27. fejezet

 Szeretném mondani, hogy nemsokára befejeződik a történet.

Érdekelne, hogy ti hogy fejeznétek be, ezért kérek mindenkit, aki olvassa, legyen szíves és írjon, a végét illetően. Számítok továbbra is a véleményekre, de szeretném, ha segítenétek "befejezni" a történetet. (2-3 komi jól jönne)

Jó olvasás kívánok! :D

 Egész nap sétáltunk Joshsal. Vásároltunk, nézelődtünk, majd délben ebédeltünk és utána folytattuk utunkat. Délután beültünk egy moziba és megnéztük a Lenyűgöző teremtményeket, majd visszamentünk a szállodába. Este 9-re beszéltük a találkát Damonnel, így 8 körül elkezdtem készülni. Megkerestem a kedvenc Valentino ruhámat, egy hozzá illő magassarkút egy blézert és egy táskát amibe bele tudtam tenni a fontosabb dolgaim.

 Már indultam ki az ajtón amikor két erős kar visszahúzott.

- Hova mész ilyen későn? - kérdezte Josh.

- Egy régi barátommal találkozok.

- Reggel is ezzel a kifogással mentél el. Mégis kivel találkozgatsz a tudtom nélkül? - kérdezte vádlón.

- Semmi közöd hozzá, de ha tudni akarod több évid tanultam Párizsban. Így vannak barátaim itt is, mint a világ számos pontján- magyaráztam, mire leesett neki a tantusz és végre elengedett.

- Rendben. Csak tudod nagyon féltelek - mondta lehajtott fejjel.

- Megértelek - válaszoltam, majd egy apró csókot követően kiléptem az ajtón.

 Szerencsére nem esett az eső, az eget nem borította feleslegesen felhő, így tökéletesen látszódtak a csillagok. Nem figyeltem, mivel felrémlett bennem egy emlék.

  " - Nem sokára mindenre fény derül- suttogta mellettem valaki, de nem mertem megfordulni.
- Ki vagy és mit akarsz tőlem?- kérdeztem kétségbeesetten.
 Nem válaszolt, de éreztem, hogy a reakciómra vár. Futni nem tudtam a magassarkú miatt, de azért meg tudom magam védeni, ezért orrbavágtam és elkezdtem rohanni (már amennyire a lábbeli engedte). Hallottam, ahogy kiáltott valakinek vagy valakiknek, de nem törődtem vele. A következő sarkon befordulva nekimentem valakinek, aki nekinyomott a falnak és valamit a számhoz tartott. Küzdeni már nem volt erőm, de nem hagytam elkábítani magam egykönnyen. Sajnos egy idő után kezdtem laposakat pislogni."

 Majd onnantól képszakadás és már újra a hotel előtt álltam. Mellém lépett egy ismerős srác, de nem tudtam hova tenni. Felém fordult és mosolyogni kezdett. Eközben a másik oldalamra Damon állt.

- Már vártam ezt a vacsit -mondta vidáman.

 Időközben egy fekete limuzin gördült elénk. Beszálltam, de nem éreztem magam biztonsága, így a mobilommal kezdtem babrálni. Már épp küldtem volna Joshnak egy segélykérő SMS-t mikor az ismeretlen srác kivette a kezemből a telóm és eltette. Eközben egy reptérre értünk.

- Mit akartok tőlem? - kérdeztem ijedten, Damon felém fordulva válaszolt

- Semmit. - válaszolta, ezalatt a másik valamit a szám elé nyomott.

 Éreztem, hogy laposabban kezdek pislogni, de még hallottam, ahogy azt mondják: - Sajnálom.

 Mikor újra magamhoz tértem már egy teljesen más helyen voltam. Nem emlékeztem, hogy hogy és miként kerültem oda, azonban egy dolog mindennél jobban érdekelt. Mi a francot keresek itt?

 Nem sok időm gondolkodni, mivel egy aranyos kislány ugrált be és vetődött mellém az ágyra. Annyira ismerős volt, mégis úgy éreztem ha megkérdeznék nem tudnám megmondani a nevét.

- Olyan jó újra látni Nővérkém  - mondta mosolyogva.

