10.fejezet

Remélem ez a fejezet tetszeni fog mindenkinek. :)

Damon szemszöge:

 Minden reggel levakarhatatlan mosollyal az arcomon ébredek fel, mert VELE álmodtam. Ez a reggel sem kezdődött másképpen. Miután felkeltem kimentem a konyhába, megreggeliztem, majd visszamentem a szobámba és átöltöztem. Mivel a többiek még javában aludtak, gondoltam felmegyek netre megnézni jött-e új üzenetem. Semmi. Akaratlanul is elgondolkodtam azon hogy milyen volt hétfőn, vele együtt táncolni  a jégen.

- Igen?- szólt bele félénken a telefonba.
- Szia! most értem az épület elé és nem tudom hol vagy..tok-mondtam.
- Akkor gyere be és a pultnál várlak. Szia!- meg se várta a válaszom, kinyomott. Siettem a bejárathoz, ám mikor beléptem elállt a szavam is. Olyan gyönyörű volt. Odamentem hozzá és megöleltem köszönésképpen, majd együtt mentünk az előcsarnokból a pályára, ahol már vártak rá.
- Örülök, hogy végre megtisztelsz minket a jelenléteddel- mondta Philip.
- Jól van na most már itt vagyok és ez a lényeg- mondta szúrós tekintettel.
- Remélem kezdhetünk mert még meg kell tanulnod az Angyalok táncát- közölte az edző. Mint később megtudtam Jacq-nak hívják .
- 1 perc és itt vagyok csak fel kell vennem a korim és már kezdhetjük is. Milyen Angyalok táncát?-kérdezte.
- Az egy páros szám, amihez természetesen partner is kell, csak az még nem tudom ki lesz, de az illetőnek veled együtt kell megtanulnia a kűrt.- mondta Jacq.
- Én vállalom a feladatot- Lilly
- Nem, sajnálom te még kicsi vagy egy ekkora feladatra. Ámbár a veletek jött fiatalember pont megfelelne partnerednek-mutatott rám Jacq- Lenne kedved Jázminnal korcsolyázni?- kérdezett
- De, miért is ne, egy próbát megér- válaszoltam.
- Akkor itt egy kori, ha felvetted kezdhetjük is-mondta és a kezembe nyomta a korcsolyát, amit azonnal fel is vettem és immár én is a jégen álltam vele szemben.

Hallottam az edző hangját, de csak őt néztem, ami fel is tűnt neki. Éreztem, ahogyan megremeg az érintésemtől és ez örömmel töltött el. Miután vége lett elmentünk ebédelni, majd elkísértük a táncórára. Míg átöltözött, addig a tanárával beszélgettünk és elmondása szerint nagyon jó táncos. Kis idő múlva Ő is megjelent és elkezdték az órát. Torinak igaza volt, mert tényleg eszméletlen jó. Estefelé végeztünk, így elköszöntek és hazamentek és én is.

 Gondolkozásomból drága barátom, Alex rántott vissza a valóságba.

- Most beszéltem Alexával és azt kérte, hogy a Regent Street-en találkozzunk-mondta.

- Oké, de mit nem mondtál még el?

- Ja igen, véletlennek kell tűnnie.

- Felőlem mehetünk-mondtam lelkesen és már vettem is a kabátom.

- Azt valahogy gondoltam-nevette.

 Kb. 15 perccel  később  a megadott helyen sétáltunk, mikor messziről kiszúrtuk őket a tömegből. Annyira furcsa, mert legszívesebben itt helyben letámadnám, de ha szembe kerülök vele elszáll minden bátorságom és csak sablonkérdéseket tudok feltenni neki. Álmélkodásomból arra eszméltem, hogy valaki eléggé dühösen osztja az észt. Mikor megláttam, hogy Jázmin van a földön azonnal segíteni próbáltam neki.

- Jól vagy Jázmin? Nem esett bajod,-érdeklődött Alexa.
- Jó vagyok csak nem szoktam hozzá, hogy nekem jönnek- mondta dühösen.- Egyébként ki volt az az eszement idióta aki fellökött?- kérdezte már kicsit viccesebbre fogva.
- Én- mondtam szomorú hangon- Nagyon sajnálom, nem vettelek észre. Szeretnélek kárpótólni valahogyan, ha lehet.
- Rendben van, akkor bejössz velem az összes üzletbe és segítesz ajándékot választani és vásárolni- mosolygott rám, mire csillogni kezdett a szeme.
- Ha nem gond mi is mennénk veletek- mondták a többiek egyszerre.
 Bólintottunk és már célba is vettünk egy játékboltot. Mikor beléptünk az mindenki ment a maga útján, míg és örömmel követtem Jázmint. Meglátott egy plüssmacit, amit szeretett volna megvenni a húgának, de  kíváncsi volt  a véleményemre is. Szerintem nagyon aranyos tőle, hogy ennyire odavan a húgáért. Miután megegyeztünk, hogy tökéletes ajándék lesz kimentünk a többiekhez. Egész nap vásárolgattunk, majd estefelé elbúcsúztunk mindannyian és hazamentünk. Szerdán elmentünk edzésre, ahol szinte a tánc többi részét megtanultuk. Nagyon kimerítő, de élvezem az összes vele töltött pillanatot. A fáradságtól este hamar ágynak estem és másnap reggelig fel sem keltem.

