29. fejezet

 Reggel iszonyatos lelkiismeret-furdalással ébredtem. Lementem a konyhába, ahol Mia már egy kisebb hadseregnek elegendő kajával várt.

- Hogy aludtál, aranyom? - kérdezte kedvesen, miközben az asztalhoz sétáltam és leültem.

- Nagyon szarul, és nem érdekel, hogy hercegnő vagyok, mert akkor is így érzem - mondtam megsemmisülten és a fejemet az asztalba vertem.

- Nem szabad ezt csinálnod. Az ég szerelmére Hercegnő vagy. Nem kellene valakivel megbeszélned, mondjuk aki ismeri őket. Például velük? - mondta mialatt végig RÁJUK célzott.

- Nem tudom, talán jobb lenne, ha Lillyvel meg tudnám beszélni. Sajnos ő Londonban maradt. - mondtam még mindig a pulton fekve.

- Akkor jó mert itt vagyok - hallottam meg egy aranyos hangot a hátam mögül. Akkorát ugrottam, hogy leestem a székről.

- Te jó ég! - öleltem magamhoz Lillyt.

- Akkor mi a mai program? Elmegyünk Disneyland-be? vagy Versailles-be? - kérdezte.

- Szerintem Disneyland jó lesz - mondtam mosolyogva, majd felmentünk az ideiglenes szobámba.

 Elvégeztem a reggeli teendőim, kiválasztottuk a ruhát és egy táskát, majd miután elkészültem a teljes csapattal egyetemben beszálltunk egy kisbuszba. Szerencsénkre nem volt túl messze a Park, így hamar odaértünk. Mikor leparkoltunk Lillyvel, mint akiket puskából lőttek, úgy száguldoztunk a bejárat fele.

 Azonban a bejáratnál megállítottak minket. Mivel nem vettünk jegyet vissza kellet mennünk a kasszához. Mire odaértünk, már a többiek megvették a jegyeket nekünk is. Ezután zavartalanul bóklászhattunk a park területén. Felültünk egy hatalmas hullámvasútra. Miután leszálltunk kijelentettem, hogy én soha többet nem ülök fel még csak hasonlóra sem. Mindenki kinevetett, kivéve Lillyt, mert ő tudta, hogy képes leszek betartani.