 És ekkor leesett minden és mindenki. Már értettem miért hoztak ide, és örültem, hogy nem esett baja a húgomnak. Még mindig mosolygott mikor ránéztem, azonban mostmár félénkebben. Gyorsan magamhoz öleltem és éreztem, ahogy könnyeim utat törnek maguknak.

- Ahj.. húgi. Annyira hiányoztál. Hogy kerültél ide és hol vagyunk most? És nehogy azt mond, hogy szobába, mert megcsikizlek - fenyegettem meg vidáman.

- London. Nem vagy éhes? mert én nagyon - mondta miközben a pocakját simogatta, ami egy hatalmast kordult.

- De, menjünk - engedtem el a húgomat és a konyhába vonultunk.

 Mindenki ott volt és mikor megláttak egy emberként sóhajtottak fel. Megöleltem a nagybátyám és bocsánatot kértem tőle, majd a lányoktól és Lintől is elnézést kértem. Ezután a testőrök öleltek meg és megígérték, hogy soha nem engednek el sehova egyedül és mindig velem lesz valamelyikőjük.

 Miután beleegyeztem odasétáltam Damonékhoz.

- Sajnálom, hogy eltűntem és nem akartam senki megbántani - mondtam lesütött szemekkel.

- Mi megértünk - mondta Dimitri megölelt, és egy puszit adott a homlokomra. Őt követte Will és Eric, akik inkább megöleltek és nyugtatólag rám mosolyogtak.

- Én sajnálom, hogy el kellet altatnom, de önszántadból nem jöttél volna az akkor állapotod alapján - magyarázta és szorosan megölelt.

- Köszönöm - suttogtam neki.

- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte Damon, mire bólintottam és kimentünk a kertbe.

- Mi a baj? - kérdeztem.

- Mit érzel Josh iránt?

- Barátságot, azonban sajnálom, ha megbántottalak. Nem emlékszek még teljesen mindenre.

- Tudod mit éreztem, mikor megcsókolt? Azt hittem azért csinálod, hogy megbánts. Miért tetted, ha nem több, mint barát? - kérdezte megbántottan.

- Nem tudom, mégis engem bánt a legjobban. Úgy érzem, azt hiszed, hogy játszok veled, pedig nem. Szívesen visszatekerném az időt ha lehetne, azonban nem áll módomban. Szeretném, ha megbocsátanál nekem.

- Rendben. - mondta immár vidáman. - Gyere el velem valahova - mondta ellentmondást nem tűrően.

- Oké! Ha lehetne szeretnék átöltözni, mielőtt elmennénk - mondtam, miközben magamra mutattam és a ruhára amit még a "vacsihoz" vettem fel.

- Oké, de veled megyek - mondta kaján vigyorral és felmentünk a szobámba.

 Segített kiválasztani az összeállítás, majd elküldött fürdeni. Gyors zuhany után egy törölközőt csavartam magam és kimentem a szobába. Már nem volt bent, így kikerestem egy fehérneműt. Gyorsan felvettem, majd az ajtó nyitódására lettem figyelmes. Hamar felvettem a felsőm és mire megláttam az illetőt, addigra már a nadrágom gombjával babráltam. Felnéztem és egy vidám szempárral találtam szembe magam.

- Mehetünk? - kérdezte Damon mosolyogva.

- Persze, mehetünk!

 Lementünk a földszintre, ahol a többiek feszülten figyeltek minket. Damon intett, hogy vegyem a cipóm és a kabátom, míg ő tájékoztatta a többieket. Miután végzett ő is felvette a cipőjét, kabátját és kimentünk és a feljárón egy fekete sportkocsi állt, kinyitotta majd beültünk és elhajtottunk.

- Hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian

- Titok - mondta szórakozottan és a vezetésre koncentrált.

 Egy idő után lassítani kezdett, majd megállt. Egy szálloda előtt állította le a motort. Kérdőn felé fordultam,de még most sem mondott semmi konkrétat.

- Szeretném, ha velem ebédelnél. Utána elmehetnénk ahova szeretnél - mondta mikor kisegített az autóból.