26. fejezet

Remélem tetszeni fog mindenkinek ez a rész.
Kaphatok 2-3 komit is légyszi, mert nagyon érdekel a véleményetek :)

Jó olvasást kívánok :D

Damon szemszöge:

 Néhány francia barátommal találkoztam a Park Monceau-nál. Mire odaértem már mindenki ott volt. Néztük a csajokat, poénkodtunk, dumáltunk és hülyültünk. Ekkor valaki megkért, hogy csináljak róla és a barátnőjéről egy képet. Megfordultam és az arcomra fagyott a mosolyom, mert megláttam őt.

 - Te? - kérdeztem Jázmint. Annyira megörültem, hogy megöleltem, majd felkapva megpörgettem a levegőbe. Elkezdett nevetni

- Damon? Tényleg te vagy?  - mondta mosolyogva - Rég találkoztunk.

- Khm...én is itt vagyok - szólalt meg Josh.

- Rég láttalak haver - nyújtottam kezet neki, de Jázmin még mindig nem engedtem el.

- Na akkor megcsinálod a képet? - kérdezte Josh

- Aha, csak add ide a gépet - mondtam, ő pedig átadta a készüléket.

 Maga elé húzta Jázmint, átkarolta a derekát, majd megcsókolta. Lekaptam őket, de a látványtól hányingerem lett. Josh az én barátnőmre hajtott rá és ez NEKI nem tűnt fel, sőt még élvezte is. Miután visszaadtam a gépet nekik hátat fordítottam, és visszamentem a Hotel Sofitel Paris La Defense-be. Felérve a szobámba egy konferencia hívást kezdeményeztem.

- Mi olyan sürgős, hogy nem ért rá? - kérdezte Maryon.

- Megvan - mondtam.

- Mégis mi? - kérdezte Alyson és Kim egyszerre.

- Nem mi, hanem ki. Mégpedig Jázmin - mondtam, mire a vonalak túlsó végéről megkönnyebbült sóhajokat hallottam.

- Hol találtad meg? Franciaország hatalmas. - hitetlenkedett Phil.

- Miután Alexszel bemértük a pontos koordinátákat ideutaztam. Találkoztam néhány régi ismerősömmel egy parkban és ott láttam meg őt és Joshuát. Ezután visszajöttem és felhívtalak titeket. - meséltem, közben szépen elhallgattam némi részletet.

 Aznap este kissé nyugtalanul éreztem magam, így kikerestem Josh számát és küldtem neki egy SMS-t. Nem sokkal a küldést követően válaszolt. "Nem merészelj a közelébe férkőzni vagy nagyon megbánod!" Hát nem épp kedves üzi, de kiderítem mi baja Jázminnak.

Jázmin szemszöge:

 Mikor megfordult a srác, egyből lefagyott az arcomról a mosoly. Mire sikerült felfognom, hogy ki áll velem szembe már a levegőben voltam. Ekkor hirtelen leesett és mosolyogni kezdtem. Újra találkoztam Vele, hisz' rég láttuk egymást.

- Khm...én is itt vagyok - szólalt meg Josh és ezzel megtörte a pillanat varázsát.

- Rág láttalak haver - köszönt neki Damon.

- Akkor megcsinálod a képet vagy sem? - kérdezte.

- Persze, csak kéne a gépetek - mondta, majd elvette a kütyüt Joshtól.

 Míg a géppel babrált Josh maga elé húzott, átkarolt, és hosszasan megcsókolt. Ezalatt Damon megcsinálta a képet, azután visszaadta a gépet, elköszönt és elment. Szerettem volna beszélni vele, de így nem sikerült.

 Joshsal elmentünk vacsizni, majd visszamentünk a szállodába. Remélem azért még összefutunk VELE párszor, míg itt vagyunk. Mikor felértünk a szobánkba elmentem fürdeni, majd felvettem a pizsim és már végig is nyúltam az ágyon, majd nagyon rövid idő múlva elnyomott az álom.

 Álmomba a családi kastélyban voltam. A nővéreimmel fogócskáztunk a kertben. Kamill egy pár évvel idősebb nálam, de mindig megvéd a bajoktól. Lea a legidősebb, soha nem hagyott egyedül és most is mellettem van. Elkaptak és megcsikiztek, majd meghallom anya selymes hangját és futva teszem meg a köz. Mire odaérek hozzá sehol sincs, majd zuhanás. Felriadok, majd észreveszem, hogy nem vagyok egyedül. Ekkor eszembe jut, hogy Josh van mellettem, így visszaalszok. Ismét a kastélyban voltam, de most valahogy más volt. Végigsétálok az árkádok alatt és ahol besüt a Nap meglátok egy lányt. Macskát simogat és mond neki valamit, de nem értem mit. Közelebb megyek és ekkor veszem észre a hasonlóságot köztünk. Nem vesz észre, ám még mindig beszél a macskához.