~Másnap~

 Szokásosan kicsattanó jókedvvel ébredtem. Miután elvégeztem a reggeli teendőim, visszaballagtam a szobámba és bekapcsoltam a TV-t. Valami gyerekes mese ment épp  a TV-ben, amikor 8 óra magasságában megszólalt a mobilom. Meg se néztem, a hívót azonnal felvettem.
- Igen?- szóltam bele.
- Szia, Jázmin vagyok- ahogy meghallottam a nevét egy ütemet kihagyott a szívem.- Zavarok?-kérdezte édesen.
- Nem dehogy. Mi a baj?- érdeklődtem.
- Semmi csak azt szeretném kérdezni, hogy lenne-e kedvetek átjönni fát díszíteni és mézest sütni? Miután végeztünk odaadhatnánk az ajándékokat, szerinted?- kérdezte.
- Naná. Nekem jó. Mikor találkozzunk?
- 10 óra?
- Oké. Akkor a szállodában talizunk. Szia!- köszöntem el.
- Szia!- mondta, majd le is tette.

 Boldogan ugráltam ki a nappaliba, ahol a többiek voltak. Nem is hallottam, amikor felkeltek.
- Srácok 10-re oda kell érni Jázminékhoz- hadartam el egy szuszra.
- Oké haver, de miért is? Várj kitalálom találkoztok, ugye?- tette fel Eric a kérdést.
- Igen és már alig várom.
- Áháá... értem. Te teljesen belezúgtál abba lányba, aki mellesleg hercegnő- okoskodott Alex.
- Mi van? HERCEGNŐ?, de nem is mondta- hagyott alább a lelkesedésem.
- Én is csak Alexától tudom, és ő kért meg rá, hogy ne mondjam el senkinek. Azt mondta, hogy Jázmin szeretné titokban tartani, mert normális életre vágyik és, hogy ne kezeljék úgy ahogy.
- Értem, mondjuk én se voltam vele teljes mértékben őszinte,- mondtam- de nekem akkor is tetszik. Készülni kéne, ha időben oda akarunk érni-ahogy kimondtam startoltam is vissza a szobámba elkészülni.
 Fél óra múlva már mindenki készen állt az ajtóban. Kevesebb, mint 1,5 óra alatt a megadott címre értünk, ahol már vártak minket a lányok.

Jázmin szemszöge: 
 Mikor reggel felkeltem, kipihentnek éreztem magam. Miután elvégeztem reggeli teendőim, felkeltettem a lányokat és megbeszéltük a mai programot. Reggeli után gondoltam felhívom Damonéket, hogy lenne-e kedvük segíteni nekünk, amire egy bíztató igent kaptam válaszul. Lementünk a hallba, ahol már felállították a karácsonyfát, amit már csak díszíteni kellett.
 10 előtt nem sokkal a fiúk is megérkeztek és nekiláttunk a fát kicsinosítani. Mivel sokan voltunk röpke 2 óra alatt végeztünk, majd megebédeltünk és felmentünk a lakosztályunkba. Pihenésképpen elkezdtük átadni az ajándékokat.
- Én hadd kezdjem- kérlelt Lin.
- Felőlem- mondtam.
Szép sorban mindenki megajándékozta, azt akit húzott (Lin- Willt, Will- Tristant, Tristan- Alysont, Alyson- Kimet, Kim- Ericet, Eric- Dimitrit, Dimitri- Damont, Damon- engem, én- Lukast, Lukas- Alexát, Alexa- Lint). Ezután a csajokkal a konyhába mentünk előkészíteni a mézeskalács hozzávalóit. Nekiláttunk, közben a srácok szép sorban kijöttek utánunk. Segítettek és néztek minket felváltva. Miután kisütöttük a temérdek édességet visszamentünk a nappaliba és üvegezni kezdtünk. Mivel Lin ötlete volt ő pörgetett először és Damon lett az első.
- Felesz vagy mersz?-kérdezte Lin.
- Merek- mondta bátran. Szegény még sose játszott Linnel- gondoltam magamban.
- Oké, akkor csókold meg a tőled balra ülőt-mondta büszke mosollyal az arcán. Szúrós tekintettel néztem Linre, majd észrevettem, hogy Damon nagyon néz, így felé fordultam és alig észrevehetően bólintottam. Ezen felbátorodva közelebb hajolt és megcsókolt (életemben nem éreztem még ilyet, mint most). Amikor ajkaink elváltak, éreztem hogy elpirulok.
 Ezután Damon jött, aki Alysont pörgette. Mivel Alyson felelt, hamar mentünk tovább. Alyson engem, míg én Alexet pörgettem.
- Tehát, Alex... Felelsz vagy mersz?- kérdeztem.
- Felelek!-mondta.
- Akkor.. honnan tudtátok, hogy a Regent Street-en leszünk?- érdeklődtem. Nem válaszolt csak összenézett Alexával és én ebből már mindent értettem.- Hogy tehetted ezt VELEM Alexa, azt hittem barátok vagyunk. Soha többé nem akarlak látni- mondtam könnyekkel küszködve és berohantam a szobámba.
 Kis idő múlva valaki kopogtatott az ajtón, de elküldtem. Az illető ezzel, mit sem törődve bejött, leült az ágyam szélére és simogatni kezdte a hátam. Felnéztem és egy aggódó szempárral találtam szembe magam.
- Minden rendben?- kérdezte a szempár tulajdonosa.
- Nem, semmi sincs rendben. A legjobb barátnőm elárult és ezt nem bocsátom meg soha.- borultam ki.
- Értelek, de nem gondolod, hogy csak jót akart neked?- kérdezte.
- Még ha igen is nem volt szép tőle. Nem mintha nem éreztem volna jól magam, csak nem szeretem ha hátba támadnak.
 Még beszélgettünk egy ideig aztán mindkettőnket elnyomott az álom.  Reggel.....