagy velem- értetlenkedett.
- Veled- mondtam minden gondolkozás nélkül.
- Ha nem gond nem szeretnék erről beszélni- válaszolta, majd ennyivel lezártnak tekintette az ügyet.
 A meleg ellenére rettenetesen vacogott, ezért felajánlottam, hogy bújjon hozzám. Ő és a bocs is mellém jött, majd el is aludtak mind a ketten. Éjjel többször riadt fel és mondogatott valamit, de nem értettem mit. Miért nem veszi észre, hogy tetszik nekem? Mitől lehetnek rémálmai? Mi történhetett vele? Vajon megtalálnak minket?- ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
 Reggel arra ébredtem, hogy valami szőrös izé belemászik az arcomba, majd egy halk nevetésre lettem figyelmes. Rögtön tudtam ki az és reméltem, hogy jól szórakozik a kis medvével. Felkeltem, de nem vett észre, így hátulról megijesztettem. Halk sikítás és egy mély morgás lett a "jutalmam".
- Ez mire volt jó?- kérdezte.
- Semmire, csak nem tudtam, hogy ennyire ijedős vagy- mosolyogtam rajta.
- Éjjel hóvihar volt, ezért nem hiszem, hogy egyhamar megtalálnak minket- vázolta a helyzetet.- Megnézem van-e térerő, mert ha igen be tudom mérni a GPS koordinátánk és tudok üzenni Alexának.
- Oké, de addig ki vigyáz rá?- mutattam a macira.
- Nem hinném, hogy szeretnél vele kettesben maradni, tehát jön velem- közölte vidáman.
Kiment a barlang el és örömmel tudatta velem, hogy van térerő, és már hívott is segítséget. Azt mondta olyan 2-3 óra múlva érnek ide. Kerestünk még fát és újra beizzítottuk az egyetlen meleg forrást, a maci pedig befészkelte magát közénk. Meg tudtam érteni a rajongását iránta. Mindenkivel törődik, szeretetre méltó és ODA VAGYOK ÉRTE.
- Valami gond van? Olyan szomorúnak tűnsz- mondta.
- Nem nincs semmi baj, de valamit szeretnék elmondani- néztem mélyen a szemeibe- Én szeretlek!
- Én is te butus, olyan vagy számomra, mintha a tesóm lennél- válaszolta vidáman.
- Nem érted! Én SZERELMES vagyok beléd- közöltem vele, majd minden további nélkül megcsókoltam.
 Érezem, ahogy könny csorog végig az arcán. Elváltak ajkaink és könnyes szemével találtam magam szembe. Nem értettem miért ilyen, de válaszolt fel nem tett kérdésemre.
- Sajnálom, én.. nem tudok...én testvéremként tekintek rád.. és nem érzek többet ennél- mondta könnyes szemmel és a új kis kedvenccel együtt kiment a barlang biztonságos rejtekéből.
 Nem tudom mennyi idő telhetett el, de ránk találtak. Jázmin kinn csitította a srácokat a medve miatt, míg Alexa bejött megnézni. Nem mondott semmit, csak biztatóan elmosolyodott, majd maga után kirángatott a külvilágba. Hazafele követett minket Jack (így nevezte el a bocsot), és a többiekkel elkönyveltük, hogy ő már velünk fog élni. Soha nem gondoltam arra, hogy lehet egy medvebocs valaha is "házi kedvenc", de nekünk lett. Jázmin minden nap játszott vele.

Szilveszter napján / Damon szemszöge:
 Reggel mindenki izgatottan kelt fel, hisz ez volt 2012 utolsó napja. A lányok kijelentették, hogy bulizni akarnak, így eldöntöttük, hogy este bemegyünk Genfbe. Egész nap tomboltak és készültek estére. Olyan 6 körül már mindenki kész volt csak a lányok nem. Nem sokkal később lejött Alexa, utána Jázmin és valamin nagyon vitatkoztak, de nem értettem min.
- Értsd meg nem bírom ki egész este ebben a cipőben- mondta Jázmin, miközben az igen magassarkú cipőre mutatott.
- Ne nyavalyogj már annyit. Különben is nem szoktál te hordani ilyen cipőt?
- De, de nem akkor amikor tél és hideg van- jelentette ki
- Csajok ha nem indulunk most azonnal, oda sem fogunk érni-közölte Will és ezzel lezártnak tekintettük a "válságot".
 Útközben Alexa és Jázmin azt találgatta, hogy mi lehet Írországban, de egyikük sem akarta felhívni Philipet vagy A többi lány közül valakit. Mikor beértünk Genf belvárosába, leparkoltunk, majd bementünk a szórakozóhelyre. Rengetegen voltak és mindenki táncolt, vagy éppen részegre itta magát. Elfoglaltunk egy asztalt és mi is beszálltunk a táncoló tömegbe. Sokat ittunk, majd éjfél előtt elkezdett mindenki visszaszámolni. Új év első perceiben koccintottunk és ezután folytattuk tovább a bulizást.

Jázmin szemszöge
 Egy idő után éreztem, ahogy az alkohol a fejembe száll, így éjfél után inkább kimentem a friss levegőre. Hideg volt és havazott, de nem érdekelt, így elindultam felfedezni a környéket. Mindenhol tömeg volt és szórakoztak.
- Nem sokára mindenre fény derül- suttogta mellettem valaki, de nem mertem megfordulni.
- Ki vagy és mit akarsz tőlem?- kérdeztem kétségbeesetten.
 Nem válaszolt, de éreztem, hogy a reakciómra vár. Futni nem tudtam a magassarkú miatt, de azért meg tudom magam védeni, ezért orrbavágtam és elkezdtem rohanni (már amennyire a lábbeli engedte). Hallottam, ahogy kiáltott valakinek vagy valakiknek, de nem törődtem vele. A következő sarkon befordulva nekimentem valakinek, aki nekinyomott a falnak és valamit a számhoz tartott. Küzdeni már nem volt erőm, de nem hagytam elkábítani magam egykönnyen. Sajnos egy idő után kezdtem laposakat pislogni, de még meghallottam a hangját.
- Vigyétek minél előbb a szállásra. A többi az én dolgom- közölte ellentmondást nem tűrő hangnemben, majd onnantól se kép, se hang. Vajon mi történhetett velem? Ki a hang tulajdonosa és mit akarnak tőlem?-ezekkel a gondolatokkal küzdöttem, míg teljesen el nem vesztette az eszméletem.