Rengeteg mindet láttunk és képet is csináltunk.
 Ezután leültünk ebédelni. Mindannyian teleettük magunkat, majd egy fél órás pihenőt tartottunk. Azonban Lilly állandóan azt hangoztatta, hogy menjünk be a Kísértetházba, aminek egy idő után eleget tettem. Bementünk és szinte mindentől frászt kaptam, mert egy-egy rémálmomra emlékeztetett. Mire kijöttünk, addigra a többiek már teljes harci díszbe vágták magukat és folytattuk utunk. Útközben találkoztunk Tianával és a hercegével, Hófehérkéékkel, Jázminékkal, Hamupipőkéékkel és még számos Disney sztárral. Egy idő után kezdtem úgy érezni, hogy mások boldogsága nem vonatkozik rám. Mindig vidámak voltak és kezdtem magam kényelmetlenül érezni. Szóltam a többieknek, hogy nem érzem jól magam, de ők nyugodtam menjenek tovább. Lilly kivált a csapatból és leült mellém egy padra.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Igen - mondtam műmosollyal az arcomon.
- Kérlek, nővérem. Legalább ne hazudj nekem.
- Oké, akkor elmondom. Nagyon pocsékul érzem magam. Damon és Josh is azt hiszi, hogy játszadoztam velük, mert mindegyiküknek azt mondtam, hogy szeretem. Annyira nyomorultul érzem magam. Szerintem kétszínű vagyok?
- Nem - rázta kicsi fejét. - Csak szerelmes. Szerintem Damont válaszd, őt szeretem és Josh elrabolt, ami nem épp jó pont.
- Tudom, hogy kit választana a szívem, de nincs szívem megbántani a másikat is.
- Értelek - mondta, majd olyan hirtelen lett izgatott, hogy nem tudtam követni. - Az..az a ...One..One...Direction? - mutatott pár srác felé akik éppen felénk jöttek
- Nem tudom. Várj megkérdezem. - mondtam, majd felálltam és Lillyvel a nyomomban feléjük vettem az irányt.
 Az egyik annyira bámult, hogy az már fájt. Mikor melléjük értünk abbahagyták a beszélgetést és felénk fordultak.
- Sziasztok! - köszöntem nekik - Ti vagytok a One Direction?
- Igen! - mondta a göndörke. - Én Harry vagyok. - nyújtott kezet.
- Liam Payne. - hajolt meg előttem, mire mindenki furán nézett rá.
- Niall Horan. - köszönt és megölelt.
- Louis Tomlison. - mondta és tovább rágcsálta a répáját
- Zayn Malik. - lépett mellém egy kreol bőrű srác.
- Én Jázmin Alexia Song vagyok, ő pedig a húgom Lilly - mutattam az én pici, félénk angyalomra. - Sajnálom, ha megzavartunk titeket, de Lilly hatalmas rajongótok és szeretne autogramot kérni.
- Természetesen Felség - válaszolt Liam.
- Te kiről beszélsz? - kérdezte a szöszi.
- Jázminról - mondta egy amolyan "tudnotokkéne" nézéssel - Az októberi divatmagazin előlapján volt, ha rémlik. - mire  a srácok bólogattak.
- Miért nem mondtad? - kérdezte asszem Louis.
- Mert nem fontos. Ha lehetne legyünk rajta gyorsan túl mert várnak minket - mondtam mosolyogva.
- Rendben - válaszolta Harry.
 Odaadtam nekik a képet, amit már nagyon régóta hordtam magammal. Aláírták, majd visszaadták és beszélgetni kezdtünk.
- És milyen hercegnőnek lenni? - kérdezte Louis.
- Ne szeretek panaszkodni, de mostanában egyre rosszabb, de ha nem gond nem részletezném - néztem mélyen a szemükbe, mire megértően bólintottak. - És ti hogy álltok a zenéléssel?
- Nagyon jól, sőt most még koncertezünk is. Habár ma épp szabadnapunk van - mondta lelkesen Niall. - Te énekel valamit?
- Én nem - kezdtem bele és hirtelen a cipőm érdekesebbnek tűnt.
- Ez nem igaz. Nagyon jó hangja van - hallottam meg Lilly lelkesedő hangját amire felkaptam a fejem.
- Igazán? Énekelsz nekünk valamit? - kérdezte Niall és a többiek is reményteljesen várták a válaszom.
- Nem tudom. Nem is tudok énekelni, vagyis igen de csak Lillynek szoktam.
- Nekünk az is elég. Csak válaszd ki a dalt és mi besegítünk. Oké? - kérdezte Liam.
- Rendben, de megvan a szám a mobilomon is. A zene miatt kell, ha nem baj - mondtam, miközben előkerestem a számot.
- Oké, ha készen állsz mehet! - mondták egyszerre
- Kész vagyok. Akkor legyünk túl rajta - mondtam és elindítottam a számot.
 Mindenki síri csendben hallgatott végig. Mire a szám véget ért szép kis tömeg gyűlt körénk, akik úgy bámultak mintha egy másik bolygóról jöttem volna. A végén mindenki tapsolt, ami meglepett, mert szerintem nem volt jó.
- Hát ez valami fantasztikus volt - lelkendeztek a srácok.
- Ha ti mondjátok, de mostmár mennünk kell. Sziasztok - köszöntünk el tőlük, majd megkerestük a csapatot és visszamentünk Miához.
 Elmeséltünk mindent, többek közt azt is, hogy találkoztunk az 1D-vel és még autogramot is kaptunk. Aztán olyan 10 felé elnyomott az álom.

 Reggel már határozott elképzeléssel keltem. Ma van az igazság napja - gondoltam magamban. Elvégeztem a reggeli teendőim, kerestem egy kényelmes ruhát és felöltöztem. Ezután lementem reggelizni, ezalatt küldtem mindkét srácnak egy SMS-t, hogy hol és mikor találkozunk. Mikor végeztem a reggelivel elmosogattam magam után és elindultam a találkozópontra.
 A srácok ugyan nem sokat, de késtek. Értetlenkedve és dühösen néztek hol egymásra, hol rám.
- Miért hívtál ide mindkettőnket? - kérdezte Damon.
- Sajnálom, ha megbántottalak titeket, nem szándékosan tettem. Szeretném elmondani, hogy nem játszadoztam veletek, mivel mindkettőtöket szeretem. Azonban Damont választom - mondtam és nagyon sajnáltam Josht.
- Értem, akkor részemről ennyi volt - búcsúzott el és elment.
- Sajnálom őt, de megértem. - mondta Damon egy cseppet se könnyítve a lelkiismeretemen. - Örülök, hogy engem választottál - folytatta és megcsókolt. Ebben a csókban benne volt minden elfojtott érzése.
- Menjünk haza - ajánlottam fel, majd kézen fogva mentünk Miához.
 Mikor odaértünk már mindenki tiszta ideg volt, hogy nem hagytam semmilyen üzenetet. Mire elmagyaráztam mindent, mindenki megnyugodott és megbeszéltük, hogy holnap visszarepülünk Londonba. Már nagyon vártam. Philéket tájékoztattunk, aki egy amolyan " Istenhozottújraköztünk" bált rendeznek a hétvégére, hogy legyen időnk vásárolni.