- Nem leszel egyedül Magic. Engem lehagytak, de én nem foglak soha - mondta, majd felém fordul. - Soha nem fognak megérteni, és soha nem leszel boldog - mondja és ezzel eltűnik a szemem elől.

 Ott maradtam a cicával. Leültem mellé és simogatni kezdtem. Dorombolt, játszott a fűszállal, amit a feje fölött lóbáltam. Egyszer csak megkarmolt, fújtatni kezdett és megharapott. Felpattantam mellőle és futni kezdtem, de jött utánam. Meg-megbotoltam egy-egy kiálló ágba, járólapban. Mikre feleszmélek már kint vagyok a kerti tónál. Nem látom a macskát, mégis érzem, hogy ott van a közelben, ám ekkor valami kiugrik a bokorból én pedig háttal beleestem a tóba. Próbáltam a felszínre úszni, de nem sikerült. 

 Zilálva ültem fel az ágyban. Prüszköltem és ezzel sikeresen felébresztettem a mellettem békésen alvó fiút. Kómásan felém fordult.

- Mi a baj? Miért sírsz? - kérdezte aggódva, miközben letöröltem néhány könnycseppet.

- Semmi - válaszoltam egy mosoly kíséretében.

- Engem nem versz át ezzel - mondta, és hirtelen ismerős lett a szituáció.

- Csak rosszat álmodtam - zártam le részemről ezt a beszélgetést.

- Elmondod?

- Ha nem gond nem szeretném. Nyugodtan aludj vissza - mondtam és már vissza is aludt.

 Óvatosan kimásztam mellőle és elvégeztem reggeli teendőim. Kerestem egy kényelmes és nem feltűnő ruhát, majd felvettem. A táskába beletettem a mobilom és már el is hagytam a szobát. A biztonság kedvéért magammal vittem Josh telóját is. Kikerestem belőle Damon számát és felhívtam(remélem nem keltettem fel-gondolkodtam magamban). Nem kellet sokat várnom mire a vonal túloldalán beleszólt.

- Igen, tessék? Itt Damon Hell beszél - mondta.

- Szia! Jázmin vagyok. Nem zavarok?

- Dehogy. Miben segíthetek?

- Lenne kedved meginni egy kávét valahol, mondjuk 10 perc múlva?

- De persze hol találkozzunk?

- Te tudsz valami jó helyet?

- Az Eiffel-toronynál van egy szuper kávézó. Akkor ott talizunk 10 perc múlva - hallottam a hangján, hogy mosolyog, majd elköszöntünk és letettük.

 Leintettem egy taxit, ami egyenesen az Eiffel-toronyhoz vitt. Miután kifizettem sétálni kezdtem és gondolkodtam az álmomon. Nem tudtam mit jelenthet, de nem is akartam ezzel foglalkozni. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nem vettem észre merre megyek és kinek megyek neki.

- Bocsánat! Pardon! Sorry! Scusi tanto! - szabadkoztam minden nyelven ami hirtelen eszembe jutott.

- Nem is te lennél, ha a lábad elé néznél - mondta vidáman valaki, majd felnéztem és szembe találtam magam Damonnel. - Jó újra látni!

- Úgyszint.
- Akkor mehetünk? - kérdezte, de nem értettem így folytatta - Mármint a kávézóba. - mondta mosolyogva, majd egy apró bólintás után elindultunk a kávézóba.
 Ezután beültünk, megrendeltük a kávénkat és hozzá még sütit is kértünk. Beszélgettünk, időpontokat egyeztettünk, ám közben olyan deja vu érzésem volt, mintha ezt már átéltem volna egyszer. Miután végeztünk sétáltunk a torony körül, majd a mobilom csörgése jelezte, hogy ideje lenne mennem.
 Elköszöntünk egymástól és megbeszéltünk egy vacsorát is estére, de kizárólag késő estére. Visszamentem a szállodába, ahol már a hallban "elkaptak" a testőrök, majd felkísértek a szobánkba.
- Merre jártál? Már annyira aggódtam érted - mondta Josh.
- Csak egy barátommal találkoztam - válaszoltam, nemes egyszerűséggel elhallgatva  a részleteket.